A legújabb lemondásra a mefedron elsietett betiltása miatt került sor
A brit kormány drogügyi tanácsadó testületének (ACMD) eddig hét tagja mondott le tiltakozásul azért, amiért szerintük a Belügyminisztérium politikai nyomás alatt tartja az elvileg független szakértőket. David Nutt professzort, az ACMD korábbi elnökét azért távolították el, mert egy nyilvános előadás során kijelentette, hogy a kannabisz nem károsabb, mint az alkohol. Ezután két szakértő mondott le szolidaritásból, további három pedig azután, hogy a Belügyminiszter nem adott garanciát a szakértői tevékenység függetlenségének biztosítására. Dr. Polly Taylor lemondólevelét a BBC is közzé tette, ebben arra panaszkodik, hogy a szakértők függetlenségét teszik lehetetlenné a Belügyminisztérium Nutt kirúgása után az ACMD tagjaival szemben támasztott követelményei.
A napokban egy újabb szakértő, Eric Carlin a saját blogján jelentette be lemondását. Ebben kitér arra, hogy a kormány már az ACMD döntése előtt elhatározta, hogy betiltja az új legális partidrogot, a mefedront, így a szakértők szerepe formálissá vált. A döntést nem előzte meg komoly elemzés, még az ACMD álláspontjának megvitatására is alig egy nap állt rendelkezésre. És bár az ACMD jelentéséből kiderült, hogy a sajtó által tudósított 25 haláleset egyikéről sem bizonyosodott be, hogy a halál fő oka a mefedron fogyasztása volt – a sajtó és a politika számára ez jelentette a tiltás alapját. “Nem folytatom a munkát egy olyan testületben, amely fő tevékenységeként egyre nagyobb számú fiatal potenciális kriminalizálását könnyíti meg,” zárja levelét Carlin.
A kormány közben már egy újabb partidrog, az NRG-1 betiltását határozta el – a szakértők véleményét megint utólag kérik ki. A drogpiac ugyanis ismét három lépéssel a hatóságok előtt jár, már régen kifejlesztették a mefedron legális helyettesítőszerét. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy előre lássuk: az NRG-1 betiltása után jön majd valami más. Az ACMD korábbi elnöke, David Nutt szerint a probléma az, hogy a politika nem látja a totális tiltás és a szabadkereskedelm közötti alternatívákat.
Sárosi Péter