„Bárki bekattanhat akár egy spanglitól is” – Szendi Gábor írásának elemzése
A kannabisz és a pszichotikus megbetegedések viszonyát övező viták évtizedekre nyúlnak vissza és egy-egy napvilágot látott kutatás – kiváltképp, ha a marihuána hallatlan kockázatairól számol be – mindig alkalmas arra, hogy tematizálja, rosszabb esetben hiszterizálja a kérdésről folyó közgondolkodást.
Könnyű egyetérteni Szendi Gábor azon megfigyelésével, hogy a marihuánával kapcsolatos diskurzus morális kérdéssé vált, amelyben a tudomány nem kap kellő szerepet. A pszichológus írását tehát az motiválta, hogy Kannabisz-Szkizofrénia Dossziénkhoz hasonlóan ő is tudományos eredmények alapján hozzon ítéletet a kérdésben. A leírtakból mégis úgy fest, hogy Szendi azért igyekezett minél kockázatosabb szerként feltűntetni a kannabiszt.
Hajlam és környezet
Olvashatunk tőle például egy dán vizsgálatról, melyben „négyezernél több fűhasználót követtek három éven át, és azok a személyek, akiknél nagyobb volt a pszichózisra való hajlam, valószínűbben váltak a fű hatására pszichotikussá”. Ez azonban pusztán azt bizonyítja, hogy a marihuána felszínre hozhatja a meglévő hajlamot, amivel ma már kevesen vitáznak. Szendi a pszichózis mellett a kannabisz és a szkizofrénia viszonyát is vizsgálja és az ismertetett eredményeket arra használja fel, hogy konklúziójában ezzel is növelje a kannabisz pszichózis-kockázatát. Hogy mindez a lakosság mekkora részét érintheti, arról már kevesebbet olvashatunk tőle. A Lancet tudományos szakfolyóirat szerint a marihuána mellőzésével évente 800 szkizofréniás esetet lehetne megelőzni, miközben becslések szerint 6,2 millióan használnak kannabiszt az országban egy év során. Az átlagfogyasztó számára tehát a kockázat 0,00125%.
A brit kormány Drogügyi Tanácsadó Testülete (ACMD) 2006-ban a kannabisz kockázatainak elemzése során arra jutott, hogy „a rendelkezésre álló evidenciák alapján a kannabisz használata legrosszabb esetben 1%-kal növeli a szkizofrénia kifejlődésének esélyét a teljes élet során”, ami nem meglepő annak ismeretében, hogy a szkizofrénia kialakulásához genetikai hajlam és különböző környezeti hatások megléte is szükséges és ezek döntőbbek a marihuána használatánál.
Dán kutatók kimutatták, hogy azok a fiatalok, akiknél a kannabisz-fogyasztását összefüggésbe hozták a kezdődő szkizofrénia tüneteinek megjelenésével, valójában ugyanakkora genetikai, illetve családi hajlammal rendelkeztek a betegségre, mint akik nem fogyasztottak kannabiszt. Egy 2008-as vizsgálat pedig arra mutatott rá, hogy számos kutatás nem különítette el a kannabisz használatának kockázatait más drogokétól. A precízebb méréssel végzett elemzés azt az eredményt hozta, hogy az illegális szerek közül csupán marihuánát használók esetében nem magasabb a szkizofrénia kialakulásának esélye, mint a kábítószereket nem használók körében, míg a marihuána mellett stimulánsokat is használók esetében mérhető a kockázat növekedése.
Más kutatók azzal érvelnek, hogy amennyiben a marihuána a szkizofrénia és más pszichotikus betegségek közvetlen kiváltója, akkor a füvezés elterjedésével több megbetegedéssel kellene szembesülnünk. Ehhez képest egy 600 ezer fő adatait elemző brit kutatás azt mutatta ki, hogy amíg Nagy-Britannia 183 kezelőhelyén 1995-2005 között a szkizofrénia és az egyéb pszichotikus megbetegedések előfordulása stagnált vagy csökkent, addig a fiatalok körében növekedett a marihuána fogyasztás aránya. Vagyis a füvezés elterjedése nem járt együtt a szkizofrénia kialakulásának növekedésével.
Öngyógyítás
Szendi is beszámol arról a dilemmáról, hogy a pszichotikus személyek egyes feltételezések szerint fogékonyabbak a marihuána használatára, de elintézi azzal, hogy „ma már a füvezés annyira elterjedt, hogy nem állítható komolyan, hogy csak a leendő pszichotikusok használnák öngyógyítási célból”. Ez persze egy méretes csúsztatás, hiszen senki nem állította, hogy a füvezés egyedüli motivációja az öngyógyítás lehet. Azt viszont kutatások valóban igazolták, hogy a szkizofrének jobban kedvelik a marihuánát más illegális drogoknál. Egyes szerzők szerint ez a rendellenesség az endogén kannabinoid rendszerrel áll összefüggésben. A kapcsolatot az indokolja, hogy a szkizofrének gerincvelői folyadékában magasabb az endogén kannabinoidszint. A pszichotikus problémák ezek szerint ennek a neurotranszmitter-rendszernek a rendellenes működéséből eredhetnek.
Mitch Earleywine, a „Marihuána, a tudomány álláspontja” című könyv szerzője kiemelte, hogy a különböző mentális rendellenességet megtapasztaló kamaszok egy része öngyógyítási szándékkal használ kannabiszt, ami bizonyos fejlődési sérülések és környezeti hatások mellett később komolyabb mentális betegségek kialakulását eredményezheti. Az öngyógyítási szándék pozitív oldalára találtak bizonyítékot dél-koreai kutatók, akik egy közel 800 fős mintán végzett vizsgálatuk alapján megállapították, hogy azon pszichotikus vagy szkizofrén betegek körében, akik a kezelésben kapott gyógyszerek mellett marihuánát is fogyasztanak, alacsonyabb a halálozás aránya. Ez a friss és tematikájában egyedi kutatás azonban egyelőre óvatosan kezelendő.
Mindenesetre a rendelkezésre álló több száz kutatást összegezve Earleywine megállapította, hogy a kannabisz egyes pszichés zavarok tüneteit fokozhatja, különösen az olyan pszichotikus rendellenességekét, mint a szkizofrénia, de a betegséget magát nem a marihuána okozza.
Serdülőkor
A hajlam mellett azonban van egy másik fontos tényező, amit Szendi Gábor írása nem hangsúlyoz ki kellőképpen, ez pedig a serdülőkori füvezéssel járó kockázatok területe. Szendi csupán fiatalokról beszél általában, közelebbi kormeghatározás nélkül, holott ismeretes, hogy a marihuána használata a kamaszok számára rejti a legtöbb kockázatot, a mentális betegségek – elsősorban a szkizofrénia – ugyanis jellemzően ekkor fejlődnek ki. Jouko Miettunen és társai például a 15-16 éves korosztálynak egy bő hatezres mintájában a füvezők esetében gyakrabban figyeltek meg olyan tüneteket, melyeket az életük későbbi szakaszában beálló pszichózis előjeleként értelmeztek.
Fajta
Szintén érdemes megemlíteni, hogy a kannabisz fajtája is fontos szerepet játszhat. Bár Szendi nem említi, a kannabisz kiváltotta pszichotikus tünetek kialakulásáért elsősorban a THC a felelős, míg a marihuánában megtalálható további kannabinoidok egyike, a CBD (kannabidiol) antipszichotikus hatású, vagyis oldja a szorongást és ellensúlyozza a THC kellemetlen kísérő tüneteit. Részint épp az alacsony CBD tartalom lehet az oka, hogy néhány speciálisan kitenyésztett fajta használatakor a fogyasztók gyakrabban tapasztalnak szorongásos tüneteket. Antipszichotikus tulajdonsága miatt jelenleg is vizsgálják a kannabidiol alkalmazhatóságát a pszichózis kezelésében.
Konklúzió
Mindezek tudatában túlzásnak hat Szendi konklúziója, miszerint „a marihuána egyáltalán nem ártalmatlan rekreációs szer, hanem komoly pszichóziskockázatot jelent” és „bárki bekattanhat akár egy spanglitól is. Ez különösképp annak a vizsgálatnak az ismertében hat túlzónak, mely szerint a szkizofrénia kialakulásának relatív kockázata a marihuána esetében 1,41, míg az alkoholnál 1,94. Sőt, egy másik kutatás szerint a férfiaknál az alkohol használata 800%-al növelheti a pszichotikus élmények kialakulásának kockázatát.
Ezek alapján azzal kéne riogatnunk az embereket, hogy „bárki bekattanhat akár egy pohár bortól is”? Aligha. Közelebb járunk a valósághoz, ha azt állítjuk, hogy a serdülőkorban fogyasztott kannabisz magasabb kockázattal jár, kiváltképp, ha a használó családtörténetében ismert valamilyen pszichotikus megbetegedés. Ezért hangsúlyozzák az ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetek (lásd például a kanadai szervezetek által kiadott Take Care With Cannabis kockázatcsökkentő flyert), hogy annak, aki a marihuána kipróbálása mellett dönt, tisztában kell lennie, hogy családjában felbukkant-e bármilyen pszichotikus megbetegedés, illetve ajánlott a lehető legkisebb dózis mellett döntenie. Annak a kezdőnek pedig, akiknek lehetősége nyílik legális úton, ismert hatóanyag-tartalmú fajtát választania (mert például 18 év feletti holland állampolgár) érdemes az alacsonyabb THC és magasabb CBD tartalmú fajta mellett döntenie.
Kardos Tamás
Drogriporter
2012.06.08.
