…és a média hatása a fiatalok alkoholfogyasztási szokásaira
A magyarok egy része úgy véli, hogy az alkohol már évszázadokkal ezelőtt beépült a kultúránkba és ezalatt megtanultunk együtt élni vele (az a bő félmillió honfitársunk, aki pedig nem, az magára vessen – tehetnénk hozzá). Ezt a vélekedést gyakran politikai körök is visszhangozzák pártállástól függetlenül, ám a média alkoholfogyasztási szokásainkban játszott szerepét már ritkábban gondoljuk végig.
Pedig érdekes kísérletek születtek ennek szemléltetésére. Gondolhatunk itt például arra a vizsgálatra, mely brit sorozathősök esetében mutatta ki, hogy az elfogyasztott, összesen 836 ital ellenére csupán 12 esetben lettek másnaposak. Az alkohollal kapcsolatos pozitív média-előítéletek máshol is tetten érhetőek: szemben a kábítószerekkel, a média ritkán emeli ki az alkoholnak az erőszakos bűncselekmények elkövetésében és a balesetekben játszott szerepét.
A brit Joseph Rowntree Foundation arra kereste a választ, hogy milyen hatással van a média a fiatalok alkoholfogyasztási szokásaira. Válaszként egy 90 oldalas dokumentumot kaptunk négy fő fejezettel, melyek azt vizsgálják, hogy
- 1. hogyan ábrázolják az alkoholt a fiatalok által fogyasztott médiában?
- 2. miként értelmezik a fiatalok az alkohol médiabeli megjelenéseit?
- 3. milyen hatása van a médiának és a celebeknek a fiatalok alkoholfogyasztási szokásaira?
- 4. milyen kilátásokat fogalmaznak meg a médiaszakértőknek?
Hely- és kapacitás hiányában csak az ezeket követő konklúziókból szemezgetünk. A tanulságok megfontolandóak a kábítószerekkel kapcsolatos információnyújtás szempontjából is, hiszen érzékletesen mutatják, hogyan reagálnak a fiatalok a túlzó, elrettentő ábrázolásmódra és mennyire befolyásolja őket a celebek szerfogyasztása.
Kétségtelen, hogy az alkohol jelentős szerepet tölt be a fiataloknak szánt közmédiában, ám ez a korcsoportról gyakran belát az alkohol bemutatását kialakító szándékok mögé. Láthatóan a celebek, akikről azt sulykolják, hogy az alkohol és drogfogyasztási szokásaikkal rossz példát mutatnak, sokkal kisebb hatással vannak a fiatalokra, mint a saját barátaik. Ugyanakkor a korcsoport érzékenyebb az áttételes utalásokra, mint a direkt üzenetekre.
Az alkohol a médiában elsősorban a társas események pozitív velejárójaként, előmozdítójaként jelenik meg, sokkal ritkábban látható az egészségügyi ártalmak és a személyes krízis konnotációjában. Amennyiben mégis a negatív következmények kerülnek bemutatásra, azok leginkább olyan szélsőségekben fogalmazódnak meg, mint a függőség és az erőszak. A fiatalok felismerik, hogy az alkoholivással kapcsolatos ártalmak bemutatásának célja az információnyújtás az ő korosztályuk számára, ugyanakkor a kizárólagosan a negatív hatásokra koncentráló ábrázolásmódokat – saját és környezetük tapasztalatai alapján – nem tartják realisztikusnak. Összességében a pozitív és a negatív hatásokat is szemléltető ábrázolást tartják követendőnek, amelyben a kedvezőtlen következmények nem túlságosan szájbarágósan, hanem inkább a másnaposság vagy a nem megfelelő viselkedés példáján keresztül kerülnek bemutatásra.
A médiának az alkoholfogyasztási szokások formálásában betöltött szerepével kapcsolatban a fiatalok és a médiaszakértők egyaránt bizonytalanok voltak. Habár a hírességek alkoholfogyasztása erősíthette az alkoholfogyasztás elfogadását, a tapasztalatok szerint ugyanezt a hatást az elrettentőnek szánt részegségábrázolás és a vele járó negatív következmények bemutatása is elérhetik. A felmérésekből kiderült, hogy a személyes fogyasztásra a legnagyobb hatással nem önmagában a média, vagy a celebek hatnak, hanem az a hit, hogy az adott személy barátai gyakran isznak. A tanulmány külön részt szentel annak a kérdésnek, hogy honnan származik ez a hit és miként lehet hatást gyakorolni rá.
Bár a fiatalok tisztában vannak a celebek alkoholfogyasztási szokásaival, az elvárásokkal ellentétben ennek nincs, vagy csak csekély hatása van az ő hasonló szokásaikra. Elmondásuk szerint a tehetségükért és nem az alkoholhoz való viszonyulásuk miatt szeretik kedvenc hírességeiket. Ugyanakkor az újságban és a tévében megjelenő híreket fenntartásokkal kezelik és tudják, hogy ezeket gyakran csak a szenzációhajhászás motiválja.
Vagyis az átlagos brit fiatal belát a direkt üzenetekkel operáló reklámozás logikája mögé, nem fogékony a túlságosan szélsőséges üzenetekre és nem azonosítja kedvenceit azok szerhasználati szokásaival. Mindez azt a drogprevencióból már ismerős alaptételt erősíti, hogy a fiatalok számára hiteles információkkal sokkal jelentősebb eredményeket lehet elérni, mint a riogatással, és vélhetőleg a média túlszabályozása – például a drogok pozitív színben való feltűntetésének tilalma – nem célravezető.
Kardos Tamás
Drogriporter
2011.09.22.