A parlamenti eseti bizottság szakértői szerint a drogprobléma nem főképpen büntetőjogi vagy orvosi, hanem társadalmi probléma.
A parlamenti eseti bizottság szakértői szerint a drogprobléma nem főképpen büntetőjogi vagy orvosi, hanem társadalmi probléma.
A kábítószerügyi eseti bizottságot még 2005 áprilisában hozta létre az Országgyűlés a Kendermag Egyesület 2004-es petíciójának eredményeként. A bizottság célja, hogy a magyar nemzeti drogstratégiát (2000) összehasonlítsa az EU drogstratégiájával (2005-2012), és hogy előkészítse azok összehangolását. A bizottság nemrégen közzé tett jelentése szerint a nemzeti drogstratégiánk még mindig rendkívül korszerű dokumentumnak számít a nemzetközi drogpolitika viszonylatában is: az Európai Unió ún. kiegyensúlyozott, tudományos-alapú megközelítését tükrözi, megfelelő hangsúlyt kap benne a prevenció, a kezelés és az ártalomcsökkentés, míg a büntetőjognak kizárólag a kínálatcsökkentésben szánt szerepet (nem pedig a fogyasztók büntetésében). A nemzeti drogstratégia hiányosságai közé tartozik, hogy nem tartalmaz konkrét határidőket és prioritásokat, ezért nehezen követhető a megvalósításának alakulása is.
A bizottság szakértői szerint a nemzeti drogstratégia megvalósítására évente 4 milliárd forint lett volna szükséges – ennek azonban a mindenkori kormányzat csak töredékét ítélte meg, ráadásul az utóbbi években még ezek a csekély források is csökkenő tendenciát mutatnak. 2005-ben már a 2003-as források feléből kellett gazdálkodnia a hazai megelőző, kezelő és ártalomcsökkentő szolgáltatásoknak (megjegyzés: mindeközben a büntető-igazságszolgáltatás kábítószerrel kapcsolatos kiadásai egyre nőnek, akárcsak az eljárás alá vont fogyasztók aránya). A következő évben előirányzott 23%-os forrásnövekedés messze nem elég a lemaradás behozásához. A bizottság szerint ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a politika nem eléggé elkötelezett a stratégia megvalósítása iránt.
A Kendermag Egyesület március 26-án vasárnap demonstrációt tart, a rendezvény célja, hogy „a választások előtt felhívja a társadalom figyelmét arra a tehetetlenségre és hozzá nem értésre, amit a magyarországi politikai pártok a drogpolitika területén tanúsítanak. A drogproblémákkal a politikusok párthovatartozástól függetlenül nem szakmai érvek mentén, hanem legfeljebb szavazatszerző tevékenységük részeként foglalkoznak, és ezzel kockára teszik a fiatal generációk jogát egy olyan élethez, ahol az egészség megőrzését nem a büntetőjogi fenyegetés, hanem a színvonalas prevenciós és tájékoztatási programok biztosítják.”
A bizottság szakértői szerint „a kábítószer-probléma társadalmi probléma – tehát nem büntetőjogi és nem orvosi kizárólag, vagy főképpen -, ebből adódóan annak kezelése is társadalmi jellegű kell, hogy legyen”. Hibásnak tartják azt a megközelítést, amely a legális szerek okozta szenvedélyeket eltérően kezeli, mint az illegális szerek okozta szenvedélyeket, s ezért azt indítványozzák, hogy hozzanak létre egy a szenvedélyszerek összességével foglalkozó önálló kormánybiztosságot a Miniszterelnöki Hivatal fennhatósága alatt, amely a terület finanszírozását látja el, míg a programok szakmai összehangolására egy Nemzeti Szenvedélyügyi Intézet (NSZI) létrehozását javasolják.
A kábítószer-fogyasztók büntetőjogi megítélésével kapcsolatban a bizottság a kormánynak azt javasolja, hogy hívjanak össze egy több szakterületet átfogó konferenciát, amely szakmai konszenzust alakít ki a kérdésben (megjegyzés: a szakmai szervezetek nagy része tudvalevőleg a szigorú büntetőjogi elrettentés ellen van), és megállapítja az egyes illegális szerek veszélyesség szerinti besorolását is. A bizottság a büntetőjog szigorát a szervezett bűnözésre irányítaná, ezenkívül a jelenleginél szélesebb lehetőséget biztosítana a csekélyebb elkövetők számára a büntetés alternatíváira.
Sárosi Péter
