• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Millió apró hazugság

Szerző: Kardos Tamás | március 11, 2006

Tweet

Egy önéletrajzként eladott könyvről kiderül, hogy kitaláció. Vajon nem hasonló fikciókra épül-e az egész drogpolitikánk?

Egy önéletrajzként eladott könyvről kiderül, hogy kitaláció. Vajon nem hasonló fikciókra épül-e az egész drogpolitikánk?
 

Forrás: Népszabadság 2006. március 11.

James Frey Millió apró darabban című könyve egy leszokóban lévő drogfüggő múlttal való vívódásáról szól, felvonultatva a trénszpottingos-tarantínós sztereotípiák egész tárházát. A regény egy ámokfutás története: bestiális erőszak, elszúrt karrier, rothadó emberi kapcsolatok, bűnözés. A könyv 2005-ben az USA-ban a bestsellerlisták élére került, miután az Oprah-show háziasszonya a hónap kedvenc könyvének választotta, hiszen az olyan izgalmas, hogy "nem lehet letenni". A könyvből több mint 3,5 millió példány kelt el világszerte, sikerében nem kis szerepet játszott az a Hollywood által táplált voyeur-mohóság, amely a legszennyesebb és legextrémebb szenvedélyek világába való bepillantáson keresztül nyújt kellemes borzongást és ugyanakkor morális elégtételt a külvárosi lakásának szófáján nassoló polgárembernek: lám, bezzeg én normális vagyok, nem ilyen lecsúszott drogos. Hiszen Frey maga is erősíti saját stigmatizáltáságát a könyvben rendszeresen visszatérő mantrával, amelylyel a névtelen alkoholisták szabadítják fel magukat az élettel járó felelősség terhe alól: "Alkoholista vagyok, drogfüggő és bűnöző".

Mint ahogy egy hazai kritikus megfogalmazta, a könyv erőssége az autentikussága és eredeti stílusa: "elhiszem James Freynek, hogy benne volt, nyakig… Így csak az tud írni, aki a saját bőrén tapasztalta és egyben nagyon tehetséges író is. " (Wan2) Mint később kiderült azonban, ebből csak annyi igaz, hogy Frey valóban tehetséges író. 2006 januárjában ugyanis a könyv reputációjának luftballonja sivító hangot hallatva ereszteni kezdett, majd a csillár körüli szánalmas, vergődő repkedés után végképp leeresztett és a földre hullt. A bombát a The Smoking Gun oknyomozó riportja robbantotta fel: a szemfüles újságírók utánajártak Frey sztorijának, rendőrökkel, ügyészekkel és orvosokkal készítettek interjút. A hat hónapos vizsgálódás során kiderült, hogy a 36 éves szerző könyvének számos eleme kitaláció vagy egész egyszerűen hazugság. Ilyen például a regény egyik legmegrázóbb jelenete, amikor a szerző két fiatal lány halálát okozza egy vonatbaleset előidézőjeként, amelyből minden olvasó kedvére levonhatja a szörnyű morális tanulságot: milyen veszélyesek is a drogosok a társadalomra. Mint kiderült, Freynek valójában nem volt szerepe a lányok halálában, és börtöncellát is csak akkor látott közelről, amikor az egyik bajba jutott barátjáért óvadékot fizetett.

 

Frey kezdetben tagadta a vádakat, ellenállása azonban a tényekkel való szembesítés hatására fokozatosan megtört. Akárcsak a kiadóé, amely visszatéríti a megvásárolt könyvek árát az olvasóknak. Frey persze próbálta menteni, ami menthető, mondván, hogy az "apró részletek" nem is annyira fontosak, a drogfüggőséggel való orpheuszi küzdelem súlyán ez mit sem változtat. Az is kiderült azonban, hogy a szerző állításával szemben soha nem járt drogrehabilitációs programra. Február elsején aztán megtört a jég: Frey nyilvánosan bocsánatot kért az olvasóktól, a könyv további kiadásaihoz a kiadó ezt is mellékeli. A média azonban még ekkor nem vonta le a megfelelő tanulságokat. Oprah mama továbbra is védelmébe vette a könyvet, még az angol nyelvet is kerékbe törték ennek érdekében. Stephen Colbert ugyanis megállapította, hogy bár a könyv tartalma nem nevezhető igazságnak (truth), valójában nem hiányzik belőle az igazságszerűség (truthiness), hiszen a történet eszszenciája és tanulsága számít, nem a részletek. Ettől már csak egy lépés választ el bennünket az orwelli Újbeszéltől, ahol az igazság hazugság és a háború béke, ahol a kétszer kettő néha öt. A Nagy Testvér ez esetben azonban nem holmi kommuno-fasiszta diktátor, hanem maga a közgondolkodás, amely makacsul ragaszkodik a drogokról és drogfogyasztókról alkotott előítéleteihez és sztereotípiáihoz.

 

Nem lenne ugyanis érdekes, sem pedig eladható arról írni, hogy valaki egy szorgos munkanap után otthon lefekteti a gyereket, elszív egy marihuánás cigit, majd beül a tévé elé és elnevetgél az esti sorozatokon. Sem arról, hogy egy egyetemista a hétvégi partikat ecstasy tablettákkal és nem alkohollal táncolja végig, majd lediplomázik és elhelyezkedik egy mutlicégnél. Pedig ha vennénk a fáradtságot, és utánajárnánk a statisztikáknak, azt találnánk, hogy ezek a történetek jóval gyakoribbak, mint a Frey-féle szenzációs, félelemmel és reszketéssel átszőtt kitalációk. A drogfogyasztók túlnyomó többsége teljesen szokványos életet él, mondhatni, teljesen integrált tagja társadalmunknak, és még a légynek sem árt. Tulajdonképpen semmi különbség nincs aközött, hogy valaki sörrel, borral vagy marihuánával kapcsolódik-e ki, kávéval vagy kokateával frissíti-e fel magát: ettől még ugyanúgy lehet hasznos tagja a társadalomnak. Mint ahogy azt a kormány 2005-ös kábítószer-jelentéséből megtudhatjuk, a közvélemény által "kemény drognak" minősített szerek (pl. heroin) fogyasztása még mindig 1 százalék alatti értéket mutat az összes drogfogyasztók körében, és míg a budapesti középiskolások közül majd minden második kipróbálta már a marihuánát, csupán törpe kisebbségük válik kezelésre szoruló függővé.

 

A legális alkohol- vagy gyógyszerfüggőség még mindig súlyosabb problémát jelent a társadalomnak, mint a heroin, a politika mégsem fontolgatja ezeknek a szereknek a betiltását. Ennek nemcsak az az oka, hogy az alkohol- és gyógyszeripar a világ legerősebb lobbijával rendelkezik. Ha annak okait keressük, hogy jelenlegi drogpolitikánk miért épül az "ámokfutó drogos" anekdotájára, ahol a marihuána kapuján keresztül egyenes és csúszós út nyílik az aranylövés felé, miközben képmutatóan szemet huny a legális drogok kárai fölött (lásd például az Alkotmánybíróság 2004-es drogdöntését), nem hagyhatjuk figyelmen kívül a démonizáló sztereotípiákat gyártó hollywoodi tömegkultúra felelősségét. Tény, hogy az emberek többsége azokból a televíziós sorozatokból meríti "tapasztalatait", amelyekben az illegális drogok használói többnyire szánalmas, önpusztító emberi roncsokként jelennek meg, ahol a drogproblémák egyedüli megoldása a rendőri brutalitás, az emberi jogok pedig legfeljebb a sikeres rendőri akciók útjában álló koloncként kerülnek bemutatásra. A drogprobléma arctalan démon: jobban hiszünk a tévé mítoszainak, mintsem hogy elfogadnánk a környezetünkben élők tanúságát, vagy akár a tudományos szigorral készített vizsgálatok következtetéseit. Hiszen amit a tévé mondd, az úgy van.

 

Sárosi Péter

   

1. muki   2006-03-17

Ma dicseros napom van, ennek a cikknek meg a stilusa is szorakozto, kiraly.

 

muki

Kategória: Hírek Drogok: Pszichedelikus drogok

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó videók:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

“Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter