Prevenciós ismertetőnek szánt gyermeteg gyűjtemény a rendőrségtől
Az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan idén is számos eseményt szerveztek a Kábítószer-ellenes Világnap alkalmából. Volt, aki tánccal más éjszakai focikupával kínált alternatívát a drogfogyasztásra, de Kína például ismét a drogdílerek kivégzésével ünnepelt.
Néhányan megragadták az alkalmat egy drogprevenciós előadás levezénylésére vagy egy rövid ismertető közzétételére, hogy legalább nagyvonalakban bemutassák a drogtémát a veszélyeztetett csoport számára. Utóbbira vállalkozott a szabolcsi rendőrség is, akiknek beszámolóját olvasva úgy érezheti magát az az ember, aki drogokról már valamit is hallott, mintha időutazáson venne részt a saját fejlődéstörténetében, és egy olyan korszakába repülne vissza, melyben kellő ismeretek híján még egy csoportként kezelte a drogokat és azonos tulajdonságokkal ruházta fel őket. Tinédzser korom hajnalán számomra is csupán néhány furcsa nevű szer misztikus halmazát jelentette a „drog” és a „kábítószer” kifejezés, de nem is vettem a bátorságot, hogy felszínes tudásomat bármilyen formában megosszam a nagyközönséggel. Nem feltételezem, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányságnak ennyire sematikus képe lenne a drogokról, de a világnap alkalmából összeállított ismertetőjük mégis azt a benyomást keltheti az olvasóban, mintha egy kamaszodó elme ismeretanyagába nyerne bepillantást.
„Repülsz, aztán zuhansz” – a címből már felsejlik a kezdetben vidám és energikus droghasználóból rövidtávon utcai dzsánkivá vált fiatal elkerülhetetlen drogkarrierje, amivel az elrettentés hívei előszeretettel operálnak, figyelmen kívül hagyva, hogy a tinédzserek saját környezetükben ettől egészen eltérő példákat látnak és hallanak, ezért az első betűtől fenntartásokkal kezelik az efféle ismertetőket. A szabolcsi rendőrök helyesen ismerték fel, hogy a drogok hatásait hosszasan ecsetelő szöveget a célcsoport aligha olvas végig, ezért megpróbálták rövidre fogni mondandójukat. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy a különböző szerek és szercsoportok helyett egyszerűen „a drogról” tudhatjuk meg, hogy mit okozhat: az átmeneti feldobottságon kívül gyakorlatilag minden rosszat az éhség- és fáradtságérzet kikapcsolásától, a hallucináción keresztül, az agy két-három éves gyermek szintjére való leépítéséig. Épp csak az nem derül ki, hogy a drogok egyes fajtáinak – különböző használati mintázatok mellett jelentkező – hatásai és veszélyei között van-e eltérés, ami pedig a legfelelőtlenebb prevenciós módszerek sajátja. Épp az idei kábítószer-ellenes világnap TASZ szervezte beszélgetésén emlékeztetett Bayer István gyógyszerészprofesszor, az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának korábbi elnöke, az amerikai Reefer Madness (fű őrület) időszakára és nem kívánt mellékhatására, melynek során megpróbálták elhitetni a lakossággal, hogy már egy füves cigi is őrületet okoz, valamint gyilkos vágyakat ébreszt. A propaganda ellenére a marihuána fogyasztása a ’60-as évek második felében robbanásszerű terjedésnek indult az USA-ban és vele párhuzamosan jelentősen növekedni kezdett a heroinfogyasztás is – Bayer értelmezése szerint többek között azért, mert sokan, akik felismerték, hogy az állam hazudott nekik a marihuána veszélyeiről, azt gondolták, hogy más kábítószerek sem olyan kockázatosak, mint ahogyan azt állítják. A megyei rendőrség „prevenciós fogása” nem csak a heroin, hanem az összes drog veszélyeinek elbagatellizálását kockáztatja a legkülönbözőbb szerek hatásainak összemosásával.
Meglepő az okfejtés is, miszerint a „kábítószer szoros összefüggésben van a bűnözéssel (pl.: rablással, prostitúcióval), ezért a hatályban lévő büntetőtörvénykönyv büntetni rendeli”. Bizonyára hallottunk az amerikai alkoholtilalom bevezetéséről, amikor az alkohol egy csapásra szoros összefüggésbe került a bűnözéssel (ti. megkezdődött az illegális töményital főzdék, az alkoholmaffia és az alkohol feketepiacának uralmáért folytatott utcai összecsapások kora), amely az alkohol újbóli engedélyezésével rövidtávon felszámolódott. Sokkal valószínűbb tehát, hogy a kábítószerek épp a tilalomnak köszönhetően kerültek szoros összefüggésbe a bűnözéssel és nem fordítva. A tapasztalatok szerint egy heroinfüggő is addig teremti meg rablással vagy prostitúcióval a pénzt mindennapi adagjára, amíg ki nem emelik a feketepiaci körforgásból. A szigorú kezelésben, legálisan heroint kapó pácienseknek erre már nincs szüksége és a bűnözői mindennapokból kikerülve hamarabb is tudnak szakítani szenvedélyükkel.
Külön érdekesség, hogy a megyei Rendőr-főkapitányság ismertetője szinonimaként kezeli a „drog” és a „kábítószer” kifejezéseket, de a szövegből sejthető (és a későbbi Btk. idézet egyértelművé is teszi), hogy a borzalmak felsorolása a legális drogok körét nem érinti. Teszi mindezt akkor, amikor a magyar tinédzserek első számú tudatmódosítói a tömény italok, illetve az alkohol gyógyszerrel együttesen történő használata. A pontot az i-re mégis az „illegális kábítószerek” tautologikus szóösszetétele teszi fel, amely azt sugallja, hogy léteznek legális kábítószerek is. Ez egy rendőrségi szövegben kifejezetten zavarba ejtő. Ezek után aligha örülhetünk annak, hogy az ismertető a DADA és ELLEN-SZER programok népszerűsítésével, illetve a megyei rendőrök „ún. prevenciós jellegű osztályfőnöki órák” megtartására ajánlkozásával zárul.
Kardos Tamás
Drogriporter
2010.06.29.
