Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
R, mint nagyon sok más magyar, hosszú távon Xanaxot szedett a szorongása csillapítására. Amikor le akart állni, csúnya meglepetés érte. Olvasói beszámoló következik!
Valószínűleg mindenkinek van olyan családtagja, barátja, vagy ismerőse, aki orvosi vényre, terápiás adagban nyugtatót szed – Frontint (vagy épp Xanaxot), Rivotrilt, Seduxent, stb. A benzodiazepinek nagyon gyakran alkalmazott szerek, gyors feszültségoldó és izomlazító hatásúak, pár hétig vagy hónapig használva pedig teljesen biztonságosak.
Mi történhet azonban akkor, ha hosszú hónapokig, évekig alkalmazzák ezeket a gyógyszereket? Milyen kevéssé ismert, hosszútávú mellékhatásokkal kell esetlegesen számolni a helytelen, túl gyors elhagyás után? Elmesélem az én saját élményemet a Xanaxszal, és remélem tanulságos lesz másoknak is az, ami a terápia befejezése után velem történt.
Miután 2010-es évek elején a legelső munkahelyemen dolgozni kezdtem, pszichiáterhez fordultam szociális szorongás miatt. Egyszerűen lámpalázas voltam: sokat kellett ugyanis mások előtt előadásokat tartanom. Az orvosi vényre felírt szer eleinte működött: oldotta a szorongást. A gyógyszerszedés végül összesen 12 évre húzódott.
2023 nyarán végre adódott az életemben egy olyan időszak, amikor úgy éreztem, itt az alkalom végre elhagyni ezt a gyógyszert. Három és fél hónap fokozatos csökkentés után – amiről legalábbis én akkor azt gondoltam, hogy elég fokozatos – végleg elhagytam a Xanaxot és soha nem is vettem be újra.
Azonban ami a csökkentés végén és a teljes elhagyás után következett, azt korábban el sem mertem volna képzelni.
Egy – másfél hónap leforgása alatt számos, többségében ismeretlen, súlyos tünetet tapasztaltam, amelyek hosszú hónapokkal később sem múltak el. Az élmény teljesen sokkolt engem. A teljesség igénye nélkül, a főbb jelenségek, amiket tapasztaltam, a következők: erős fény- és hangérzékenység, fülzúgás, zsibbadás, égő, érzékeny bőr, állandó gyötrő hányinger és abroncsszerű fejfájás, koordinációs és érzékelési zavarok, az ízérzés és szaglás elvesztése, igen szapora szívverés, izomfájdalom, ezek mellett elképesztő szorongás, félelem, paranoia, rémálmok, és a gondolkodásom meglassulása is jelentkezett. Összesen legalább 25 különböző tünetet számoltam össze, melyek súlyossága miatt munkaképtelen is lettem. Természetesen az elhagyás után megpróbáltam szakember segítségét kérni, de ők nem tudtak kielégítő magyarázatot adni ezekre a jelenségekre.
Elkeseredésemben tovább kutattam az interneten, majd meglepetésemre egy olyan angol nyelvű fórumra leltem, ahol sok ember pontosan ugyanazoktól a tünetektő szenvedett, amiket én is tapasztaltam. Ez a benzobuddies.org közösségi fórum volt, aminek több, mint 30 ezer regisztrált felhasználója van. Később a közösségi felületeken magyar sorstársakat is találtam.
Angol nyelven már több forrást találtam erről az állapotról. A jelenség neve “protracted benzodiazepine withdrawal syndrome”, tehát magyarul: “elhúzódó benzodiazepin elvonási szindróma”, de a PAWS vagy BIND mozaikszavakkal is lehet találkozni.
A túl gyors elhagyás következtében évekig tartó, jelentősen korlátozó tünetegyüttes alakulhat ki (1), mivel a gyógyszerek tartós használata élettani változásokat okozhat az idegrendszerben (2). Egyáltalán nem új jelenségről van szó, már az 1980-as években beszámolt róla a néhai Heather Ashton Professzor, aki később kézikönyvet is kiadott a benzodiazepin csökkentés módszeréről és az elvonási szindrómáról (3-5).
A szindróma tehát a tartós gyógyszerszedés és helytelen elhagyást követően az emberek 10-25 %-ában kialakulhat (6,7), ami igen sok embert jelenthet a gyakorlatban. Az állapot súlyossága miatt többen nemcsak munkaképtelenek lesznek, hanem fel is adják a küzdelmet a tünetekkel szemben. Az állapot igen lassan, csupán az idő elteltével javul, de sajnos lehetetlen megmondani, kinél mennyi ideig fog fennállni – ez nem ritkán évek kérdése.
Én 20 hónappal ezelőtt vettem be az utolsó szem gyógyszert, és bár folyamatosan javulok, a fizikai tüneteim egy része továbbra is fennáll.
Az utóbbi években több lényeges momentum nemcsak felhívja a betegek, és az orvosok figyelmét az elvonási szindrómára, hanem segíthet megelőzni is azt. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) 2020-ban újabb figyelmeztetést adott ki a gyógyszercsoportra, és említi az esetlegesen évekig tartó elvonási szindróma lehetőségét (8). A témában 2024 márciusában jelent meg egy új szakkönyv, a The Maudsley Deprescribing Guidelines (9) – az igen neves Maudsley Prescribing Guidelines in Psychiatry sorozat részeként – ami részletesen tárgyalja a benzodiazepin gyógyszerek, és minden más pszichiátriai gyógyszer elvonásának problémáit, az elhúzódó benzodiazepin elvonási szindrómával együtt. Ami a szindróma megelőzését illeti, a könyv évekig tartó gyógyszerszedés után nagyon lassú ütemű, hiperbolikus csökkentést javasol, amelyeket táblázatokkal, példákkal illusztrál, és ami sokkal lassabb, mint az én pár hónapos csökkentésem volt.
A fent említett szakkönyv is angol nyelven íródott, sajnos magyar honfitársaimnak igen kevés lehetősége van arra, hogy a benzodiazepinek helyes csökkentéséről anyanyelvükön tájékozódjanak, nyelvtudás és megfelelő forrás hiányában is. A gyógyszer hosszú távú szedése előtt a betegeknek feltétlenül tudni kell(ene) erről az igen súlyos lehetséges mellékhatásról. Méltatlannak tartom azt a állapotot, amibe a sorstársaim és én is kerültünk, de bízom abban, hogy a helyzet itthon – talán épp a könyv megjelenésével – javulni fog. Emellett bízom a saját gyógyulásomban, mert látom és érzem a javulást, és hiszek azoknak a sorstársaknak, akik már teljesen felépültek ebből az állapotból.
Shane Kenny brit újságíró tanulságos szavaival zárom ezt a bejegyzést, aki maga is a évekig szenvedett a benzodiazepin elvonási szindrómától (10).
“A gyógyszeripar sok jót tett és tesz olyan gyógyszerek előállításával, amelyek életeket mentenek és enyhítenek a betegségeken, azonban nincs mentségük arra, amilyen botrányosan elhanyagolják ezt az életeket tönkretevő, sok szenvedéssel és fájdalommal járó járványt, amit a benzodiazepinek okoznak. Nincs mentség az egészségügyi szakma hanyagságára sem, akik gyakran helytelenül írják fel ezeket a gyógyszereket. A kormányok és egészségügyi hatóságok szégyenteljesen cserben hagyták közösségeiket, hiszen kiszolgálták a gyógyszercégeket azok gazdasági ereje miatt. A kutatóknak is fel kell ismerniük, hogy társadalmi felelősségük van ennek a katasztrófának a kivizsgálásában. Itt lenne az ideje, hogy ezek a szereplők szembe nézzenek az igazsággal ezekről a gyógyszerekről, és csináljanak végre valamit.”
“R”
2025. február 9.
1. Ritvo, Alexis, et al. “Long-Term Consequences of Benzodiazepine-Induced Neurological Dysfunction: A Survey.” PLOS ONE, vol. 18, no. 6, 29 June 2023, https://doi.org/10.1371/journal.pone.0285584.
2. “Physical Dependence.” Benzodiazepine Information Coalition, https://www.benzoinfo.com/physical-dependence
3. Ashton, H. “Benzodiazepine Withdrawal: An Unfinished Story.” BMJ, vol. 288, no. 6424, 14 Apr. 1984, pp. 1135–1140, https://doi.org/10.1136/bmj.288.6424.1135.
4. Ashton, H. “Protracted Withdrawal Syndromes from Benzodiazepines.” Journal of Substance Abuse Treatment, vol. 8, no. 1-2, Jan. 1991, pp. 19–28, https://doi.org/10.1016/0740-5472(91)90023-4.
5. Ashton, H. “Protracted Withdrawal from Benzodiazepines: The Post-Withdrawal Syndrome.” Psychiatric Annals, vol. 25, no. 3, 1 Mar. 1995, pp. 174–179, https://doi.org/10.3928/0048-5713-19950301-11.
6. “Protracted Withdrawal Syndrome (PWS).” Benzodiazepine Information Coalition, www.benzoinfo.com/protracted-withdrawal-syndrome/
7. David, Taylor, and Mark Horowitz. “The Maudsley Deprescribing Guidelines: Antidepressants, Benzodiazepines, Gabapentinoids and Z-Drugs.”, Wiley, 2024, “Protracted Benzodiazepine Withdrawal Syndrome”, p. 319-321.
8. “FDA 2020 Benzodiazepine Boxed Warning.” Benzodiazepine Information Coalition, www.benzoinfo.com/2020-fda-warning/.
9. David, Taylor, and Mark Horowitz. “The Maudsley Deprescribing Guidelines: Antidepressants, Benzodiazepines, Gabapentinoids and Z-Drugs.” Wiley, 2024, www.wiley.com/en-us/The+Maudsley+Deprescribing+Guidelines%3A+Antidepressants%2C+Benzodiazepines%2C+Gabapentinoids+and+Z-drugs-p-9781119823025. Accessed 9 Feb. 2025.
10. Kenny, Shane. “The Benzodiazepine Medical Disaster.” YouTube, 12 Feb. 2018. www.youtube.com/watch?v=MVoFlGR7Lhs.
További linkek:
Benzodiazepine Information Coalition
The Benzodiazepine Medical Disaster dokumentumfilm
Medicating Normal dokumentumfilm
Prescription Nightmare dokumentumfilm – Radio Canada
FIGYELEM! Az Olvasóink írták sorozat célja a tájékoztatás, nem buzdítunk senkit szerhasználatra. Bemutatjuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Különféle emberek különféle szakaszán vannak a drogfogyasztói spektrumnak – vannak, akik gyógyászati vagy rekreációs fogyasztók, vannak függők, és a kettő között a szürke száz árnyalata. Meggyőződésünk, hogy mindenkinek segít, ha leírhatja az élményeit. Az írásnak terápiás haszna is van. És akinek problémái vannak, annak is támogatás kell, nem pedig ítélkezés (abban is segítséget ajánlunk az olvasóinknak, hogy hol kaphatják ezt meg).
Ha érdekel a drogtéma – akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a rightsreporter(kukac)rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk!
