Rush Limbaugh, Amerika első számú drogellenes showmanje ezúttal a vádlottak padjáról ismerkedhetett meg a „drogellenes háborúval”. Sajnos nem tanult belőle.
Rush Limbaugh, Amerika első számú drogellenes showmanje ezúttal a vádlottak padjáról ismerkedhetett meg a „drogellenes háborúval”. Sajnos nem tanult belőle.
Karrierje a 80-as években ívelt fel mint egy kaliforniai rádióműsor vezetője, majd 1988-tól az ország egyik legismertebb, new york-i székhelyű rádiócsatornájában (WABC) önálló, három órás showműsort kapott („The Rush Limbaugh Show”), amelyet napjainkig ő vezet. Saját magát úgy aposztrofálta, mint „jelzőfényt ebben a baljós, kétségbeesett korban”, utalva ezzel arra, hogy az „uralkodó” liberális világnézettel szemben a konzervatív Amerika hangját kívánja megszólaltatni. A hagyományosan nagy vitát kiváltó társadalmi kérdésekben (melegek, abortusz, drog stb.) jellegzetesen elutasító álláspontot foglalt el. Éles drogellenes kirohanásai közismertek voltak.
|
„Nincs semmi jó a droghasználatban. Tudjuk. Elpusztítja az egyéneket. Elpusztítja a családokat. A droghasználat elpusztítja a társadalmat. Sokan azt mondhatják, a droghasználat pusztítja el ezt az országot. Törvényeink vannak a drogok terjesztése, átadása és fogyasztása és importja ellen. Ezek a törvények jók, mivel tudjuk, mi történik azokkal az országokkal, környékekkel, amelyeket a drogok elemésztenek. Így azokat az embereket, akik drogoznak, vád alá kell helyezni, el kell ítélni és le kell csukni.” Rush Limbaugh, 1998, október 5. |
Limbaugh ügye a médiafigyelem fókuszában
2003 októberében azonban a meglepetés erejével hatott a hír: Limbaugh ellen a rendőrség házvezetőnője vallomása alapján eljárást indított, mivel az asszony azt állította, hogy hosszú évek óta ő látta el illegális úton opiát-tartalmú fájdalomcsillapítókkal és nyugtatókkal (OxyContin, Lorcet). Sőt, mint kiderült, a showman titokban kétszer is átesett detoxifikáción. Az amerikai média természetesen azonnal felkapta az ügyet, Limbaugh a közszereplők élcelődéseinek középpontjában találta magát (John Kerry például a kampány idején a következőt találta mondani: „Két módja van annak, hogy csökkentsd a receptre kapható gyógyszerek költségét. Az első az, hogy fel kell venned Rush Limbaugh házvezetőnőjét.”) A showman éppen onnan kapott segítséget, ahonnan a legkevésbé számított rá: a TASZ amerikai testvérszervezete, a korábban általa gyakran támadott ACLU vette védelmébe, mondván, hogy az ügyészség jogszerűtlenül járt el amikor a nyomozás során alkotmányellenesen felhasználta Limbaugh egészségügyi adatait.
Limbaugh végül 2006. áprilisának végén megállapodott az ügyészséggel: elejtették ellene a vádat azzal a feltétellel, hogy kifizet 30.000 dollár bűnügyi költséget és részt vesz egy 18 hónapos terápiás programban, ezenkívül szúrópróbaszerű drogteszteknek vetik alá. Az esetből azonban önmagára és világnézetére vonatkozó erkölcsi tanulságokat nem vont le, például hogy vajon igazságos-e az a rendszer, amely a jobb ügyvédet és a bűnügyi költségeket megfizetni képes polgárok droghasználatát elintézi egy rehabilitációs ejnyebejnyével, míg a szegényebb sorsúakat hosszú évekre leültetik. Azt állította, hogy drogfüggősége kizárólag azért alakult ki, mivel hátsérülése miatt fájdalomcsillapítókat szedett. Nem növekedett meg benne ugyanakkor a szimpátia azok iránt sem, akik halálos betegségük elviselhetőbbé tétele érdekében folyamodnak illegális drogok használatához. Mikor néhány hete az FDA, az Élelmiszer és Gyógyszerügyi Hivatal a marihuána gyógyászati használatát kétségbe vonó állásfoglalást adott ki, Limbaugh lelkesen üdvözölte azt. A közismert marihuána-aktivista, Anthony Pappa, aki korábban kevésbé volt szerencsés az igazságszolgáltatással (15 évet ült egy nem-erőszakos kábítószer-bűncselekmény miatt), az Alternet on-line magazinban joggal mutat rá, hogy Limbaugh gyakorlatilag ugyanazt követte el, mint gyógyászati marihuánát használó betegek.
Sárosi Péter
