Nappal fundamentalista keresztény prédikátor, éjjel meleg droghasználó.
Nappal fundamentalista keresztény prédikátor, éjjel meleg droghasználó.
A bibliai műveltséggel rendelkező olvasók számára jól ismert Zsuzsanna és a bírák története (Dániel könyve, 13. fejezet): a bábeli közösség két prominens erkölcsi vezetője megkívánja a fiatal lány bájait, ezért fürdés közben kilesik és erőszakoskodnak vele. Mikor a lány sikoltozásával leleplezi őket, tagadják bűnös szándékukat, ehelyett megpróbálják Zsuzsanna erkölcseit besározni: azt állítják, hogy nyilvános szeretkezésen kapták rajta egy fiatalemberrel. A bölcs Dániel végül rábizonyítja a vénekre a bűnüket, így arra a sorsra jutnak, amit a lánynak szántak. A hatalommal rendelkező képmutatók sajnos napjainkban csak ritkán lepleződnek le ilyen diadalmasan – a kivétel, aki erősíti a szabályt, Ted Haggard amerikai prédikátor, akit tavaly a média nyilvánossága előtt ért utol a bibliai igazságszolgáltatás. „Ted Pásztor” , az ultrakonzervatív protestáns Új Élet Egyház pásztora, a fundamentalista keresztényeket összefogó, 30 millió tagot számláló Nemzeti Evangéliumi Keresztény Szövetség (National Evangelical Association, NAE) elnöke jól ismert volt meleg- és drogellenes kirohanásairól. A Jesus Camp c. dokumentumfilmben például látható, hogy Haggard és társai egy nyári táborban részt vevő gyerekekből olyan fanatikus keresztes lovagokat képeznek, akik gyűlölik az Iszlámot, a melegeket és mindent, amire a Bush-kormány felszólítja őket. A Times magazin 2005-ben a 25 legbefolyásosabb vallási vezető közé sorolta, aki a Fehér Házzal is szoros kapcsolatban állt, mivel a legtöbb területen vehemensen támogatta a Bush-kormányzat politikáját. A felszínen erkölcsös életet élő, ötgyermekes családapaként mutatkozott hívei előtt – a látszat azonban csalt.
Ted Haggard a Jesus Camp c. filmben: "Nem vitás, mint kell gondolnunk a homoszexuális cselekményekről, hiszen meg van írva a Bibliában."
Figyelem! Ez a cikk a visszajelzések alapján sértő lehet a keresztyén emberek vallásos érzékenységére. Szeretnénk leszögezni, hogy a cikket semmiféleképpen nem lehet úgy értelmezni, mint kirohanást a vallás vagy a keresztyénség mint olyan ellen. A TASZ emberi jogi szervezetként messzemenőkig tiszteletben tartja a vallásszabadsághoz fűződő emberi jogokat, tiszteli a polgárok vallási meggyőzédését, hitét, értékesnek tartja a vallási közösségekben átélt spirituális élményeket illetve a vallás hozzájárulását a drogproblémák elleni küzdelemhez. Kizárólag a vallási fundamentalizmust tartjuk elítélendőnek, amely saját világnézetét, konvencióit erőszakosan próbálja kiterjeszteni az egész társadalomra. Ezúton is elnézést kérünk azoktól, akiket a cikk megbántott – a jövőben óvatosabban nyúlunk a témához.
Mike Jones meleg masszőrként és kísérőként ismerte meg Haggardot, aki évekig járt hozzá kliensként körülbelül havi rendszerességgel. „Art”-ként mutatkozott be (középső neve Arthur), de magánéletéről semmit sem árult el. Jones szerint rendszeres szexuális kapcsolatban álltak, ráadásul Ted Pásztor a szex előtt előszeretettel szippantott be egy löket metamfetamint, hogy kellemesebbé tegye a légyottot. A metamfetamin ilyen jellegű használata közkedvelt az amerikai melegek körében. Jones csak később szerzett tudomást arról, hogy kicsoda is „Art” valójában. Klienseinek többsége nős férfi vagy pap, ezért önmagában ez a tény nem zavarta volna. Az viszont kiütötte nála a biztosítékot, amikor 2006 őszén a televízióban látta „Art”-ot, amint a meleg házasság legalizálását célzó colorado-i törvényjavaslat ellen prédikált. Jones később elmondta az ABC hírügynökségnek: annyira felháborodott ezen a képmutatáson, hogy a klientúrája feladását megkockáztatva leleplezte a férfit (emiatt később valóban elvesztette megélhetését). Elküldte a sajtónak azokat a hangposta üzeneteket, amelyeket Ted hagyott a telefonján, és amelyeket a szakértői vélemények is igazoltan az ő hangjának nyilvánítottak. Haggard először tagadta a vádakat, és kijelentette, hogy soha senkivel nem állt meleg kapcsolatban, és soha nem használt illegális drogokat.
Kezdetben a keresztény gyülekezet is mögötte sorakozott fel, a „liberális” sajtó aknamunkáját sejtve a botrány mögött. Egy belső vizsgálat során azonban kiborult a bili, és Haggard hamarosan hivatalosan is elismerte, hogy igénybe vette Jones szolgáltatásait, de tagadta, hogy valaha szexuális kapcsolatot létesített volna vele. Később azonban – a nyilvánosság vagy a lelkiismerete nyomására – részleges beismerő vallomást tett. „Csaló vagyok és hazug. Az igazság az, hogy bűnös vagyok szexuális erkölcstelenségben,” jelentette ki. Tagadta ugyanakkor, hogy drogot használt volna. Érzékletes históriát adott elő arról, hogy ugyan az Ördög megkísértette őt a metamfetaminnal, valójában csak megvásárolta a szert, de sohasem használta fel. Halkan megjegyezzük, hogy a törvény persze nem ilyen elnéző a droghasználóval, mint Ted Pásztor saját magával szemben, hiszen a fogyasztást a megszerzésen és a tartáson keresztül bünteti. Tanulságos mindenesetre, hogy Haggard úgy ítélte: a meleg botlást még csak-csak megbocsátják neki, de az illegális droghasználatot soha (lásd az Index közvéleménykutatását). A biszexualitását sem fogadta el persze, beiratkozott egy olyan terápiára, amelytől azt várta, hogy „kigyógyítsák” a melegség betegségéből. Mivel azonban a melegség nem betegség, az eredmény meglehetősen kétséges. Bár lemondott a pásztori tisztségéről is, az egyház vigasztalásul 138 ezer dolláros nyugdíjjal kárpótolta…
A Biblia Zsuzsanna történetével kapcsolatban megjegyzi, hogy „a bíráktól indult ki Bábelben az igazságtalanság, noha úgy látszott, hogy ők kormányozzák a népet”. A jelenlegi helyzetre pompásan illik ez a hasonlat. A fejétől bűzlik a hal. Itt nem egy megtévedt jámbor hívőről van szó, hanem egy 45 ezer (!) egyházat tömörítő csúcsszervezet fejéről, aki közvetlen telefonkapcsolatban állt Bush elnökkel. A látszat azt mutatja, hogy a melegek, a droghasználók és az egyéb deviánsnak bélyegzett csoportok ellen prédikáló politikusok és vallási vezetők a tilalmi rendszerekkel a közösség erkölcsi értékeit védelmezik (Rend), valójában azonban ők váltak az igazságtalanság forrásává (Káosz). Milyen hit az olyan, ami tagadáson és hazugságon alapul? A melegeket, a droghasználókat kriminalizáló, stigmatizáló rendszer ugyanarra a sémára épül, mint Ted Pásztor egész valója: a tagadástól a hazugságig, a hazugságtól a féligazságok beismeréséig vezet az út, és az egészet átitatja a fortélyos félelem. Az önigazoló elméleteket gyártó félelem attól, amit nem ismerünk. Egy képmutató leleplezése mindig katarzist hoz a közösség számára („ekkor az egész gyülekezet hangos ujjongásban tört ki…” – Dániel 13,60), okot ad az önvizsgálatra, az új utak keresésére. Reméljük, az ilyen katarzisokból építkezve a mi politikai közösségünk is eljut a tagadástól, a hazugságtól és a félelemtől a megvilágosodásig. Vagy ha nem, hát mi is Bábel sorsára jutunk.
Sárosi Péter
