Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Az alábbiakban rövid elemzést adunk közre a parlamenti bejutásra esélyes pártok drogpolitikai nézeteiről, hogy megkönnyítsük a tájékozódást a választópolgároknak.
Kézenfekvő lenne, hogy a pártok drogpolitikai nézeteiről elsősorban a választási programokból tájékozódjunk, azonban nem minden pártnak van választási programja, vagy ha van is, akkor az nem tér ki részletesen a drogpolitikára. Egyébként is, egy dolog, mi van a programban, és egy másik, hogy abból mi valósul meg, és a párt milyen döntéseket hoz illetve milyen álláspontot alakít ki a gyakorlatban. Szerencsére az elmúlt kormányciklusban több olyan parlamenti illetve egyéb, a nyilvánosság előtt lezajlott vita történt, ami sokat elárul az egyes pártok hozzáállásáról.
Nézzük először a kormányzó Fidesz-KDNP szövetséget. Az ő tevékenységüket lehet a legjobban megítélni, hiszen az elmúlt négy évben alkalmuk volt bizonyítani. Ezen az oldalon rengeteg cikket, blogot találhat az olvasó, ami a kormány tevékenységét vette górcső alá. A kormány egyik első lépése a progresszív szemléletű korábbi nemzeti drogstratégia elutasítása volt, majd 3 évnyi halogatás után egy leginkább a 80-as évek Reagen-korszakát idéző szemléletű drogellenes stratégiát fogadtak el, ami 2020-ra kábítószermentessé tenné Magyarországot. Ezen rendkívül ambíciózus de teljesen irreális célkitűzéshez képest ami az elmúlt években az ellátórendszer, az iskolai prevenció, az ártalomcsökkentés terén történt, azt leginkább a leépülés szóval fejezhetjük ki leginkább, mind a költségvetési keretek, mind a drogkoordináció infrastruktúrája terén. A négy éves ciklus végére a szakmai alapú prevenciós programok gyakorlatilag kiszorultak az iskolákból, helyettük vannak iskolarendőrök. Számos fontos ártalomcsökkentő program megszűnt vagy szünetelt, a dizájner drogok robbanása miatt eközben a járványveszély egyre nő. Kocsis Máté, a párt egyik erős embere a Józsefvárosban, ahol a legtöbb intravénás szerfogyasztó él az országban, a tűcsere program ellehetetlenítését tűzte ki célul. A kormány szigorította a Büntető Törvénykönyvet, így többen fognak kiesni az elterelésből, hosszú távon ez a börtönnépesség számát fogja gyarapítani.
A Jobbik a büntetőpolitika kérdésében túllicitálta a Fideszt a szigor terén: a Btk. parlamenti vitája során még további szigorításokat szorgalmaztak. Ozorát “drogfertőnek” nyilvánították, ami kizárólag “külföldi deviánsoknak” van kitalálva és amit be kell zárni. A drogstratégia elkészülésének elhúzódása miatt a Jobbik többször kritizálta a kormányt, a zéró-tolerancia szemléletű új stratégiát azonban megszavazták és támogatták. Az ártalomcsökkentő programokkal szemben a párt inkább ellenséges és gyanakvó, a Józsefvárosban a Jobbik képviselője a Kék Pont tűcsere bezárását követelte. A párt tudvalevőleg szoros kapcsolatokat ápol Putyin oroszországi rezsimjével, ami nem éppen a drogfogyasztók emberi jogainak tiszteletben tartásáról híres.
Az LMP ritkán nyilvánul meg drogpolitikai kérdésekben, választási programjában nem szerepel ez a téma. A Btk. és a drogstratégia parlamenti vitája során a párt képviselői kritizálták a kormány szigorú megközelítését és az ártalomcsökkentő programok mellett is kiálltak. A helyzetet bonyolítja azonban, hogy az LMP drogtémában legaktívabb politikusai ma már vagy a PM-ben politizálnak, mint Szilágyi László és Dorosz Dávid, vagy nem jelöltették magukat a választáson, mint Vágó Gábor. A Kék Pont tűcserével kapcsolatos józsefvárosi vitában Jakabfy Tamás LMP-s önkormányzati képviselő a tűcserével kötött együttműködési megállapodás fenntartása mellett szólalt fel. A medikalizációs modellben való gondolkodást jelzi, hogy Horváth Zoltán, az LMP szombathelyi képviselője a Vas Népének kijelentette, hogy “a könnyű drogok fogyasztását betegségként kellene kezelni, nem bűncselekményként”.
Az Együtt-PM-ben politizál a fentebb említett volt LMP-s politikusok mellett Juhász Péter, a Kendermag Egyesület korábbi frontembere, akinek a nézeteit ezen a téren nem kell bemutatni az olvasóknak. Mint azt többször hangsúlyozta, az ő radikálisabb elképzelései nem feltétlenül egyeznek az egész párt álláspontjával, és a drogkérdés eddig nem jelent meg hangsúlyosan a párt kommunikációjában. A kannabisz legalizációja terén például a harciasabb kispárt, a 4K! (ami nem tudott országos listát állítani) már régen túllicitálta őket. Juhász szerint ők szakemberek segítségével dolgozzák ki drogpolitikai elképzeléseiket. Az E14-PM választási programja mindenesetre rögzíti, hogy “a drogfogyasztók büntetéséről a megelőzésre, a kezelésre és az ártalomcsökkentésre helyezzük át a hangsúlyt.” A drogfogyasztás dekriminalizációja és az ártalomcsökkentés támogatása tehát minden bizonnyal a pártszövetség célkitűzései között szerepel.
Az MSZP ritkán szólalt meg drogügyben az elmúlt években. Az egyik legközismertebb eset az volt, amikor a párt a szombethelyi fideszes városvezetőt azzal vádolta, hogy drogfüggő, és ezért lemondását követelte. Ezt egyben a párt drogügyi tevékenységének mélypontjaként értékelhetjük. Pozitívumként kiemelhető azonban az a közlemény, amit Winkfein Csaba, a párt elnökségi tagja 2013. januárjában adott ki a tűcsere programok elégtelen pénzügyi támogatása ügyében. Ebben felszólította a kormányt, hogy a szakmával egyeztetve tegyen le világos programot az asztalra az ártalomcsökkentés fejlesztésére (a kormány persze ezt nem tette meg). A józsefvárosi MSZP-s képviselők a tűcsere program mellett foglaltak állást. A párt képviselői leszavazták a szigorúbb szankciókat tartalmazó új Büntető Törvénykönyvet a parlamentben, de a vitában nem szólaltak fel a szigorúbb büntetések ellen.
A DK szintén ritkán nyilvánult meg drogtémában, átfogó elképzelések felmutatásával nem találkoztunk. Arató Gergely, a párt politikusa 2013. szeptemberében élesen kritizálta a józsefvárosi önkormányzatot, amiért támadást intéztek a tűcsere ellen. „Azt hiszik a város fideszes vezetői, ha elrejtik a problémát, akkor nincs is” – írta közleményében. Felhívta a város vezetését, hogy dolgozzon ki budapesti drogstratégiát – ez egyébként a civilek régi vágya is.
A fenti összefoglalóból is látható, hogy nem igaz az a sokat hangoztatott közhely, hogy úgyis mindegyik párt ugyanolyan rossz – hiszen a pártok nagyon is sokféle irányba kormányoznák az országot a közpolitika, így a drogpolitika terén. Ha a közvélemény-kutatásoknak hinni lehet, akkor kormánypárti fölénnyel fog zárulni a hétvégi választás, és ebben az esetben az elmúlt négy évben uralkodó irányba haladnak tovább a dolgok. Mégis, nem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy az ország vasárnap nem kormányt, hanem Országgyűlést választ, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen erőviszonyok fognak kialakulni a parlamentben. A TASZ blogján elolvashatod, miért érdemes elmenni választani, még ha ennek a választásnak a demokratikussága erősen megkérdőjelezhető is. Akár akarjuk, akár nem: a választások eredményét a saját bőrünkön fogjuk megérezni.
Sárosi Péter
