A drogprevenciós tevékenységek és a mindenkori drogpolitika vélt és valós összefüggései a heroin okozta halálesetekkel
A Magyar Demokrata tudományos rovatának vezetője, Hankó Ildikó tegnapelőtt megjelent Módosult Tudatok című írásában avatta be olvasóit a kábítószerek világába. A drogok hatásaival kapcsolatos, a szcientológiai kiadványokból már ismerős, unalomig ismételt fals sztereotípiák (pl.: kapudrog elmélet) és tárgyi tévedések (pl.: marihuána és LSD túladagolás) helyreigazításától ezúttal eltekintünk és csak a prevencióra vonatkozó állításokat vesszük szemügyre. Mivel az írás online formában e kritika írásakor nem érhető el, ezért a kérdéses részt idemásoljuk:
„A kilenc drogos fiatal halála mintha kicsit fölrázta volna a társadalmat. A kellemes elszállás, az időtlen repülés testi-lelki nyomorba vezeti a más világba elvágyódót. Oda, ahonnan nincs visszaút. Volt idő, amikor a médiában, az iskolákban, egészségügyi fórumokon és egyéb, fiatalokkal foglalkozó intézményekben napirenden volt a kábítószerekkel foglalkozó ismeretterjesztés. Aztán néma csönd követezett, szinte senki sem beszélt arról, hogy nemcsak más országokban, hazánkban is komoly probléma a drogfogyasztás. A felvilágosítás pénzbe kerül, ezért erre már nem fordított megfelelő összeget a balliberális kormány, sőt, "tudatmódosult" liberálisok kifejezetten ajánlották a szerintük ártalmatlan lágy drogokat, például a marihuánát és néhány gombafajtát, kaktuszt. Természeti népek kultúrájának mindig is része volt a különböző kábító (fájdalomcsillapító) hatású gyógynövények használata. Részben rituális szertartásokhoz, részben gyógyításhoz használták, használják. A múlt század közepe óta kultúránkba is bekerült, és az 1960-as évek óta főleg zenés helyek, valamint különböző sajtótermékek révén szinte divattá vált. Becslések szerint a XXI. század elejétől nemzetközileg mintegy 200 millió ember használ drogokat. A leggyakrabban használt illegális drog a marihuána. Az ENSZ felmérése szerint a világ népességének mintegy 4 százaléka él marihuánafogyasztással. Riasztó, hogy a magyar diákok 48 százaléka kipróbálta már a füvet. A nevezett drog előszobája a későbbi, kemény kábítószereknek”.
Nos tehát kezdjük az elején. Nem is időznék sokat a testi-lelki nyomor víziójánál, ahonnan nincs visszaút – mint tudjuk, nagyon nem szerencsés, ha a valaki differenciálatlan módon, mindennemű droghasználat következményét egy ilyen általános riogató képben összegzi, de mi most vegyük úgy, hogy Hankó a heroinfüggők kemény magjának világát ábrázolja ily módon, bár a „nincs visszaút” megállapítás így is túlzás. „Kínkeservesen ugyan, de megfelelő segítséggel bárkit le lehet hozni az anyagról” – állítja Funk a Népszabadsággal készített interjúban.
Na de térjünk rá Hankó prevencióval kapcsolatos kritikájára! A kábítószerekkel foglalkozó ismeretterjesztés körüli néma csönd nem azt jelzi, hogy megszűnőben volna ez a tevékenység, hanem elsősorban annak a következménye, hogy a média számára a droghelyzettel kapcsolatosan a bulvár hírek mellett csupán a képviselők egymásra mutogatása és a szakmailag vitatható kritikus megjegyzései bírnak hírértékkel. A drogszíntér szakembereiről azonban keveset hallani, így az sem kapott jelentős sajtóvisszhangot, hogy éppen a napokban közös közleményben tiltakoztak az ellen, „hogy a pártok szakértelem nélkül, politikai pecsenyét sütögetve” nyilatkozzanak drogkérdésekben. Ez főleg annak a tudatában szomorú, hogy ismeretes: a politika és a törvények csak nagyon korlátozott mértékben hatnak a drogfogyasztásra. Hazánkban a drogjelenség felbukkanása óta eddig minden kormány alatt növekvő tendenciát mutatott a droghasználat, ez azonban egy összeurópai tendencia, akárcsak az utóbbi években a növekedés ütemének lassulása, tehát a jelenség magyarázata egyáltalán nem redukálható a mindenkori drogpolitikára.
Tévedés tehát azt gondolni, hogy az utóbbi időben elhaltak a prevenciós tevékenységek, egyszerűen az aktuálpolitikai csatározás zaja elnyomja az drogprevenciós tevékenységek visszhangját. Az alábbi linkre kattintva, a "prevenciós szervezetek" pont alatt szép számmal találhatunk drogprevenciós szervezeteket és programokat, amelyek sajnos kevesebb nyilvánosságot élveznek, mint egy-egy szakmailag megkérdőjelezhető felszólalás a politikusok részéről.
Hankó Ildikó akkor is téved, amikor az augusztusi túladagolásokat a megelőzés hatástalanságára fogja. Ha megismerkedett volna a már említett, egyik legtekintélyesebb múltú hazai addiktológusnak, Funk Sándornak a témában tett megállapításaival – akkor ő is tudná, hogy a hazai heroinfogyasztók többsége „a 90-es években kezdte heroinista "karrierjét". Egyből heroinnal. Néhányan mákteával, voltak, akik intravénásan is képesek voltak beadni maguknak a rostoktól és zacctól szennyezett főzetet”.
Visszatérve a prevencióra: a legnagyobb probléma a drogmegelőző tevékenységet folytató szervezetek szabályozásában, pontosabban annak hiányában lelhető fel: egyelőre nem létezik egy olyan egységesen megállapított szakmai szint és ennek ellenőrzésére kifejlesztett vizsga, amelynek megléte előírás lehetne egy drogprevenciós szervezet működtetéséhez. Ezért is terjesztheti az alaptalan és tudományosan régen megcáfolt állításokat tartalmazó „prevenciós” füzetecskéit a Szcientológiai Egyház, amelyet cikke végén Hankó is aggályosnak ítél. Jó hír ezzel kapcsolatosan, hogy egy tavalyi kormányhatározat értelmében hamarosan felállításra kerül a Drogmegelőzési Egészségfejlesztési Akkreditációs Bizottság, amely iránytűként szolgálhat az iskolák, donorok és támogatók számára abban a tekintetben, hogy milyen programok tesznek eleget a szakmai hitelesség minimum-követelményeinek.
A kormány természetesen tiltakozik az ellen, hogy idén kevesebb pénzt fordítana prevencióra, de a százmilliókról folyó vita hevében senki nem említi meg, hogy a kábítószerrel kapcsolatos bűnüldözői kiadások 8 milliárd Ft-ot emésztenek fel, míg az egészségügyre (kezelésre, prevencióra, kutatásra és ártalomcsökkentésre együttesen is) csak 2 milliárd Ft jut. 
Kardos Tamás
Drogriporter
2008.09.12.
Megjelent Hankó írásának online verziója. Az alábbi linkre kattintva olvasható:
