Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.
Napok óta arról lehet hallani a médiában, hogy Magyarországot is elérte a “húsevő” drog, a rejtélyes krokodil. Valójában minden jel arra utal, hogy a hír kamu – teljesen más miatt kellene aggódnunk.
A Blikk megírta, hogy egy lány karját amputálni kellett, ugyanis a krokodil nevű drog mellékhatása miatt az elüszkösödött. A lap nem hozta nyilvánosságra, hogy melyik kórházban került sor a műtétre, és nem is bizonyosodhatunk meg arról, milyen szert fogyasztott. Nem zárható ki teljesen, hogy krokodilról volt szó, azonban okunk van kételkedni benne – ennek a szernek a fogyasztása ugyanis Magyarországon teljesen ismeretlen. Egy olyan házilag pancsolt szerről van szó, amelynek a hatóanyaga egy opiát származék (dezomorfin). Ezt egy olyan eljárással vonják ki gyógyszerekből és teszik injektálhatóvá, amelynek során rendkívül maró, savas szennyezőanyagok keletkeznek, és ezek felelősek a szövetroncsoló hatásokért, nem pedig maga a hatóanyag.
A Drogriporter interjúja egy holland krokodil-szakértővel
A krokodil fogyasztása elsősorban azokban az országokban terjedt el, ahol az opiát alapú gyógyszerekhez való hozzáférés viszonylag egyszerű, ilyen például Oroszország és az USA, és nagy számú heroinfüggő él, akik olcsó helyettesítőszert keresnek függőségük csillapítására. Magyarországon az opiát alapú fájdalomcsillapító gyógyszerekhez való hozzáférés igen nehéz, ráadásul a heroinfogyasztás az utóbbi években szinte teljesen eltűnt az utcákról. A injekciós drogfogyasztók túlnyomó többsége nem opiát-alapú szereket fogyaszt, hanem olyan stimuláns, tehát pörgető dizájner drogokat, amelyek hatóanyaga többnyire valamilyen szintetikus katinon.
Ez nem jelenti azonban azt, hogy a dizájner drogok fogyasztása nem okozhat rendkívül súlyos sérüléseket, fertőzéseket és zavarokat a keringési rendszerben, amelyek végeredménye a végtagamputáció lehet. Az utcán különféle fantázianeveken árult szereket (pl. zene, rög) gyakran rendkívül szennyezett körülmények között, veszélyes anyagok felhasználásával állítják elő zuglaborokban, Kínából vagy Indiából importált alapanyagok felütésével. A tűcserék arról számolnak be, hogy a dizájner drogokat fogyasztók körében jóval gyakoribbak a vénafertőzések, majd tályogok, amelyek oka részben a savas felütőanyagokban, részben az injektálás során az alapvető higiénés körülmények hiányában keresendő. Több olyan esetről is hallottunk, amikor dizájner drogot injektáló végtagját kellett amputálni, mivel a fertőzések, tályogok miatt már üszkösödés lépett fel.
Bár a bulvármédia számára jóval izgalmasabb és egzotikusabb a húsevő drogról szóló hír, a valóság nem kevésbé borzasztó. Budapesten jelenleg több ezer injekciós drogfogyasztó él szennyezett, felütött dizájner drogokkal, koszos sikátorokban, kapualjakban, ahol legfeljebb az öngyújtó pislákoló fényénél találgathatják, hogy éppen megtalálják-e a vénájukat a kicsorbult, közösen használt tűvel. A józsefvárosi tűcsere bezárása ezen a helyzeten sokat rontott. Sok lakó most szembesül azzal, hogy a tűcsere megszűnése nem vezetett az utcai drogfogyasztás eltűnéséhez – sőt, a helyzet egyre súlyosabbá válik. Az egyedüli megoldás egy átfogó stratégiai programban rejlene az utcai drogfogyasztás visszaszorítására, amelyet a TASZ a Szoba a Nyolcban kampányban követel. Ennek részeként fel kellene állítani olyan felügyelt fogyasztói helyiségeket, ahol a higiénikus körülmények és egészségügyi személyzet segítségével egyrészt meg lehetne előzni a végtagamputációhoz vezető bakteráliás, illetve akár májbetegséghez, AIDS-hez vezető vírusos fertőzések kialakulását, a már meglévő fertőzéseket időben el lehetne látni, a függőséget kezelő programokhoz való hozzéférést növelni. Másrészt pedig az utcai drogszemét mennyiségét is jelentősen csökkenteni lehetne.
Sárosi Péter
