Napjaink tipikus véleményei csapnak össze a marihuána használata és legalizációja fölött – mi is beszállunk az eszmecserébe
Az Internetes felületek közül a Médiamonitor rendszerint a hírportálokon olvasható cikkekre és az azokban megosztott videókra koncentrál, lévén a blogposztok sokkal inkább személyes véleményt tükröznek. A stílusok összemosódásával azonban várhatóan egyre gyakrabban fogunk blogbejegyzésekre reflektálni, kiváltképp – ha mint jelen esetben – a drogokról folytatott társadalmi párbeszéd kezdeményeit véljük felfedezni benne.
Legutóbb a Gépnarancson olvastunk pro és kontra írásokat a legalizációról. Az „Oszt jónapot!” blog három szerzőjének a cenzúrázatlan drogjelentés adta az apropót, hogy egy vendégszerző bevonásával megosszák véleményüket a marihuána szabályozásáról. Négy különböző álláspontot olvashatunk, melyek nagy valószínűséggel sok magyar fiatal vélekedéseit is tükrözik a kérdéskörről, így a fejtegetések bárki érdeklődésének számot tarthatnak.
Az első két blogger – Zsé tudja és Saxon – véleménye nagyjából a klasszikus, liberalizáció és tiltáspárti érveket tartalmazza, ám nem kevés túlzással. Egyikük szerint a marihuána fogyasztása „nem bizonyított, hogy függőséget okozna, nem károsítja a szervezetet”, mely megállapítás figyelmen kívül hagyja a használat motivációját és mikéntjét. Egy rendszeres használó, aki problémái elfedésére használja a marihuánát, könnyen a függőség jeleit figyelheti meg magán, ha hirtelen leteszi a spanglit, amit ha dohánnyal kever, akkor ráadásul a szervezetét is károsítja. Ugyanakkor tény, hogy az alkohol addikciós potenciálja és a hosszú távú, rendszeres használatával járó ártalmak messze meghaladják a kannabisz hasonló tulajdonságait.
Az ellenzői oldal nem kevésbé túlzó. Saxon tévedésben van, amikor a marihuánáról azt mondja, hogy „már őseink is használták, de ők „'elügyelettel', sámán jelenlétében, vagy csak ő. Aki tudta, hogy kell használni, mit olvashat ki a hallucinációkból, nem a törzs bármelyik tagja magától, egyedül”. Ez a leírás ugyanis az olyan hallucinogénekre vonatkozik, mint például a pszilocibin gomba és a peyote kaktusz. A marihuána évezredek óta tartó rituális, gyógyászati és rekreációs célú fogyasztása gazdagon dokumentált, amelyből világosan látszik, hogy a növény használata a világ számos pontján nem csak a sámánok kiváltsága volt. A szerző későbbiekben pedig azt feltételezi a szer fogyasztóiról, hogy másképp nem is tudnak kikapcsolódni, „az ember elfelejti, hogy mi is az öröm nélküle.” A statisztikák szerint azonban a kannabisz fogyasztóinak körülbelül tizede válik függővé, az alkalmi használókról pedig aligha mondhatjuk, hogy csak fűvel tud lazítani és mosolyt csalni az arcára.
JóNagyPot már olyan dolgokra világít rá, melyeket mi is gyakran hangoztatunk. Többek között a drogtörvények kétarcúságára, melyek a látványos társadalmi károkat okozó alkohol használatát engedélyezik, míg a marihuánáét tiltják, valamint, hogy a gyakran kiszámíthatatlan hatású szintetikus kannabinoidok a marihuána tilalmának köszönhetik a gyors térhódításukat. Megkülönbözteti, és másképp szankcionálná azokat az eseteket, melyekben a marihuána használója másokat is veszélyeztet – például a szer hatása alatt vezet – azoktól az esetektől, amikor otthonában egyedül fogyaszt. Csak helyeselni tudunk.
Az utolsó versenyző, Graddy a nagy összegző szerepét vállalta magára. Pontokba szedi a marihuána legalizálása mellett és ellen szóló érvek egy szűk hányadát, majd kimutatja a foga fehérjét. Szerinte ugyanis a legalizáció azt jelenti, hogy az állam „hajlandó becsukni a szemét a társadalmat tovább roncsoló könnyűdrog miatt”. Vagyis az esetleges legalizáció magával vonná a problémás droghasználók számára nyújtott kezelőprogramok megszüntetését, de még a prevenciót is felszámolná? Különös gondolat. A tapasztalat éppen az, hogy már a dekriminalizáció esetén is csökken a használók rejtőzködése, így a problémás fogyasztók nagyobb arányban veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat – lásd például a portugál dekriminalizáció tapasztalatait. Ráadásul a legalizációt november elején megszavazó Washington a kannabisz megadóztatásából származó bevétel jelentős részét drogkezelésre, prevencióra és közösségi ellátásra szánja. Graddy ennek az ellenkezőjét tenné: „Ennek [a marihuána fogyasztásának] visszaszorítása érdekében azt javasolnám, hogy akinek a testében kimutatható a marihuána vagy akármilyen más drog nyoma, egy évig mindenféle állami pénzen való egészségügyi ellátás embargózva legyen.” Reméljük, hogy Graddy sosem kerül a hatalom közelébe…
Kardos Tamás
Drogriporter
2012.11.16.
