A Coloradói Egyetem kutatója összehasonlítja a kannabisz és a dohány rákkeltő hatásait.
A Coloradói Egyetem kutatója összehasonlítja a kannabisz és a dohány rákkeltő hatásait.
A kannabisz és a dohány füstje nem ugyanolyan mértékben rákkeltő
Robert Melamede
[Coloradoi Egyetem, Biológia Tanszék, Adjunktus]
Magyarul: Addiktológia 2006 V. évf. 1-2.
Eredeti cikk: Harm Reduction Journal 2005, 2:21.
Fordította: Sárosi Péter
Lektorálta: Molnár Orsi
Absztrakt
Ahogy a tudomány újra megerősíti és kiterjeszti a kannabisz orvosi használatának lehetőségeit, egyre többen fogyasztják a növényt. Ezzel párhuzamosan aggodalmak merültek fel a gyógyszer szívásával kapcsolatban, részben a dohányzás ismert rákkeltő hatásai miatt. Vajon indokoltak-e ezek az aggodalmak? Míg a kannabisz és a dohány füstje kémiailag nagyon hasonló, a farmakológiai tulajdonságok terén alapvető különbségek vannak közöttük. A kannabisz füstje kannabionoidokat, míg a dohányfüst nikotint tartalmaz. A füst belélegzésének rákkeltő hatásaival és ennek biológiai következményeivel kapcsolatban rendelkezésre álló tudományos adatok alapján a dohányfüst tüdőrákot eredményezhet, a kannabisz füstje viszont nem.
A dohányzás negatív hatásai drámaiak a dohányzóra nézve. A mellett, hogy magas az addiktív potenciálja [1], a dohányzás az Egyesült Államokban évente 400.000 halálesetben játszik kauzális szerepet, illetve általában is jelentős negatív hatást gyakorol a közegészségre [2]. A részletesebb adatok szerint 2001-ben 140.000 tüdőbántalmakra visszavezethető halálesetet tulajdonítottak a dohányzásnak [3]. A kannabisz füstjének belélegzésétől magától értetődően hasonló következményeket várnánk, mivel a növény anyagának cigaretta formájában történő elégetése során számtalan anyag keletkezik, amelyek nagyon sokféle biológiai aktivitással rendelkeznek [4].
Míg a kannabisz füstje a tüdő működési zavaraihoz vezethet, ezen belül a sejtek prekancerózus elváltozásához [5], nem hozták oksági kapcsolatba dohányzáshoz köthető rákok, így például tüdő-, vastagbél- vagy végbélrák kialakulásával [6]. Hashibe és munkatársai [7] nemrégiben epidemiológiai elemzést végeztek a marihuánaszívás és a rák témakörében. A marihuánaszívás és a tüdő- illetve vastag- és végbélrák kialakulása között nem találtak kapcsolatot. A közelmúltban ugyanilyen következtetésekre jutottak Tashkin és munkatársai is [8], akik nem tudták demonstrálni a kannabiszszívás és tüdőrák közötti kapcsolat meglétét, bár egyértelműen kimutatták a kannabiszfüst által előidézett sejtkárosodást.
A kannabiszban talált vegyületekről ezenfelül azt is kimutatták, hogy sokféle rákos sejtet, így például tüdőrák- [9], mellrák- és prosztatarák- [10], leukémia- és limfóma- [11], glióma- [12], bőrrák- [13] és phaeochromocytoma-sejtet elpusztítanak [14]. A kannabinoidok hatásai összetettek és néha ellentmondásosak, gyakran bifázisos reakciókat váltanak ki. A fentebb említett tumorölő tulajdonságokkal ellentétben a THC alacsony dózisban a tüdőrákos sejtek növekedését stimulálta in vitro kísérletekben [15].
A kannabisz vagy a dohány égése során keletkező részlegesen oxidált szénhidrogének genotoxikus hatásait széles körben vizsgálták, mint a rákos állapot kialakulásához vezető genetikai változások valószínűsíthető forrását [16]. Ennek következtében a kannabisz gyógyászati potenciálját elhomályosították a gyógyszer elszívásának potenciális negatív hatásai. [17] Azok, akik tagadják a „gyógyászati marihuána” értékét, arra hivatkoznak, hogy a marihuána füstje négyszer több kátrányt tartalmaz, mint a dohányfüst [18]. Az elszívás mégis a gyógyászati kannabisz használók kedvelt módszere, mivel a gyors hatás lehetővé teszi az önszabályozást [19]. Vajon megegyeznek-e a kannabiszszívás és dohányzás biológiai következményei?
A dohányfüst és a kannabiszfüst sok azonos karcinogént és tumorpromótert tartalmaz [20, 21]. A kannabisznak és a dohánynak mindazonáltal további, receptorfüggő és receptorfüggetlen farmakológiai hatásai is vannak, ami miatt különböznek a biológiai végpontok. A füstben lévő policiklusos aromás szénhidrogének prokarcinogének és a citokróm-P4501A1 oxidáz fehérje (a CYP1A1 gén terméke) enzimatikus aktivitása alakítja át őket karcinogénekké. A benzo[a]pirén átalakul egy karcinogén bomlástermékké, diol-epoxiddá, amely specifikus hipervariábilis nukleotidszekvenciákhoz kötődik a K-ras onkogénben és a p53 tumorszupresszorban [53]. Roth és munkatársai legújabb kutatásai demonstrálják, hogy az egér hepatóma sejtek THC-vel történő kezelése dózisfüggő módon fokozta a CYP1A1 gén transzkripcióját, ugyanakkor közvetlenül gátolta a géntermék enzimatikus aktivitását [23]. Így bár a kannabiszfüstben nagyobb arányban találhatók policiklusos aromás szénhidrogének, mint a dohányfüstben (attól függően, hogy a növény mely részét szívják el), úgy tűnik, hogy a kannabiszfüstben lévő THC védő hatást fejt ki az aktiválást igénylő prokarcinogénekkel szemben. Ezzel ellentétben a nikotin aktivál egyes CYP1A1 aktivitásokat, így potenciálisan növeli a dohányfüst rákkeltő hatásait [24].
Érdemes megjegyezni, hogy a citokróm-P4501A1 oxidáznak számos szubsztrátja van, köztük olyan biológiailag aktív lipid metabolitokkal, mint az arachidonsav és az eikozainoidok [25]. Ezek a molekulák olyan anyagcsere-útvonalak összetevői, amelyek szorosan összefonódnak az olyan endokannabinoidok termelődésével és lebontásával, mint az arachidonil-etanolamin (anandamid) [26]. A citokróm-P4501A1 oxidáz THC általi gátlása ennélfogva valószínűleg többféle biológiai hatással is jár, így például a kannabinoidok aktivitásának esetleges fokozásával a lebontásuk csökkentése révén.
A nikotinnak a tüdőrák patogenezisében betöltött egyedülálló szerepét igazoló legfrissebb kutatások kihangsúlyozzák, hogy jobban meg kell ismernünk a dohányzás biológiai következményeit a kannabiszszívás következményeivel való összehasonlításban [27]. Ahhoz, hogy megértsük a dohányfüst és a kannabiszfüst közötti potenciális biológiai eltéréseket, meg kell vizsgálni a jelátvitel molekuláris alapját a sejtek életével és halálával kapcsolatban. Az evolúció felruházta a sejteket olyan biokémiai visszacsatolási hurkokkal és ellenőrzési pontokkal, amelyek a sejt genetikai integritását és általános állapotát figyelik. A sejtkárosodás bizonyos fokán apoptotikus sejthalál indukálódik [28]. Bár az élő vagy elhalt sejtekkel sokféle biokémiai állapot összeegyeztethető, a sejt és környezete közötti folyamatos kommunikáció elengedhetetlen a sejt és végső soron a szervezet túlélése szempontjából.
A sejtek specifikus sejtfelszíni receptorok segítségével kommunikálnak egymással. Ha a megfelelő liganddal kapcsolódnak össze, a receptorok jelátviteli kaszkádokat indítanak be, amelyek megváltoztatják a sejt biokémiáját [29]. A kannabiszban található THC [30] és a dohányban található nikotin [31] egyaránt rendelkezik specifikus receptorokkal, amelyek révén a megfelelő ligandok a sejtműködéseket szabályozzák. Érdekes módon mind a kannabinoid- [32], mind a nikotinreceptorok [27] az AKT (PKB) jelátviteli útvonalhoz kapcsolódnak. Mindazonáltal az AKT útvonal aktiválásának kontextusa az, amely meghatározza, hogy vajon a szervezet számára előnyös vagy hátrányos az antiapoptotikus aktivitás.
Nikotinreceptorok sok helyen előfordulnak a szervezetben és megtalálhatók a légutakat szegélyező epiteliális sejtekben is. Kannabinoidreceptorok is sok helyen előfordulnak, azonban a légutak epiteliális sejtjeiben eddigi ismereteink szerint nem. A receptorok eltérő expressziója lehet a felelős azért, hogy a dohányzás és a kannabiszszívás nyilvánvalóan eltérő karcinogén aktivitást eredményez. A füst mindkét fajtája vegyületek komplex keverékét alkotja, ezek közül egyesek rákkeltőek. Mindkettő tartalmaz forró gázokat és irritáló hatású részecskéket (kátrány). A nikotinreceptorok stimulációjára adott antiapoptotikus válasz mindazonáltal mutagén körülmények között a legrosszabb lehetőséget eredményezi. Azok a sejtek, amelyek elegendő genetikai károsodást szenvedtek ahhoz, hogy normális körülmények között beindítsák az apoptotikus kaszkádot, akadályozva vannak abban, hogy végigmenjenek ezen az öngyilkos útvonalon [33], még akkor is, ha ez lenne a legjobb a szervezet egésze számára. Amikor ezzel szemben az agyban fejsérülés [34] vagy agyvérzés [35] miatt az AKT útvonal aktiválódik, a kannabinoidok megvédenek a sejthaláltól, és ez hasznára válik a szervezetnek. Ehhez hasonlóan a nikotin is beindíthatja előnyös módon az AKT útvonalat az agyban. A nikotinreceptorok aktiválása például – és ez igaz a kannabinoid receptorokra is [36] – megelőzheti az agysejtek olyan elhalását, amelyet béta-amiloid fehérje jelenléte idéz elő [37], mint például az Alzheimer-kór esetében.
A receptorok és downstream aktiváció hatása igen összetett. Mind a nikotinról, mind a kannabinoidokról kimutatták, hogy receptormediált módon hatnak az érképződésre [13]. A nikotin és a dohány mindazonáltal ellentétesen hat az érképződésre. A nikotin elősegíti neovaszkularizációt, illetve az ezzel együtt járó tumornövekedést, atheromát, a VEGF felszabályozását és a sejtvándorlást [38]. A kannabinoidok ezzel szemben elősegítik a tumor regresszióját rágcsálókban és gátolják proangiogén faktorokat [39]. Humán glióma THC-vel történő kezelésével kapcsolatos klinikai vizsgálatok szerint a THC hatására csökken a VEGF szintje [40].
A fent ismertetett jelátviteli útvonal jelenti az egyik olyan utat, amelynek révén a dohányzás rákkeltő hatásai a kannabisszal ellentétes módon felerősödnek. A dohányzás vagy a kannabiszszívás immunológiai hatásai szintén eltérnek, és különböző végeredménnyel járnak. A füst rákkeltő hatásait itt a dohány szintén növeli, míg a kannabiszfüst esetében a kannabinoidok különleges immunszabályozási aktivitásának köszönhetően egyedülálló módon csökkennek e hatások. A rákkeltő anyagokat és más részecskéket tartalmazó forró gáznemű anyag légutakba való behatolása gyulladáskeltő immunválaszokat eredményez [41]. A gyulladásos állapot egy olyan kétélű kard, amely az élő szervezet védelmét és pusztulását is szolgálhatja. A gyulladás előtti állapot jellegzetes működési jellegzetessége a szabad gyökök képződése [42]. Ezek a reaktív kémiai anyagok létfontosságúak a test védelmében a különféle kórokozókkal, különösen a intracellulárisparaziták és baktériumok ellen. A szabad gyökökről azt feltételezik, hogy etiológiailag hozzájárulnak számos betegség [43], így például szív- és érrendszeri és neurodegeneratív betegségek [44], rákbetegségek és általában véve az öregedés [45] kialakulásában. Az endokannabinoidok specifikus immunológiai homeosztatikus modulátorként működnek, amikor „perifériális” CB2 receptorokhoz kapcsolódnak [30]. Mind az endo-, mind az exokannabinoidok a viszonylagosan gyulladáscsökkentő Th2 citokinprofil irányába tolják el az immunrendszert [46]. A kannabiszfüst formájában belélegzett kannabinoidok tehát fiziológiásan csökkentik a füstben előforduló rákkeltő anyagok hatásainak potenciális felerősödését, ami a biológiailag termelt szabad gyököknek köszönhető. A dohányfüst viszont nem idéz elő hasonló reakciót.
Végkövetkeztetésként elmondható, hogy bár mind a dohányfüst, mind a kannabiszfüst hasonló kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, farmakológiai hatásaik jelentősen különböznek. A kannabiszfüst összetevői minimalizálnak egyes rákkeltő folyamatokat, míg a dohányfüst felerősít egyeseket. A füst mindkét formája tartalmaz rákkeltő anyagokat és olyan részecskéket, amelyek elősegítik a gyulladásos reakciókat, amelyek felerősíthetik a füst rákkeltő hatásait. Azonban a kannabisz jellegzetesen leszabályozza az immunológiailag indukált szabad gyök termelést azzal, hogy elősegíti a Th2 immuncitokin termelését. A THC ezenfelül gátolja a füstben található egyes rákkeltő anyagok aktiválásához szükséges enzimeket is. A dohányfüst ezzel szemben megnöveli a rák kialakulásának valószínűségét azáltal, hogy elnyomja a sejtek ellenőrzőpontjainak normális védelmi mechanizmusait a légutakban található epiteliális sejtek nikotinreceptorainak aktivitása révén. A kannabinoidreceptorok ismereteink szerint nem fordulnak elő a légutak epiteliális sejtjeiben (a bőrben megelőzik a rák kialakulását), így nem lehetnek kihatással a DNS károsodási ellenőrzőpont mechanizmusokra még hosszú időn keresztül történő kannabiszfogyasztás esetén sem. A nikotin ezenkívül elősegíti a dagantok érképzését, míg a kannabisz gátolja azt. Lehetséges, hogy a kannabiszfogyasztó népesség idősödésével a kannabiszszívás hosszú távú hatásai hasonlókká válnak a dohányosoknál tapasztaltakhoz. A jelenlegi tudásunk szerint azonban a kannabiszfüst nem rendelkezik a dohányfüsthöz hasonlítható rákkeltő potenciállal.
Meg kell említeni azonban, hogy a vaporizátorok kifejlesztése, amely rákkeltő anyagoktól mentes kannabiszpárát juttat a légutakba, lényegében megszüntette a kannabiszszívás rákkeltő veszélyét [47, 48].
irodalomjegyzék
1. Khurana S, Batra V, Patkar AA, Leone FT: Twenty-first century tobacco use: it is not just a risk factor anymore.
Respir Med 2003, 97(4):295-301.
2. Thun MJ, Henley SJ, Calle EE: Tobacco use and cancer: an epidemiologic perspective for geneticists.
Oncogene 2002, 21(48):7307-7325.
3. Alavanja MC: Biologic damage resulting from exposure to tobacco smoke and from radon: implication for preventive interventions.
Oncogene 2002, 21(48):7365-7375.
4. Novotny M, Merli F, Weisler D, Fencl M, Saeed T: Fractionation and capillary gas chromatographic-mass spectrometric characterization of the neutral components in marijuana and tobacco smoke condensates.
J Chromatogr 1982, 238:141-150.
5. Tashkin DR, Baldwin GC, Sarafian T, Dubinett S, Roth MD: Respiratory and immunologic consequences of marijuana smoking.
J Clin Pharmacol 2002, 42(11 Suppl):71S-81S.
6. Sidney S, Beck JE, Tekawa IS, Quesenberry CP, Friedman GD: Marijuana use and mortality.
Am J Public Health 1997, 87:585-590.
7. Hashibe M, Straif K, Tashkin DP, Morgenstern H, Greenland S, Zhang ZF: Epidemiologic review of marijuana use and cancer risk.
Alcohol 2005, 35:265-275.
8. Tashkin DP: Smoked marijuana as a cause of lung injury.
Monaldi Arch Chest Dis 2005, 63:93-100.
9. Munson AE, Harris LS, Friedman MA, Dewey WL, Carchman RA: Antineoplastic activity of cannabinoids.
J Natl Cancer Inst 1975, 55:597-602.
10. Sanchez C, de Ceballos ML, del Pulgar TG, Rueda D, Corbacho C, Velasco G, Galve-Roperh I, Huffman JW, Ramon y, Cajal S, Guzman M: Inhibition of glioma growth in vivo by selective activation of the CB(2) cannabinoid receptor.
Cancer Res 2001, 61:5784-5789
11. McKallip RJ, Lombard C, Fisher M, Martin BR, Ryu S, Grant S, Nagarkatti PS, Nagarkatti M: Targeting CB2 cannabinoid receptors as a novel therapy to treat malignant lymphoblastic disease.
Blood 2002, 100:627-634.
12. Sanchez C, Galve-Roperh I, Canova C, Brachet P, Guzman M: Delta9-tetrahydrocannabinol induces apoptosis in C6 glioma cells.
FEBS Lett 1998, 436:6-10.
13. Casanova ML, Blazquez C, Martinez-Palacio J, Villanueva C, Fernandez-Acenero MJ, Huffman JW, Jorcano JL, Guzman M: Inhibition of skin tumor growth and angiogenesis in vivo by activation of cannabinoid receptors.
J Clin Invest 2003, 111:43-50
14. Sarker KP, Obara S, Nakata M, Kitajima I, Maruyama I: Anandamide induces apoptosis of PC-12 cells: involvement of superoxide and caspase-3.
FEBS Lett 2000, 472:39-44.
15. Hart S, Fischer OM, Ullrich A: Cannabinoids induce cancer cell proliferation via tumor necrosis factor alpha-converting enzyme (TACE/ADAM17)-mediated transactivation of the epidermal growth factor receptor.
Cancer Res 2004, 64:1943-1950.
16. Godschalk R, Nair J, van Schooten FJ, Risch A, Drings P, Kayser K, Dienemann H, Bartsch H: Comparison of multiple DNA adduct types in tumor adjacent human lung tissue: effect of cigarette smoking.
Carcinogenesis 2002, 23:2081-2086.
17. Watson SJ, Benson JAJ, Joy JE: Marijuana and medicine: assessing the science base: a summary of the 1999 Institute of Medicine report.
Arch Gen Psychiatry 2000, 57(6):547-552.
18. Wu TC, Tashkin DP, Djahed B, Rose JE: Pulmonary hazards of smoking marijuana as compared with tobacco.
N Engl J Med 1988, 318:347-351.
19. Grotenhermen F: Pharmacokinetics and pharmacodynamics of cannabinoids.
Clin Pharmacokinet 2003, 42(4):327-360.
20. Nebert DW, Gonzalez FJ: P450 genes: structure, evolution, and regulation.
Annu Rev Biochem 1987, 56:945-993.
21. Hecht SS, Carmella SG, Murphy SE, Foiles PG, Chung FL: Carcinogen biomarkers related to smoking and upper aerodigestive tract cancer.
J Cell Biochem Suppl 1993, 17F:27-35.
22. Tretyakova N, Matter B, Jones R, Shallop A: Formation of benzo[a]pyrene diol epoxide-DNA adducts at specific guanines within K-ras and p53 gene sequences: stable isotope-labeling mass spectrometry approach.
Biochemistry 2002, 41:9535-9544.
23. Roth MD, Marques-Magallanes JA, Yuan M, Sun W, Tashkin DP, Hankinson O: Induction and regulation of the carcinogen-metabolizing enzyme CYP1A1 by marijuana smoke and delta (9)-tetrahydrocannabinol.
Am J Respir Cell Mol Biol 2001, 24:339-344.
24. Price RJ, Renwick AB, Walters DG, Young PJ, Lake BG: Metabolism of nicotine and induction of CYP1A forms in precision-cut rat liver and lung slices.
Toxicol In Vitro 2004, 18:179-185.
25. Nebert DW, Russell DW: Clinical importance of the cytochromes P450.
Lancet 2002, 360(9340):1155-1162.
26. Devane WA, Hanus L, Breuer A, Pertwee RG, Stevenson LA, Griffin G, Gibson D, Mandelbaum A, Etinger A, Mechoulam R: Isolation and structure of a brain constituent that binds to the cannabinoid receptor.
Science 1992, 258:1946-1949.
27. West KA, Brognard J, Clark AS, Linnoila IR, Yang X, Swain SM, Harris C, Belinsky S, Dennis PA: Rapid Akt activation by nicotine and a tobacco carcinogen modulates the phenotype of normal human airway epithelial cells.
J Clin Invest 2003, 111:81-90
28. Woo RA, Poon RY: Cyclin-Dependent Kinases and S Phase Control in Mammalian Cells.
Cell Cycle 2003, 2:316-324.
29. Bockaert J, Pin JP: Molecular tinkering of G protein-coupled receptors: an evolutionary success.
EMBO J 1999, 18(7):1723-1729.
30. Howlett AC, Barth F, Bonner TI, Cabral G, Casellas P, Devane WA, Felder CC, Herkenham M, Mackie K, Martin BR, Mechoulam R, Pertwee RG: International Union of Pharmacology. XXVII. Classification of cannabinoid receptors.
Pharmacol Rev 2002, 54(2):161-202.
31. Itier V, Bertrand D: Neuronal nicotinic receptors: from protein structure to function.
FEBS Lett 2001, 504(3):118-125.
32. Gomez del Pulgar T, Velasco G, Guzman M: The CB1 cannabinoid receptor is coupled to the activation of protein kinase B/Akt.
Biochem J 2000, 347:369-373.
33. Minna JD: Nicotine exposure and bronchial epithelial cell nicotinic acetylcholine receptor expression in the pathogenesis of lung cancer.
J Clin Invest 2003, 111(1):31-33.
34. Panikashvili D, Simeonidou C, Ben-Shabat S, Hanus L, Breuer A, Mechoulam R, Shohami E: An endogenous cannabinoid (2-AG) is neuroprotective after brain injury.
Nature 2001, 413:527-531.
35. Leker RR, Shohami E, Abramsky O, Ovadia H: Dexanabinol; a novel neuroprotective drug in experimental focal cerebral ischemia.
J Neurol Sci 1999, 162:114-119.
36. Iuvone T, Esposito G, Esposito R, Santamaria R, Di Rosa M, Izzo AA: Neuroprotective effect of cannabidiol, a non-psychoactive component from Cannabis sativa, on beta-amyloid-induced toxicity in PC12 cells.
J Neurochem 2004, 89:134-141.
37. Kihara T, Shimohama S, Sawada H, Honda K, Nakamizo T, Shibasaki H, Kume T, Akaike A: alpha 7 nicotinic receptor transduces signals to phosphatidylinositol 3-kinase to block A beta-amyloid-induced neurotoxicity.
J Biol Chem 2001, 276:13541-13546.
38. Heeschen C, Jang JJ, Weis M, Pathak A, Kaji S, Hu RS, Tsao PS, Johnson FL, Cooke JP: Nicotine stimulates angiogenesis and promotes tumor growth and atherosclerosis.
Nat Med 2001, 7:833-839.
39. Galve-Roperh I, Sanchez C, Cortes ML, del Pulgar TG, Izquierdo M, Guzman M: Anti-tumoral action of cannabinoids: involvement of sustained ceramide accumulation and extracellular signal-regulated kinase activation.
Nat Med 2000, 6:313-319.
40. Blazquez C, Gonzalez-Feria L, Alvarez L, Haro A, Casanova ML, Guzman M: Cannabinoids inhibit the vascular endothelial growth factor pathway in gliomas.
Cancer Res 2004, 64:5617-5623.
41. Sarafian TA, Magallanes JA, Shau H, Tashkin D, Roth MD: Oxidative stress produced by marijuana smoke. An adverse effect enhanced by cannabinoids.
Am J Respir Cell Mol Biol 1999, 20:1286-1293.
42. Chung HY, Kim HJ, Kim JW, Yu BP: The inflammation hypothesis of aging: molecular modulation by calorie restriction.
Ann N Y Acad Sci 2001, 928:327-335.
43. Raha S, Robinson BH: Mitochondria, oxygen free radicals, and apoptosis.
Am J Med Genet 2001, 106:62-70.
44. Halliwell B: Role of free radicals in the neurodegenerative diseases: therapeutic implications for antioxidant treatment.
Drugs Aging 2001, 18:685-716.
45. Drew B, Leeuwenburgh C: Aging and the role of reactive nitrogen species.
Ann N Y Acad Sci 2002, 959:66-81.
46. Yuan M, Kiertscher SM, Cheng Q, Zoumalan R, Tashkin DP, Roth MD: Delta 9-Tetrahydrocannabinol regulates Th1/Th2 cytokine balance in activated human T cells.
J Neuroimmunol 2002, 133:124-131.
47. Mirken B: Vaporizers for medical marijuana.
Aids Treat News No 327 1999; Sect. 1, 5.
48. Gieringer D, St Laqurent J, Goodrich S: Cannabis Vaporizer Combines Efficient Delivery of THC with Effective Suppression of Pyrolytic Compounds.
In Journal of Cannabis Therapeutics. 4th edition. Edited by: Dr. Ethan Russo. Binghamton, New York: Haworth Press; 2004:7-27.
