Diszkórazzia dosszié

Az elmúlt hónapokban a magyar rendőrség több szórakozóhelyen is rajtaütött, több száz fiatalt vetett alá megalázó, elemlámpás pupilla-vizsgálatnak.

A drogfogyasztással gyanúsított személyeket vizeletvizsgálatra kötelezték, pozitív minta esetén eljárást indítottak ellenük. Az eddigi mérleg: 199 előállított személy, több millió forintos pénzkiadás anélkül, hogy bizonyítottan csökkentették volna a drogproblémát, vagy akár egyetlen dílert is elfogtak volna.

I. A razziák

Az első rajtaütésre február 20-án reggel került sor egy budapesti belvárosi szórakozóhelyen (Kossuth Lajos utca). Traffner Éva BRFK sajtószóvivő elmondta, hogy a rendőrségi akció indoka az volt, hogy információik szerint a szórakozóhelyen „úgynevezett after party” zajlott, „amelynek lényege az, hogy az éjszakai szórakozást követően, másnap délelőtt a fiatalok kábítószer-élvezet céljából együtt maradnak”.  Konkrét bűncselekményről, drogterjesztőkről szóló bejelentés tehát nem történt, a „nyomozók és vizsgálók” mégis „nagy erőkkel vonultak ki” a helyszínre pusztán annak a gyanúnak az alapján, hogy fiatalok ott illegális drogot fogyasztanak. A rend őrei az ott szórakozó mintegy 50 személyt elemlámpás pupilla-vizsgálatnak vetették alá, a kábítószer fogyasztással gyanúsított személyeket (25 fő) előállították és vizeletvizsgálatra kötelezték, közülük 22 ellen indult eljárás kábítószerrel való visszaélés miatt. A fogyasztók által eldobált kábítószert („93 darab figurás tablettát és 29 tasak feltehetően kábítószert tartalmazó tasakot, több sodort cigarettát, néhány gramm zöld növényi anyagmaradványt, illetve … fehér port”) a bűnügyi szakértők lefoglalták. Hasonló razziára került sor aznap Kecskeméten is, ahol a bulinak véget vetve mintegy 500 szórakozó fiatal pupilláit vizsgálta meg az orvosszakértő, majd 30 személyt állítottak elő, közülük 13 személyt gyanúsítottként hallgattak ki.

Március 31-én reggel a békéscsabai Eldorádó diszkó ellen került sor razziára, ahol a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság megbízott sajtóreferense, Pengő Erzsébet közlése szerint a rendőrökkel kiérkező orvos a mintegy 400 ott tartózkodó szórakozó vendég közül 31 fiatalról állapította meg, hogy kábítószert fogyasztott. A szórakozóhelyet később a jegyző határozata alapján be is zárták. Március 27-én a hajnali órákban újabb razziára került sor Békéscsabán egy másik diszkóban, ahol 35 fiatalt köteleztek vizeletvizsgálatra a pupilla-ellenőrzés után, közülük mindössze négynél lett pozitív az eredmény. Április 15-én, pénteken egy kecskeméti játéktermen ütöttek rajta a hatóságok, ahol „lakossági bejelentések” alapján arról szereztek tudomást, hogy a fiatalok kábítószert fogyasztanak. A 27 előállított fiatalból 21-nél a teszt „kábítószer-fogyasztás gyanúját állapította meg”. Ugyanezen a hétvégén a Hatvanhoz közeli Boldogon csapott le a rendőrség egy helyi szórakozóhelyre, ahol a rendőrök még a környező utcákban tartózkodó autókat is átvizsgálták, és 51 személyt állítottak elő vizeletvizsgálat céljából, ebből mindössze egy személynek lett pozitív a tesztje.

II. TASZ-reakció – rendőrségi ellenreakció

A Társaság a Szabadságjogokért tiltakozó sajtóközleményt adott ki az eset kapcsán, melyben felhívtuk az eljáró jogalkalmazók figyelmét, hogy „a rendőrségi törvény nem biztosít arra lehetőséget, hogy az egy adott közterületen közlekedő, oda belépő vagy onnan kilépő minden személyt különösebb konkrét, törvényben meghatározott ok és cél nélkül igazoltassanak, és még törvényes célból végrehajtott intézkedés sem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés céljával”. Felkértük a rendőrség illetékeseit, hogy szüntessék be a diszkórazziák gyakorlatát, ezen kívül levelet küldtünk minden illetékes rendőr-főkapitányságnak, amelyben az akciók költségeire és munkaerőigényére vonatkozó kérdéseket tettünk fel nekik. (A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 19.§-a alapján ezek az adatok minden állampolgár számára megismerhető közérdekű adatnak számítanak.)

Jogállamban teljesen azonos kérdésekre pusztán az illetékességi terület tekintetében különböző hatóságok nem adhatnak különféle válaszokat: a hazai rendőri illetékesek leveleinkre küldött válaszai ehhez képest igen nagy különbségeket mutattak. A békés megyei rendőrség a törvényes határidőket betartva, annak rendje s módja szerint válaszolt kérdéseinkre. Ugyanakkor a kecskeméti rendőrfőkapitány válasza szerint az általunk feltett kérdésekre adandó válaszok az adatvédelmi törvény szerint „belső használatra” készült anyagoknak számítanak, így nem közölhetőek, a BRFK képviselője pedig egyenesen arra hivatkozott, hogy kérdéseink„államtitkot” feszegetnek, ezért nem válaszolt rájuk. A TASZ korábban, egy etyeki diszkórazzia kapcsán már e köröket végigfutotta: akkor kérdéseinkre először a rendőrség azt nyilatkozta, hogy az adandó válasz „szolgálati titok”, ezért nem közölhető. Miután azonban egy közérdekű adat közlésének megtagadása miatt indított per lehetőségét helyeztük kilátásba, a rendőrség akkor, 2003-ban kiadta az igényelt adatokat.

Lefoglalt drogok (illusztráció)

A kecskeméti rendőr-főkapitány, dr. Kubicsek András r. alezredes bár az általunk feltett kérdésekre ugyan nem volt hajlandó válaszolni, erkölcsi prédikációval azért megajándékozta a TASZ elnökét:

„Nem tudom, hogy Ön kinek a szabadság jogai védelme érdekében emelt szót? A drogfogyasztók érdekében-e, vagy a szórakozó helyeken lévő más fiatalok érdekében-e? Nem tudom, hogy valakitől megkérdezte e mennyibe kerül a társadalomnak a saját egészségüket alkohollal, droggal rombolók gyógyítása, e személyek romboló hatása más egészséges fiatalokra, nem tudom, hogy Ön találkozott-e olyan szülővel akinek gyermeke ártatlanul halt meg alkoholtól vagy drogtól befolyásolt barátja ismerőse miatt. Nem tudom, hogy Ön beszélt-e olyan károsulttal akinek vagyonát magukat művésznek tituláló graffitisek elcsúfitották. E személyek éljenek szabadságjogaikkal, igyanak, drogozzanak, fessék össze szüleik lakásának falát, majd fizessék ki a társadalom helyett az orvosi kezelést, a helyreállítást. E kérdésekre a válaszokat szívesen megvitatnám Önnel.”

A TASZ válaszában rámutatott arra, hogy

„A szórakozóhelyek és fiatalok biztonságához nem az ilyen akciók járulnak hozzá, hanem a hatékony megkereső-segítő szolgáltatások, a széleskörű prevenciós tájékoztatás, a szórakozóhelyek tulajdonosainak, alkalmazottainak tréningje, és a balesetek elkerülésére bevezetett szigorú szabályok (pl. hideg ivóvíz és pihenőhely biztosítása, túlzsúfoltság csökkentése stb.). A razziáknak ezenkívül rendkívül kétséges a kínálatcsökkentésben (azaz a drogkereskedelem elleni harcban) betöltött szerepe is, mivel az utóbbi időben az ország több szórakozóhelye ellen folytatott razziák során tulajdonképpen csak személyes használat céljából tartott kábítószert foglaltak le a hatóságok és egyetlen dealer sem akadt horogra, emellett viszont aránytalan sérelmeket okoztak a békésen szórakozó fiatalok százai számára.”

Nem fogadtuk el ezenkívül az illetékes rendőr-főkapitányságoknak azon érvelését sem, miszerint az általunk kért adatok nem közérdekűek, ezért panasszal fordultunk az adatvédelmi ombudsmanhoz, Péterfalvy Attilához, és arra kértük, hogy adjon állásfoglalást az ügyben. Időközben a Petőfi Rádió Drogéria c. műsorának nyilatkozva azORFK sajtóreferense azt nyilatkozta, hogy a TASZ által kért adatok igenis közérdekű adatnak számítanak, amelyeket az eljáró kapitányságoknak kötelességük rendelkezésünkre bocsátani. Újabb levelet írtunk tehát az ORFK Bűnmegelőzési- és Kommunikációs Főigazgatóságának, amelyben arra kértük őket, hogy juttassanak el hozzánk egy írásos állásfoglalást, amelyet felhasználhatunk adatvédelmi kéréseink alátámasztására.

III. Polémia a belügyminiszterrel

Pelle Andreának, a TASZ ügyvivőjének március 21-én kelt levele a belügyminiszter asszonyt és az országos rendőr-főkapitányt kérte arra, hogy vessenek véget a diszkó-razziák káros gyakorlatának. Az ORFK főkapitány-helyettese, Dr. Berta László r. dandártábornok válaszában rámutatott arra, hogy a rendőrség „nem elsősorban a fogyasztókat üldözi”, ugyanakkor „a terjesztőkhöz a fogyasztókon keresztül vezet az út,” ezen kívül kifejezte egyet nem értését azzal az állítással, miszerint a diszkórazziáknak „nincsen igazolt keresletcsökkentő hatásuk”. A válaszlevélben kifejti azt is, hogy a fogyasztók és terjesztők „nem egymástól elkülönült, egymással ellentétes érdeket képviselő, hanem ugyanazon problémakör ugyanazon oldalán álló csoportok”.Kísértetiesen hasonló érvelést tartalmaz a belügyminiszter, Lamperth Mónika válaszlevele is: „ahhoz, hogy a tiltott áru, illetve terjesztője megfogható legyen, nem lehet figyelmen kívül hagyni a kereskedelmi lánc egyetlen elemét, így a terjesztők és fogyasztók találkozási pontját sem”. „Megnyugtat” ezen kívül a belügyminiszter asszony azzal kapcsolatban, hogy a rendőrség kizárólag olyan szórakozóhelyeken folytat majd ellenőrzést, „amelyekről információja van, hogy ott drogfogyasztás, illetve azzal együtt járó terjesztés történik” (a jelenlegi drogfogyasztási tendenciákat tekintve a fiatalok által tömegesen látogatott szórakozóhelyek túlnyomó többsége ebbe a kategóriába tartozik). Ebből arra következtethetünk tehát, hogy a drogfogyasztók tömeges büntetőjogi üldözése, illetve az elektronikus tánczenei rendezvények önkényes megszakítása az ORFK és a Belügyminisztérium álláspontja szerint is elkerülhetetlen és szükséges. A TASZ egyetért dr. Németh Zsolt r. alezredes, a Rendőrtiszti Főiskola tudományos igazgatójának helyettese véleményével, aki „A kínálatcsökkentés helyzete” c. cikkében (Magyar Rendészet 4 (2004): 101. o.) a következő megállapítást teszi: „Az egyszeri és megismételhetetlen embert azon a címen, hogy pusztítja önmagát, nem szabad bűnözőnek tekinteni és akként kezelni, ezért semmiképpen nem lehet céljpontja és tárgya,de még eszköze sem a bűnüldözésnek”.

Rendőrségi razzia (illusztráció)

Lamperth Mónika felháborodottan utasítja vissza azt az állításunkat, miszerint az ifjúság védelmének jelszavával háborút folytatna az ifjúsági kultúra ellen, mondván, hogy a rendőrségi intézkedések valójában „védik a fiatalokat, és egészséges szórakozásukat”.Ezzel a belügyminiszter asszony nem kevesebbet állít, mint hogy a fiatalok „egészséges szórakozását” az szolgálja, ha a szórakozásukat tönkreteszik, a szórakozó fiatalokat sorba állítják, zseblámpával a szemükbe világítanak és a leginkább kockázatot vállaló (drogfogyasztó) fiatalokat büntetőeljárás alá vonják.Nem világos a TASZ számára az sem, hogy ezek az intézkedések miként segítik elő az ifjúság védelmét. Lamperth Mónika rendkívül sematikus és torz képet alkot a drogfogyasztásról, azt egy „veszélyes vírushoz” hasonlítja. A vírus által megtámadott fiatal a belügyminiszter asszony szerint „egyre többet, és egyre erősebb drogot kíván ugyanazon hatás eléréséhez, vagy a hatás fokozásához”. A legális drogokról, elsősorban az alkoholról ugyanakkor azt állítja, hogy „akár az egyénre, de különösen a társadalomra gyakorolt hatása messze nem éri el a kábítószerét”. Ez az érvelés tulajdonképpen a TASZ által többszörösen cáfolt és a szakemberek által is bírált decemberi AB döntés indoklását visszhangozza. Ez az elavult, démonizáló szemlélet összemossa az egyes drogok hatásait, figyelmen kívül hagyja a drogjelenség komplexitását, a drogfogyasztók személyiségének sokféleségét, a társadalmi környezet befolyásának szerepét és főképp azt, hogy a legális drogok valójában jóval nagyobb kárt okoznak a társadalom számára, mint az illegális drogok. Továbbra is állítjuk, hogy aki ezzel ellentétes véleményen van, az nincs tisztában a magyar egészségügyi és bűnügyi statisztikákkal – elég, ha csak az alkoholizmus és dohányzás által okozott halálozásra, vagy az erőszakos bűncselekményeket elkövetők és az alkohol kapcsolatára utalunk.

Mindkét válaszlevél megemlíti, hogy a diszkórazziák olyan formában is elősegítik az ifjúság biztonságát, hogy elejét veszik az ún. diszkó-baleseteknek, amelyre példaként az elmúlt hetekben Kecelen történt halálos kimenetelű autóbalesetet hozzák fel, amelyben öt fiatal vesztette életét, mivel a sofőr kábítószer hatása alatt állt. „Egy diszkóban történt ellenőrzés megmenthette volna őket,” állítja Lamperth Mónika. Ez az érvelés azonban több szempontból is sántít. Először is jelenleg nem a kábítószerek, hanem az alkohol jelenti a legfőbb kockázati tényezőt a közúti balesetek szempontjából. Az ittas vezetők által okozott közúti balesetek száma az elmúlt évben 20%-al nőtt Magyarországon. Szilveszter és újév napján 50 ittas állapotban okozott, személyi sérüléssel járó baleset történt, ebből 6 a halálos áldozatok száma. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO közzétett jelentése szerint a jelenlegi tendenciák alapján 2020-ra a közúti baleset lehet a vezetõ halálok a világon. Az ittas állapotban történő vezetés hatásai mindenki számára egyértelműek és drasztikusak, ugyanakkor senki sem szeretné, ha kommandósok és alkohol-kereső kutyák ütnének rajta a szilveszteri pezsgőzőkön, vagy a rendőrség tömegesen állítaná elő a sarki italbolt vendégeit alkoholfogyasztás miatt, tekintet nélkül arra, hogy szándékukban állt-e volán mögé ülni, vagy sem. Lehet ugyan, hogy az ilyen intézkedésekkel meg lehetne előzni néhány (de nem minden) balesetet, ugyanakkor az ilyen akciók olyan hátrányt okoznának törvénytisztelő állampolgárok tömegei számára, amely nincsen arányban az intézkedés céljával.

Semmivel sem reálisabb a marihuána vagy ecstasy fogyasztói elleni tömeges represszió. Az Országos Kriminológiai Intézet közlekedési balesetekkel kapcsolatos vizsgálata szerint ugyanis „a kábítószer szerepe a bűncselekményekben mind a tények, mind a közvélekedés alapján elenyésző”. Természetesen egyet értünk a belügyminiszter asszonnyal abban, hogy „egyetlen fiatal élet is több a kelleténél,” és nem állítjuk, hogy a bódult állapotban történő autóvezetés nem jelenthet halálos veszélyt. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy bár a közúti balesetek zöme valóban hétvégén történik és valóban a fiatalok (19-24 évesek) a fő kockázati csoport, a balesetek túlnyomó többségét ittas vezetők okozzák: ha tehát a razziák megfelelő módszernek minősülnének a közlekedési balesetek megelőzésében, akkor a rendőrségnek minden logika szerint először is az alkoholt fogyasztó fiatalokat kellene bilincsbe vernie. A preventív büntetés és a zéró-tolerancia ezen logikája azonban egyértelműen távol áll az európai jogállamiság eszményeitől, ráadásul nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a razziákon részt vevő rendőrök (a békéscsabai akcióban például 50 rendőr vett részt) jóval hatékonyabban szolgálhatnák a bűnmegelőzés céljait, ha nem fiatalok zsebében turkálnának, hanem a közutakat ellenőriznék.

IV. Mennyibe kerülnek a razziák?

A TASZ kérdéseire eddig csupán egy rendőr-főkapitányság, a békés megyei adott kielégítő választ. Azt szerettük volna megtudni, mennyi pénzbe kerülnek a razziák, és hány rendőr vesz azokban részt. A válasz szerint a március 13-i akcióban 36, a március 27-ei akcióban 35, egyenként 2900 forintba kerülő gyorstesztet használtak fel összesen 205.900 forint értékben, ezek eredményeit azonban a bíróság nem fogadja el bizonyítéknak, ezért a pozitív eredményt produkáló személyek vizeletmintáját (31+4=35) toxikológiai szakértői vizsgálatra küldték. Ez negatív eredmény esetén 23.000 forintba, pozitív eredmény esetén 44.000 forintba kerül (mivel ez utóbbi esetben további teszteket végeznek a fogyasztott drog típusának megállapítására). Így ezek a vizsgálatok maximálisan 1.540.000 forintba, minimálisan 805.000 forintba kerültek. Az első akció során az előállított 31 személy közül 13-nál „kábítószer-gyanús anyagot” találtak, ezek bevizsgálása anyagonként 22.000 forintba kerül – összesen minimum 286.000 forintba. Az eljárás alá vontaknál sor kerülhet a kábítószer-függőség megállapítására is az igazságügyi elmeorvosi szakértő által, ennek költségvonzata 13.000 forint személyenként – maximálisan 455.000 forint. A békéscsabai vizsgálatok költségvonzata tehát elérheti 2.486.900 forintot (illetve ha az anyagbevizsgálások költségei nőnek, akár többet is), minimális költségvonzata pedig 1.296.900 forint.

A hat razziában összesen 199 ember ellen indítottak hasonló eljárást, az akciók során igénybe vett szakértői vizsgálatok költsége meghaladhatja a 14 millió forintot.Ezek a kiadások ráadásul még csak nem is foglalják magukba az intézkedő rendőrök és bűnügyi szakértők munkabérét, az akció logisztikai költségeit, a rendőrség, ügyészség és esetleg a bíróság adminisztratív kiadásait, a fogvatartás illetve az elterelő kezelés esetleges költségeit. Ezekről még a békéscsabai jelentés sem számolt be, de ha az adófizetők oldaláról tekintjük az akciók költségeit, akkor e kiadásokat is a razziák árának kell tekintenünk. A razziák teljes költségének megbecslése nem könnyű feladat, de a szakértői vizsgálatok áraiból kiindulva abban biztosak lehetünk, hogy a végösszeg sok-sok millió forintjába kerül az adófizetőknek.

A diszkó-razziák véleményünk szerint nem tekinthetők költséghatékony keresletcsökkentő eszközöknek. Bár az ORFK főkapitány-helyettese számon kéri rajtunk azokat a kutatásokat, amelyek azt bizonyítanák, hogy a razziáknak nincsen keresletcsökkentő hatásuk, valójában fordított logika szerint lenne helyes eljárni: a sikerességet és nem a sikertelenséget kell bizonyítani. Így például egy tűcsere-program sikerességét a kockázatvállaló magatartásformák (pl. injekciós felszerelés megosztása) és az új fertőzések előfordulásának csökkenése bizonyítja. Az Európai Unió drogstratégiája (2005-2012) hangsúlyozza, hogy a drogpolitikai beavatkozásoknak tudományos bizonyítékokon kell nyugodnia: ha ilyen bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, akkor az adott beavatkozás nem tekinthető hatékonynak. Az ehhez hasonló rendőrségi akciók célja az illegális drogok keresletének és kínálatának csökkentése, tehát hatásukat elvileg a drogfogyasztók és az illegális drogok fekete piaci árának alakulásában lehetne lemérni. Tény, hogy bár az elmúlt évtizedben számos példa akadt a hasonló operatív akciókra, sem a kábítószerek kereslete, sem kínálata nem csökkent, hanem emelkedett. Ugyanez mondható el a nemzetközi példákról is.

Nem jelenti ez ugyanakkor azt, hogy az adófizetők pénzét nem lehetne hasznosabban felhasználni a szórakozó fiatalok és a közutak biztonságának megóvása érdekében. A közúti ellenőrzések rég bevált módszeréről már esett szó. Az ún. diszkódrogok (pl. ecstasy, speed) által okozott ártalmak minimalizálására pedig léteznek hatékony, szórakozóhelyekre specializálódott prevenciós programok, az ún. partiszervíz szolgáltatások. A balesetek elkerülése végett ugyanis különösen fontos a drogfogyasztók hideg ivóvízzel, pihenési lehetőséggel és ártalomcsökkentő információkkal való ellátása, esetlegesen a gyors segítségnyújtás. Csak az összehasonlítás végett: a Drogriporter információi szerint a Kék Pont Partiszervíz-szolgálatának egy éves költségvetését lehetne fedezni csak a békéscsabai diszkórazzia szakértői vizsgálataira fordított összegből (kb. 2 millió forint). A Partiszervíz 6 millió forintból három évig képes fennmaradni, ez idő alatt mintegy ötvenezer ivóvízzel töltött poharat adva a szórakozó fiatalok kezébe. A legnagyobb haza tűcsere-program, a Drogprevenciós Alapítvány fővárosi szolgáltatása 14 millió forintból több mint egy évig tudna 11 szakképzett munkatárssal, és havi 200 klienssel a hét minden napján teljes körűen ingyenes ártalomcsökkentő tevékenységet folytatni. De elkölthetőek lennének e források egyéb módon is, a „Köztes Átmenetek” című drogprevenciós kiállítást 1,6 millió forintból 5 hétig működtették a szervezők, mintegy 2000 gyermekkel ismertetve meg a kábítószerek veszélyeit. Sajnos az ártalomcsökkentő és prevenciós szolgáltatások állandó anyagi problémákkal küzdenek.

Ecstasy tabletták

Nem túl meggyőző az sem, hogy a belügyminiszter asszony a rendőrség által folytatott prevenciós erőfeszítéseket méltatja, de elhallgatja, hogy a 2005-ös költségvetési törvénnyel kormánya a tavalyi másfél milliárdról kevesebb mint egymilliárdra csökkentette a prevencióra és terápiára szánt kiadásokat: vajon a kormányzat a megelőzéstől és kezeléstől elvont forrásokat kívánja kompenzálni a költséges, de kevéssé hatékony rendőri szigor növelésével? Ha a droggal kapcsolatos tudományos kutatások támogatására az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium idei költségvetése nem mindössze 50 millió forintot szánna, akkor talán lehetne vizsgálatokat folytatni a büntetőjogi szigor hatékonyságáról is. De kutatási eredmények híján ugyanígy kérdéses a rendőrség által az iskolákban folytatott prevenciós program, a DADA hatékonysága is. A DADA amerikai megfelelőjével (DARE) kapcsolatos hatásvizsgálatok szerint a fiatalok meggyőzésére nem az egyenruhás rendőrök a legmegfelelőbb személyek, a büntető törvénykönyvet pedig végképp nem tanácsos üzenőtfüzetként használni a fiatalok irányában.

Egy amerikai partiszervíz szolgálat logója

Az elektronikus tánczenei rendezvények fiatalok tízezrei számára jelentik a szabadidő eltöltésének egyik legkedveltebb formáját. Az is nyilvánvaló, hogy az ilyen rendezvényeken – és általában a fiatalok által gyakran látogatott helyeken – mindig jelen lesz a drogfogyasztás is. Ennek a tánczenei kultúrának a megszüntetése éppannyira képtelenség, mint amennyire a hatvanas évek rockzenei hullámát sem lehetett elfojtani, és éppen ennyire utópista vállalkozás lenne a drogmentes szórakozóhelyek megteremtéséről beszélni. Az állam felelőssége abban áll, hogy a szórakozóhelyek biztonságosabbá váljanak: balesetektől, szervezett bűnözéstől, túlzsúfoltságtól mentesekké, ezt pedig csakis a fiatalok, a partiszervíz szolgálatok, a szórakozóhely-tulajdonosok és a rendőrség párbeszédén és együttműködésén keresztül lehet megteremteni, nem pedig a razziákkal.

Budapest, 2005. május 2.

Sárosi Péter
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Drogpolitikai Programjának vezetője

Kapcsolódó cikkek:

Zéró tolerancia vagy biztonság? Népszabadság, Hétvége, 2005. Július 23.