Munkakerülő, bugyuta asztaltársaságok szokása
Amikor Magyarországon még épp csak megjelentek a vasfüggönyön túl már javában használt „bódulatkeltő szerek”, plasztikus beszámolókat lehetett olvasni – a képzavar eszközével élve – a hanyatló nyugat ópiumairól, melyek már a mi fiataljainkra is leselkedtek.
Láthatóan ezt a stílust igyekszik feleleveníteni az Erdély.ma szerzője, aki a vízipipával kapcsolatos aggodalmait osztja meg az olvasókkal. A vízipipázás Erdélyben terjedő szokása – mint a „modern világ újabb feltűnési hulláma” – az írásban párhuzamba kerül a kopott farmeres csövezéssel, ez pedig a nihilista életfelfogással és az alkoholizmussal. Ahogyan a kerékpározás és a gördeszkázás üdvözlendő és a „motorkerékpárral való vagánykodás” elítélendő, úgy a vízipipázás is a gonosz oldalán áll, mint a dohánytermesztők fondorlata, hogy behálózzák a „bugyuta asztaltársaságokat”. A cikk szerint mindenki elhiszi, hogy a vízen átszűrt dohány ártalmatlan, „sőt egyesek még azt a kijelentést is megkockáztatják, hogy a vízipipa „hasznos és egészséges” és akár kiskorúak által is szívható”. (Ha valaki találkozott ezzel a véleménnyel írásos formában, ne legyen rest felhívni rá a figyelmünket!)
A szerző a szokás térnyerésével nem csak az egészség romlását, hanem egyenesen a munkakerülő morál elterjedését vizionálja: „Bedőlni egy rossz szokásnak, munka helyett csak szívni, szívni, szívni, pedig valamikor a térségünkben még szokás volt a munka, a tanulás vagy a sportolás, nem volt szégyen dolgozni.”
Miután eleget derültünk a modern világ fenyegetésén 2011-ben (a vízipipa megjelenését egyébként a 16. századra, mások még korábbra teszik és tradicionális használata leginkább Ázsiában elterjedt), érdemes végiggondolni, hogy egy szokás ilyen szintű démonizálása milyen következményeket vonhat maga után. Aki magáévá teszi a szerző gondolatait, az erdélyi teázókban vízipipázó fiatalokat munkakerülő, bugyuta asztaltársaságoknak gondolja majd, akik ahelyett, hogy valami hasznos foglalatossággal töltenék az idejüket, az egészségüket rombolják a modern világ és a dohánygyárak mérgeivel és egyesek közülük még a gyerekeknek is ajánlja káros szokását. És mi van azokkal a fiatalokkal, akik „csak” dohányoznak? A modern világból korábban átvett szokások nem tesznek beteggé és munkakerülővé?
Tény, hogy az újabb vizsgálatok tükrében valószínűnek látszik, hogy a rendszeres vízipipázás hasonló, vagy akár súlyosabb egészségügyi ártalmakkal járhat, mint a rendszeres dohányzás, ám a használók stigmatizálásával és a dohányzás ártalmainak figyelmen kívül hagyásával aligha lehet felkelteni a fiatalokban az egészséges életmód iránti vágyat. Az alkalmi, társas vízipipázásnál számos egészségkárosítóbb és a szociális kapcsolatokra nézve is rombolóbb szokást lehetne felsorolni, amely manapság népszerű a fiatalok körében, ezért igazságtalan lenne minden rosszat e fiatalok nyakába varrni a lustaságtól és haszontalanságtól kezdve a mások egészségének károsításáig. Célszerűbb lenne inkább a terjedőben levő szokás kockázataira felhívni a figyelmet, illetve ezek csökkentésének lehetőségeire és alternatívának felvillantani egyéb társas, az egészségre nézve jótékonyabb tevékenységet.
Kardos Tamás
Drogriporter
2011.04.29.
