A Talk to Frank brit drogprevenciós kampány videója a füvezés nem kívánatos következményeiről
Továbbra is a drogprevenció témájánál maradva ezúttal külföldi médiát monitorozunk.
A tavaly indított, Talk to Frank névre keresztelt brit drogprevenciós kampány az év végén egy halott kutyával hívta fel magára a figyelmet, aki feltámadását követően rájött, hogy testét kokaincsempészésre használták. Elkészült az új videó, ezúttal marihuánafogyasztás témában.
A honlapot böngészve már decemberben feltűnt, hogy bár viszonylag kiegyensúlyozottan ismertetik a kannabisz hatásait, mégis teljesen mellőzik a brit kormány tudományos szakértői testületének (ACMD) állásfoglalását – ők többször is amellett foglaltak állást, hogy indokolatlan a marihuána átsorolása a veszélyesebb drogokat tartalmazó B osztályba – az új videó azonban nem hagy kétséget afelől, hogy a kampány elsődleges irányvonala az elrettentés.
A mostani kisfilm arra az ötletre épül, hogy egy házibuli keretein- és egy használó lelkivilágán belül mutatja be a füvezés lehetséges hatásait. Ezek a következők lennének: röhögés, kényszeres evés, beszédesség, vidámság, relaxáltság. Egy idő után azonban bekövetkezik a „borzalmas ellenhatás” és megérkeznek a hívatlan vendégek, jelesül a hányás, a pánikroham, a paranoia és a memóriakiesés. A főhős kijózanodásakor pedig a következőket olvashatjuk:
„A törvény megváltozott. A kannabiszt átsorolták a B osztályú [veszélyesebb] drogok közé.”
Talk to Frank – Cannabis Side Effects
Valószínűsíthető, hogy ha a brit Lordok Háza a saját tudományos testületének javaslatára hallgatva a C osztályban hagyta volna a kannabiszt, akkor ez a videó meg sem született volna, de legalábbis kevésbé dramatizálta volna túl a nem kívánatos hatásokat.
Nem feledkezhetünk el arról ugyanis, hogy a marihuána fogyasztóinak csak kifejezetten csekély hányada él át pánikrohamot vagy a paranoiát (ez jobbára az örökletes mentális problémával rendelkezők vagy a tapasztalatlan, nem megfelelő környezetben használók körében fordul elő), a fű hányáscsillapító hatása miatt pedig a hányás végképp nem jellemző. A rövidtávú memória romlása – bár csak időlegesen – valóban bekövetkezik, ez azonban kevéssé befolyásolja egy buli élvezhetőségét – ha csak nem tanulni ment az illető a mulatságra.
Bár a videó ábrázolásmódja kétségkívül ötletes, a valósághoz akkor állna közel, ha az arányok is szemléltetve lennének. Egy realisztikusabb buliban 100 fogyasztóból, ha 1-2 ember küzdene paranoiával vagy pánikrohammal – ők a későbbiekben bizonyára kerülnék a kannabisz fogyasztását – míg a többiek számára valószínűleg csak élvezetesebbé válna az esemény.
A filmet érdemes lefordítani az alkohol nyelvére is, különösen a britek esetében, akiknél a nagy ivászat (binge drinking) az utóbbi években aggasztó méreteket ölt a fiatalok körében. A HVG (MTI) értesülései szerint Skóciában heti 45 fiatal halálát okozza a túlzott alkoholfogyasztás, az [origo] pedig egy korábbi cikkében arról tájékoztat, hogy Nagy-Britanniában egy átlagos hétvégén, a sürgősségi osztályon kezeltek 40%-a alkoholfogyasztással összefüggő okok miatt került be oda.
Hogyan is nézne ki akkor ugyanez a buli a brit kampány ábrázolásmódjával, ha nem egy joint meggyújtásával, hanem mondjuk egy üveg whisky kibontásával indulna?
A kezdeti oldottság, vidámság, beszédesség és táncos kedv után itt is becsöngetnének a hívatlan, ám sokkalta riasztóbb vendégek: az émelygés, a hányás, az agresszió, a depresszió, az öntudat- és önkontroll-vesztés, az ájulás, a nemi erőszak, a toxikológia és a saját hányásba fulladás.
Az alkoholivás nem kívánatos hatásainak ennyire drámai ábrázolásmódja joggal verné ki sokaknál a biztosítékot, és felháborodva hívnák fel a figyelmünket arra, hogy mértékletes fogyasztással ezek a tünetek és hatások mind elkerülhetőek.
Vajon nem lenne hitelesebb és célravezetőbb a túlzott dramatizálást a füvezés esetén is mellőzni és helyette inkább a mértéktartás eszményét népszerűsíteni?
Kardos Tamás
Drogriporter
2009.03.02.