A Keresztény Élet augusztus 31-i számában egy újabb önjelölt drogügyi szakértő, ifj. Fekete Gyula mutatja be a „drogliberalizáló kormánypolitika” bukását az olvasóknak Országgyűlés című cikkében – a szokásos félreértések és bűnbakkeresés kíséretében.
 

Még mindig az augusztusi túladagolásokról van szó. Nagyon helyes, hogy sokat beszélünk róla és lassan rendelkezünk is annyi információval a körülményekről, hogy helytálló konklúziókat vonhassunk le az esetekből, amelyek segítségével megelőzhetnénk a hasonló tragédiák többségét. Ifj. Fekete Gyula mégis jobbnak látta, ha a jelenséggel kapcsolatos behatóbb szakmai háttértől távol tartja magát és építő javaslatok híján lehorgonyoz a politikai vagdalkozásoknál:
 

Az írás még folytatódik, de elégedjünk meg ennyivel, így is bőven akad korrigálnivaló.
Ifj. Fekete azt írja „nem volt sem szennyezett a használt drog, túladagolás sem történt – egyszerűen csak megadta magát az emberi szervezet a méreg előtt”.
Tegyük gyorsan hozzá, hogy a leromlott egészségi állapoton felül – az ORFK jelentése értelmében – elsősorban a polidrog használat tehető felelőssé – azaz a heroin melletti alkohol és gyógyszerhasználat. Ám a meredek következtetés csak most következik, mely szerint ezek az esetek rávilágítottak arra, hogy a heroinfenntartó programok azért jelentenek tévutat, mert az orvosok csupán a heroin tisztaságát és dózisát ellenőrizhetik, „de a felhasználók szervezeteinek a várható reakcióját ők sem találhatnák ki előre”. Tehát egy orvos – esetleg szakmájából kifolyólag – alkalmatlan lenne az egészségügyi állapot előzetes felmérésére? Az emberi szervezet „várható reakciója” alatt a szerző gyaníthatóan arra gondol, hogy a különböző személyek eltérő dózis lehet halálos. Ez részben így is van, de nem árt tudni, hogy a nyugati mintákat figyelembe véve, heroinfenntartó programokba a már több sikertelen metadonterápián átesett függők kerülhetnek, akiknek egészségügyi állapota – a hosszas kezeléseknek köszönhetően – vélhetőleg nem ismeretlen az orvosok számára. Nem olyan komolytalan módon kell elképzelni ezt a kezelést, hogy az orvos ugyanazt a dózist adja minden betegnek és egy esetleges túladagolás esetén széttárja a kezét egy „Ja, azt hittem többet bír!” felkiáltással. Még ha túladagolás is történne – bár Svájcban a 90-es évek óta tartó fenntartó programokban erre még nem volt példa (!) –, az orvos megfelelő eszköztárral rendelkezik, hogy újraélessze az illetőt, tehát a cikkíró aggodalma indokolatlan.

Az iromány egy újabb meglepő felelősségre vonása a következő: „Az egyértelműnek tűnik, hogy megbukott a drogliberalizáló – szókimondóbb vélemények szerint a drogbárók érdekeit kiszolgáló – kormánypolitika”.
Bár nem először találkozunk vele, még mindig érthetetlen, hogyan képesek sokan Európa egyik legszigorúbb drogpolitikáját liberálisnak nevezni, ami viszont még furcsább, milyen módon lehet a drogliberalizációt összekapcsolni a drogbárók érdekeivel?
A feketepiaci kereskedelem részvevőinek közös érdeke a kábítószerek illegális státuszának fennmaradása, legális forgalmazás esetén ugyanis kicsúszna a kezükből e szerek piaca. Így a heroinfenntartó kezelések bevezetése – liberális helyett inkább pragmatikus megfontolásból – éppen hogy a drogbárók érdekei ellen hatna, hiszen a legkrónikusabb heroin használók csoportját emelné ki a vásárlói körükből. Érthetetlen az a gondolatmenet, mely szerint a drogpolitika további szigorításai ellehetetlenítenék a drogbárók érdekeit.

„Nos, a drogfogyasztás állami támogatása révén több lett a fogyasztó, és – ahogyan tapasztaljuk több lett a haláleset is” – riogatja olvasóit a szerző.
Vajon a büntetőjogi szankciókkal való fenyegetés jelentené a drogfogyasztás állami támogatását? A cikkíró állításával szemben az igazság az, hogy az utóbbi tíz évben a hazai drogfogyasztás stagnál és a kábítószer használattal összefüggésbe hozható halálesetek száma a régióban alacsonynak mondható – ezek szinte kizárólag a heroinhoz kötődnek. Az augusztusi halálesetek sokkal inkább arra mutattak rá, hogy egy szűk csoport túlélési esélyeinek megteremtéséért indokolt lenne kísérleti szinten bevezetni a nyugaton több országban sikeresen működő heroinfenntartó kezeléseket és nem arra, hogy ezeket a fogyasztókat szakszerű kezelésbe kerülés helyett börtönnel kéne fenyegetni. A kezelésről érdemes tudni, hogy a társadalom számára képes előnyöket felmutatni: a heroin fogyasztók e kemény magjának az illegális piacról való kivonása töredékére csökkenti az általuk elkövetett bűncselekmények számát, a fertőző betegségek terjedését (nincsenek eldobott fertőző tűk), mindezen felül még költséghatékony is és a tapasztalatok szerint csökkenti az új kipróbálók számát.

És végül még egy különös megállapítás a szerző részéről:

„A drogveszélyt emlegetők sorsa ma a leszavazás és elutasítás”.
A cikk írója valóban komolyan gondolja, hogy csupán a szigorításokat pártolók emlegetnek drogveszélyt, míg a többiek szerint a drogfogyasztás egy veszélytelen fogalaltosság? Ez esetben hogyan lehetséges, hogy drogügyi szakértők (addiktológusok, pszichológusok, toxikológusok, stb.) által szinte teljes körben elfogadott javaslatokkal mégis az a csoport szolgál, amelyik a büntetőjogi szankciók helyett a prevenciót és a problémás fogyasztók szakszerű ellátását szorgalmazza? A leszavazás és elutasítás annak az eredménye, hogy a szigorítás pártiak drogügyi javaslatai – elsősorban a határozottabb rendőri fellépések büntetőjogi felelősségre vonás szélesebb körben való alkalmazása – bizonyítottan nem hatékony.

A hírhez kapcsolódik a Kossuth Rádió tegnapi Vasárnapi Újságban közölt riportműsora, melyben a műsor szerkesztője, Molnár Pál beszélgetett el Sárosi Péterrel, a Társaság a Szabadságjogokért drogpolitikai programjának vezetőjével, Rácz Józseffel, a Magyar Tudományos Akadémia és Demetrovics Zsolttal, az ELTE Pszichológiai Intézetének kutatójával a pártok szakértelmet nélkülöző drogügyi megnyilvánulásairól. Akinek nem sikerül a megadott link alatt lejátszani a műsort (nekem pl. nem ment), az meghallgathatja innen 17:55-től.

 

Kapcsolódó írások:

Heroin dosszié

Orvosi heroinfenntartás káté

A parlamenti bizottság a túladagolásokról

Megelőzhető halálesetek – jelentés

Sokat tehetnénk

Drogpiaci robbanás várható hazánkban