Egy budapesti kutatás szerint az eltereltek többségének nincs szüksége kezelésre
Budapesti kutatók a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia 2001 és 2005 között kezelésre jelentkező 628 kliensének adatait elemezték, a felmérés eredményeit pedig az Orvosi Hetilap c. szakfolyóiratban publikálták. A kutatás szerint a kezelést kényszerből, a büntető útról való elterelésként választók aránya 2003-ban, a Btk. vonatkozó szakaszainak enyhítése után 24%-ról 72,6%-ra növekedett. A kliensek mindegyikének felmérték a kezelési igényeit az ún. addikciós súlyossági index interjú segítségével, és azt találták, hogy a vizsgálati minta fele nem bírt kezelést igénylő problémával, foglalkoztatási és családi helyzete szerint is kedvezőbb értékekkel rendelkezett. A “problémamentes páciensek” ezen csoportjának aránya ráadásul 2003 óta csak növekszik, 2005-ben a drogambulanciára jelentkezők több mint háromnegyedét tették ki.
A kutatók arra következtetnek, hogy “a tárgyalt jogi intézmény 2003-as módosítása után eltelt időszak tapasztalatai alapján annak pszichiátriai-addiktológiai szempontú átgondolása indokolt.” A kutatás gyakorlatilag megerősítette azt a TASZ által már korábban is hangoztatott véleményt, amely szerint az elterelés problémamentes droghasználók kényszerkezelését valósítja meg, ezáltal mind szakmai, mind emberi jogi szempontból aggályos a létjogosultsága. Megnyugató választ véleményünk szerint az jelentene, ha az elterelés intézményét a jogalkotók is újragondolnák, és dekriminalizálnák a kábítószerek csekély mennyiségben történő tartását és megszerzését – ezáltal csak azok kezelésére kellene költenie az adófizetőknek, akiknek valóban szükségük van rá.
Sárosi Péter
