• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

A cinikus vállrándítás drogpolitikája

Szerző: Péter Sárosi | július 21, 2009

Tweet

A TASZ munkatársának cikke az Élet és Irodalom c. hetilapban

Forrás: Élet és Irodalom, LIII. évfolyam 29. szám, 2009. július 17.

Az Országgyűlés kábítószerügyi eseti bizottságának június 17-i ülésén Juhász Gábor, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára kijelentette, hogy a kormány elégedett a jelenlegi drogjogi szabályozással, változtatásra álláspontjuk szerint nincs szükség. Sokan osztják ezt a véleményt még a baloldali és liberális körökben is: az elmúlt években egyetlen droghasználó sem került börtönbe, hiszen a fogyasztók a büntetés helyett hat hónapos elterelő foglalkoztatáson vehetnek részt – tehát a dekriminalizáció a gyakorlatban már megvalósult.

Ez az álláspont azonban több sebből is vérzik.

Először is, a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntése szerint amennyiben egy drogfogyasztó bevallja, hogy huzamosabb időn keresztül fogyasztott, akkor az általa fogyasztott mennyiséget összeadják, és ennek összege alapján indítanak ellene eljárást – amennyiben pedig ez meghaladja a csekély mennyiséget, már nem is választhatja az elterelést. A TASZ-nak számos ilyen esetről van tudomása. Amikor ezt a problémát felvetettem az ülésen Juhász Gábornak, ő cinikusan csak annyit válaszolt, hogy a fogyasztót senki sem kényszeríti, hogy bevallja, mennyit fogyasztott, magyarul köszönje magának, ha túl sokat fecseg a rendőrségen. Ezt elképesztően felelőtlen hozzáállásnak tartom.Vajon milyen üzenetet küld a kormány a fiatalságnak azzal, hogy gyakorlatilag arra szólítja fel őket: hazudjanak a hatóságoknak? Vajon nem az őszinte párbeszéd lenne a drogproblémák megoldásának egyik kulcsa?

Másodszor, a kriminalizáció nem pusztán a bebörtönzésből áll. A statisztikák szerint még mindig tízből kb. kilenc kábítószerrel kapcsolatos büntetőeljárás fogyasztók ellen indul, akiket a rendőrség előállít, vizeletvizsgálatra kényszerít, majd házkutatással, fiatalkorúak esetében iskolai környezettanulmánnyal zaklat, a büntetőeljárás részeként pedig pártfogó felügyelőhöz kell járniuk. Az adófizetők minden évben milliárdokat költenek a több ezer ilyen teljességgel szükségtelen és értelmetlen büntetőeljárásra. És egyébként is: ha senki sem gondolja, hogy a drogfogyasztóknak börtönben a helyük, akkor vajon miért fenyegeti még mindig a törvény kétéves börtönbüntetéssel őket? A törvény célja, hogy világos normát alkosson – de vajon az milyen üzenet a fiatalságnak, hogy a törvényt nem is kell komolyan venni, mert az mást mond, mint amit a jogalkotó valójában akar?

Harmadszor, az állam minden évben több ezer alkalmi marihuána-használót küld elterelésre (minden tízből legalább kilenc elterelt alkalmi fűszívó). Márpedig a jelenlegi tudásunk szerint egy alkalmi marihuána-fogyasztónak éppen annyira van szüksége orvosi segítségre, mint azon polgártársainknak, akik alkalomszerűen megisznak pár pohár bort vagy néhány üveg sört: semennyire. A Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia által készített vizsgálat szerint például a 2001 és 2005 között kezelt kliensek több mint felének nem volt olyan problémája, ami kezelésbe vételt indokolt volna.

De még ha drogfüggőkről van is szó: ha elfogadjuk, hogy a függőség betegség, akkor miért van szükség büntetőjogi kényszerre a függőkkel szemben? Vajon ki hallott már arról, hogy az állam cukorbetegeket büntet azért, mert nem hajlandók kezeltetni a betegségüket? Nem mintha Magyarországon az jelentené a problémát, hogy kevés függő akar kezelésbe kerülni – éppen ellenkezőleg. A budapesti heroinfogyasztók körében végzett vizsgálat szerint például határozottan nehéz bekerülni a heroint gyógyszerrel helyettesítő metadonkezelésbe – amelyet elvileg „alacsony küszöbűnek” neveznek, tehát ide kellene a legkönnyebben bejutni. A tízéves nemzeti drogstratégia idén jár le, azonban még mindig nem sikerült elérni, hogy akár megközelítőleg olyan nagy arányban kerüljenek ellátásba a problémás szerhasználók, mint a nyugat-európai országokban. Az ellátórendszerben túlsúlyban vannak az alkalmi fűszívó fiatalok, miközben túl sok heroinfüggő idejekorán veszíti el az életét a megfelelő ellátás hiánya miatt. 

Az elterelés káros hatással van az ellátórendszerre magára is: sok kezelőhely számára kényelmesebb berendezkedni arra, hogy az állam tömegével küldi hozzájuk a kényszerkezelt fűszívókat, mint hogy hatékony megkereső-szolgáltatásokkal, kemény munkával elérjék a problémás használókat. Ezért sok elterelést biztosító szolgáltató maga is abban érdekelt, hogy a jelenlegi szabályozás fennmaradjon.

Sajnos idén a helyzetet tovább rontotta az a minisztériumi rendelet, amely nehezíti és lassítja a pályázati pénzbeszerzést a civil szervezetek számára. Ez a közeljövőben oda vezethet, hogy évek óta sikeresen működő, állami feladatokat ellátó iskolai prevenciós és utcai megkereső programok szűnhetnek meg, ami tovább növeli a rendszer irracionális aránytalanságait. A civilek panaszaira a Pénzügyminisztérium válasza ismét egy cinikus vállrándítás volt. A szakmai szervezeteknek a drogellenes világnap alkalmából a sajtóhoz eljuttatott segélykiáltása szinte visszhangtalan maradt a médiában, amely többnyire megelégedett a felszínes kirakat-beszámolókkal. Vajon hány újabb halálos túladagolásra van szükség ahhoz, hogy felfigyeljen a társadalom?

A Nemzeti Drog Fókuszpont által készített vizsgálat szerint az állam jelenleg négyszer annyit, évente mintegy nyolcmilliárdot költ a drogellenes büntetőjogi harcra, mint amennyit prevencióra, kezelésre és ártalomcsökkentésre együttesen. Vajon ha az állam nem alkalmi fűfogyasztók vegzálására fordítana forintmilliárdokat, hanem például a halálos túladagolások megelőzésének Nyugaton már hatékony módszereinek bevezetésére, vagy éppen a rehabilitált drogfüggők munkába jutásának elősegítésére, akkor hány életet és egzisztenciát lehetne megmenteni? És ez nem pusztán humanitárius szempont, hanem a többségi társadalom gazdasági érdeke is.

Pedig a megoldás kézenfekvő lenne: a Btk. kábítószerrel kapcsolatos szakaszainak Frech Ágnes bírónő által kidolgozott reformtervezete már régóta készen van, és azt a szakma nagy része támogatja. Az új nemzeti drogstratégia kidolgozása is folyamatban van, ez megfelelő politikai akarattal és pénzügyi támogatással új lendületet és keretet adhatna a nemzeti drogpolitikánknak. A kormány a cinikus vállrándítás helyett végre példát mutathatna válságkezelésből a drogpolitika területén is.

Sárosi Péter

Kategória: Hírek Archívum: Drogpolitika

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó cikkek:

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

Abortusz-tabletták: új front az amerikai drogellenes háborúban

december 15, 2022 - Péter Sárosi

Fókuszban a környezet: a megelőzés és ártalomcsökkentés jó gyakorlatai nagyvárosokban

december 5, 2022 - Péter Sárosi

Kapcsolódó videók:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

“Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter