Számoljuk együtt a drogháború költségeit!

2011. szeptember 12.

“Számold a költségeket!” (Count the Costs!) néven kampány indult az ENSZ első egységes nemzetközi kábítószer-egyezményének ötvenedik évfordulójára.

Éppen 50 éve, 1961-ben írták alá az ENSZ tagállamai az első egységes nemzetközi kábítószer-egyezményt, amely (bizonyos) drogokat, így például a kannabiszt, a kokaint vagy a heroint tiltólistára helyezett, míg másokat (dohány, alkohol) nem. Az 1961-es egyezmény tehát kultúrsoviniszta és nem tudományos alapon született (kizárólag a harmadik világ népei által tradicionálisan használt drogokat tiltotta be, míg a nyugati világ által használt szereket, bár jóval tetemesebb társadalmi károkat okoznak, kihagyta). Nem elég, hogy a globális drogtilalom nem érte el célját - nem tudta jelentősen csökkenteni a drogokhoz való hozzáférést a világon - számos nemkívánt következménnyel járt együtt. Az 50 éves évforduló alkalmából civil szervezetek egy csoportja a brit Transform intézet vezetésével és a magyarországi Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet aktív közreműködésével “Számold a költségeket!” (Count the Costs!) néven kampányt hirdetett meg. Ennek a kampánynak a részeként 5 európai városban – Oslóban, Szófiában, Bukarestben, Portóban és Varsóban - tartottak figyelemfelhívó akciókat, konferenciákat a hasonlóan gondolkodó civilek. A TASZ az eseményekről egy dokumentumfilmet is készített - kérjük nézd és oszd meg te is!

A film egy rövidebb verzióját pedig itt nézheti meg:

A kampány során a nemzetközi drogkontroll-rendszer hét alapvető káros következményére mutatunk rá - ezek valójában nem önmagukban a drogok létezéséből fakadnak, hanem nagyrészt a hibás drogpolitikákból. A hét kárról részletesebb olvashatsz a Count the Costs kampányoldalon.

1) Fejlődés és biztonság rombolása
Először is, a drogtilalom aláássa a fejlődést és a biztonságot a harmadik világ legtörékenyebb gazdasági és politikai helyzetű országaiban, ezenkívül fegyveres konfliktusokat, polgárháborúkat gerjeszt. Afganisztánban például a polgárháború egyik motorja az illegális ópium-kereskedelem, Kolumbiában a kokain kereskedelem. Mexikóban 2006 óta 40 ezer ember vesztette életét a drogkartellekkel kapcsolatos fegyveres összetűzésekben, és a Fehér Ház elemzései szerint nagy a veszélye annak, hogy az illegális drogkereskedelem a demokrácia összeomlásához vezet.

2) Közegészségügyi károk
Másodszor, a szigorú drogpolitikák az egész világon óriási közegészségügyi károkhoz vezettek, különösen hozzájárultak a globális HIV/AIDS járvány terjedéséhez azáltal, hogy kriminalizálják a fogyasztókat és lehetetlenné teszik a steril injektáló felszereléshez való hozzáférést. Az Afrikán kívüli világban minden harmadik HIV-fertőzés a tűk vagy fecskendők megosztásához köthető – egyértelmű összefüggés van az adott ország drogpolitikája és a HIV-járvány állapota között.

3) Emberi jogok sérelme
Harmadszor, a globális drogellenes háború nevében tömegesen tiporják sárba az emberi jogokat. Bár a nemzetközi jog szerint kizárólag a legsúlyosabb bűncselekmények esetében lehetne kiszabni halálbüntetést, és az ENSZ szerint a drogcsempészet nem tartozik ezek közé – mégis, a világon minden évben ezer embert végeznek ki kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt. Ázsiában ezenkívül mintegy félmillió embert Gulág-szerű munkatáborokban tartanak fogva pusztán azért, mert drogot fogyasztottak.

4) Megbélyegzés és diszkrimináció
Negyedszer, a drogtilalom a fogyasztók megbélyegzéséhez és diszkriminációjához vezet világszerte – a stigma különösen az etnikai vagy egyéb kisebbségekhez tartozó drogfogyasztók esetében jár romboló hatással a közösségekre. Az Egyesült Államokban például az afro-amerikaiakat aránytalanul nagyobb (14-szeres) valószínűséggel zárják börtönbe kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt – holott a drogfogyasztók körében az arányuk ezt nem indokolná. Az Andok-vidékén pedig az őslakos indiánokat kriminalizálják csak azért, mert az őseik által évezredek óta fogyasztott, a teánál nem ártalmasabb kokalevelet fogyasztják.

5) Bűnözés
Ötödször, a zéró-tolerancia drogpolitika bűnözést gerjeszt és a bűnözőket gazdagítja. A drogkereskedelem a legnagyobb illegális üzletág a világon, több mint 300 milliárd dollárra becslik a forgalmát évente – ez a pénz mind a szervezet bűnözés zsebébe áramlik, akik nem fizetnek adót és többnyire fegyverrel és korrupcióval, nem pereskedéssel oldják meg a konfliktusaikat (nézd meg, kik a drogtilalom legfőbb haszonélvezői). Az illegális drogkereskedelem pénzmosással jár együtt, ami inflációt gerjesztő hatással jár. A csekélyebb vagyon elleni bűncselekmények jelentős részét drogfüggők követik el, akik a feketepiacon csak így tudják előteremteni a pénzt a következő adaghoz – kivéve az olyan országokban, mint Svájc, ahol legálisan, receptre kapják a függők a heroint (lásd: Tanuljunk Svájctól drogpolitikát!).

6) Környezetszennyezés
Hatodszorra, a drogtilalom környezetszennyező hatásokkal jár. Dél-Amerikában például a növényirtó kampányok elől a termesztők az esőerdőkbe rejtőznek, és itt termesztik a kokát, illetve állítják elő a kokaint, ennek érdekében pedig pusztítják az őshonos növény- és állatvilágot. A kokaültetvények ellen irányuló permetező kampányok önmagukban is káros hatással járnak a környezetre.

7) Pénzkidobás
Hetedszerre, a szigorú drogpolitikák végrehajtása rengeteg pénzbe kerül az adófizetőknek. A becslések szerint több mint 100 milliárd dollárt költenek az államok az ENSZ egyezményeinek végrehajtására – elsősorban a büntetőjogi harcra. Eközben kevés pénz marad prevencióra, kezelésre és ártalomcsökkentésre – az ENSZ AIDS ellenes szervezetének becslése szerint3,2 milliárd dollárra lenne szükség az ártalomcsökkentés kiterjesztésére, de az államok csupán ennek huszadát költik erre a célra.

Sárosi Péter (TASZ)