A Zsaru magazin 2008. december 17-ei számának címlap sztorija azzal a holland döntéssel foglalkozik, mely értelmében december elsejétől bűncselekménynek számít a hallucinogén hatóanyagú gombák árusítása. A hírrel egy hónappal ezelőtt mi is foglalkoztunk alább olvasható cikkünkben.
A Zsaru magazin írásában több téves információt is találtunk…
 

 

 

 

 

 

A cikkben Ródler Norbert őrnagy, a BRFK kábítószer-bűnözés elleni szolgálatának vezetője ismerteti a betiltott varázsgomba hatásait és veszélyeit, tájékoztatásában azonban több tudományosan megalapozatlan állítást is tesz.

"A varázsgomba, a magic mushroom hallucinogén anyagot tartalmaz, hatása hasonló a szintetikusan előállított, igen veszélyes LSD-hez. Hamar függőséget okoz, a fogyasztó nincs magánál, nem tudja mit csinál, nem érez veszélyt, furcsa kényszerképzetei támadnak, például azt hiszi, szárnya nőtt, ezért is nevezi a szleng a gomba hatását repülésnek”.

Ha ez mind helytálló információ lenne, akkor meglehetősen különösnek kellene tartanunk, hogy Hollandiában közel 15 éven keresztül értékesítették a varázsgombát, különösebb visszhang és nemzetközi pánik nélkül.

A kutatások ezzel szemben azt mutatják, hogy a pszichedelikus drogok (például a varázsgombák) nem hogy hamar, de hosszú távon sem okoznak függőséget. A brit Belügyminisztérium saját tudományos tanácsadó testülete (ACMD), 20 legális és illegális drog tudományos kockázatelemzését végezte el 2006-ban és a varázsgombához hasonló hatású LSD-t – a fizikai és társadalmi ártalmak, illetve a függőségi potenciál alapján – csupán a 14. legveszélyesebbnek találta (az alkohol az 5. helyen végzett).

Zinberg (2005) kutatásai arra mutattak rá, hogy a pszichedelikumok gyakori használata (heti vagy heti kétszeri) maximum 1-2 évig, de leginkább csak hónapokig áll fenn, később a fogyasztók használata lecsökken havi-több havi, vagy évi 1-2 alkalomra. Ennek a fő magyarázata az, hogy a pszichedelikumokat – erős hatásaik miatt – ritkán használják rekreációs célzattal, jellemzőbb valamilyen spirituális motiváció.

A varázsgomba használatában a fogyasztó lelkiállapota (set) és a külső tényezők (setting) legalább annyira fontosak, mint az elfogyasztott drog mennyisége és minősége. Nem véletlen, hogy a hollandiai, gombafogyasztással összefüggésbe hozható balesetek 92%-ban külföldi turistákkal estek meg, akik vélhetőleg nem voltak tisztában a várható hatásokkal és sok esetben más drogokkal (főleg alkohollal) kombinálták a szert. (Érdekes és elgondolkodtató adat, hogy míg az alkoholfogyasztás Hollandiában 2050 incidenst eredményezett 2005-ben, a varázsgombák mindössze 70-et.)

Az őrnagy által leírt hatások igen ritkán jellemzőek és a fogyasztó mentális zavaraira, illetve a nem megfelelő környezetre egyaránt utalhatnak. A fogyasztók beszámolói többnyire spirituális élményekről szólnak, melyben a használó úgy érezte, hogy a „világ mélyebb összefüggéseit értette meg”, vagy „egyesült az Univerzummal”, ugyanakkor valóban történhetnek pánikreakciók is (a repülés képzete azonban valószínűleg alaptalan legendán alapszik).
A gyakorlott utazók általában kiemelik, hogy a gomba biztonságos fogyasztásához megfelelő környezetre és egy józan vezetőre is szükség van a tapasztalatlan használóknak.

A Johns Hopkins Egyetem kutatói megfelelően kontrollált körülmények között végzett kísérletek alapján arra az eredményre jutottak, hogy a varázsgombák spirituális hatása egy éven túl is tart, és segíthet azoknak, akik halálos kórral vagy addikcióval küzdenek, továbbá megerősítették, hogy kellő ellenőrzés mellett biztonságosan tesztelhetők ezek a pszichoaktív szerek.

 

 

A Zsaru magazinban további tévedéseket is találhatunk az őrnagy következő mondatában:

„A klasszikus pszichedelikus drogok alapanyaga a pszilocibin, ami a mágikus gombának is aktív összetevője. Ez a fajta drog egyértelműen méreg, még akkor is, ha kis mértékben, szigorú ellenőrzés mellett a mai orvostudomány is felhasználja a hatóanyagot".

Klasszikus pszichedelikus drognak nevezhető a varázsgomba mellett az LSD és bizonyos fajtájú kaktuszok. Az LSD magának a hatóanyagnak a neve (lizergsav-dietilamid, avagy LSD-25). Régebben tablettákon, ma inkább bélyegen, esetleg cseppek formájában értékesítik, de nem jellemző, hogy más hatóanyaggal, pláne egy másik pszichedelikummal kevernék.

A hallucinogén kaktuszokban a hatásért felelős anyag a meszkalin és ebben a növényben sem található pszilocibin. Néhány galócafélének (például a légyölőnek) is létezik tradicionális, pszichedelikus felhasználási módja, azonban ezekben a gombákban sem a pszilocibin, hanem más vegyületek felelősek a hatásért.

Azzal az állítással is vitatkozni lehet, hogy a pszilocibin egyértelműen méreg. Először is minden drog potenciális méreg, a felhasznált dózistól függően. Azonban pszilocibinből a halálos dózis az effektív mennyiség 641-szerese  (összehasonlításként a mámort okozó és halálos dózis aránya a nikotinnál 1:10, az alkoholnál 1:4-10) így aligha állítható, hogy a pszilocibin különösebben mérgező anyag volna.

Ennek alapján azzal az állítással sem érthetünk egyet, mely szerint a „hollandoknak azért kellett bekeményíteniük, mert a főleg amerikai és brit turisták – akiknek hazájában tiltják a drogfogyasztást – rendszeresen túladagolták magukat gombával”.

Nehéz elképzelni, hogy ezek a turisták rendszeresen kb. 1 kg-ot fogyasztottak a hallucinogén gombából. Sokkal valószínűbb, hogy a nem megfelelő felkészülés és környezet, illetve a gomba alkohollal vagy más drogokkal való keverése vezetett a balesetekhez. A holland smart shopok egyesülete éppen ezért javasolta, hogy csak képzett eladók értékesíthessenek gombát megfelelő információnyújtás mellett. Ők is tisztában vannak azzal, hogy a pszichedelikumok koránt sem veszélytelen szerek, de úgy gondolják, hogy elhamarkodott döntés a betiltásuk – a média által néhány, túlságosan felfújt eset alapján – és attól tartanak, hogy a kereskedelmük föld alá szorítása, a jelenleginél sokkal több balesethez fog vezetni. Hamarosan megtudhatjuk, hogy félelmük megalapozott volt-e.