Elrettentő drogvilág

A „Mondj nemet a drogra!” című kiállításról

A teljes parlamenti konszenzussal elfogadott nemzeti drogstratégia a rendőrség számára az információterjesztést és a bűnmegelőzést írja elő stratégiai feladatként – már ami a droghasználókat illeti. A rendőrség drogstratégiája a droghasználókra nem a bűnüldözés, hanem a bűnmegelőzés célcsoportjaként tekint. De vajon hogyan is működik a bűnmegelőzés, az ismeretterjesztés a gyakorlatban?

 

Az egyik példa erre az idén már hetedik éve megrendezésre kerülő „Mondj nemet a drogra!” című kiállítás a Camponában, mely a BRFK XXII. kerületi Rendőrkapitánysága, a XXII. kerületi Önkormányzat, a XXII. kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum, valamint a XXII. kerület Rendőrségéért Baráti Kör Egyesület közös szervezésében valósult meg. A kiállítás elsődleges célja mi más is lehetne, mint az információnyújtáson keresztül megvalósuló megelőzés. Hogyan is történik ez?

 

Fotók: Kardos Tamás

 

Az eseményt hirdető szórólapon négy darab túlméretezett „NEM!” felirat közé ékelődve egy koponya látható, amely egy tükörről, az orrcsontjába illesztett százdolláros segítségével  fehér port szippant. A cím mellett e kép is alátámasztja, hogy a szervezőket annak a Nancy Reagen által elindított „Just Say No To Drugs!” program szellemisége inspirálta, melyet már a prohibicionista Egyesült Államokban is felváltani látszik a „Just Say Know To Drugs” (Mondd, hogy ismered a drogokat) szlogen. A magyar fordítás egyik sajátossága, hogy a „drugs” szót egyes számban fordítja, ezzel egy kalap alá véve az összes legális és illegális drogot (például a teát és a kokaint), melyekre egyaránt nemet kell mondani.

Hogyan próbálja a kiállítás elérni a kitűzött célt?

 

A látogatónak érkezésekor egy fekete, „DROGVILÁG” feliratú ajtón kell átlépnie, hogy már az első pillanatban tudatosíthassa: ez a világ a miénktől elszeparáltan létező, egyfajta rejtett, sötét szeglet, ahová az ember maximum egy gyors szörnyülködés reményében pillant be. Ez már az ajtótól megtett első lépésnél bekövetkezik, ahol a vendég egy fehér koporsóval találja szemben magát, melyet túladagolt emberek és vérző tüdők fotói, illetve extasy tablettákat stilizáló papírkorongok, félig elhasznált ragasztó tubusok és egyéb borzalmak díszítenek.

Az első sokkon túljutva a szervezők egy szó szerinti görbe tükröt tartanak a kiállításon részt vevő elé, amely vélhetőleg valamelyik drog vizuális hatásait hivatott érzékeltetni. Nem derül ki, hogy melyikét, milyen gyakoriság, fogyasztott mennyiség és egyéni alkat mellett, de ijesztgetéshez tényleg első osztályú.

 

 

 

 

 

A konkrét információk a termet körbebástyázó tablókon találhatók, melyek a különböző drogok nemkívánatos hatásait emelik ki és a hozzászokás folyamatát taglalják. Már a címek is beszédesek:

 

„EGYENES ÚT A HALÁLHOZ”

„A DROG A HAZUG ÁMULAT”

„AZ ANYAG IDŐGÉPE – A HALÁL TORKÁBÓL KIVEZETŐ ÚT”.

 

Az első címhez tartozó tablóból megtudhatjuk, hogy az „első alkalmakkor kíváncsiságból, baráti unszolásra fogyasztják a kábítószert, majd alkalmi fogyasztókká válnak. Rövid idő elteltével a korábban a jó hangulat eléréséhez szükséges drogadag már nem elég, mivel a szervezet egy idő után nem reagál olyan hevesen az addig elégséges mennyiségű anyagra. Emiatt egyre több vagy töményebb (esetleg keményebb) drogra van szükség a kívánt állapot eléréséhez…”

Ezután következik a függőség, a problémák, a bűnözés és (szigorúan nagy betűkkel!) a HALÁL. Bámulatos, hogy mindezt anélkül olvashatjuk végig, hogy kiderülne, melyik drogról is van szó valójában.

A kávéról? A kannabiszról? Netán az altatókról? Az „(esetleg keményebb)” drogokról?

 

Ez végig talány marad, de az illusztrációként használt túladagolásos halálesetek statisztikái és az injekciós tű mellett imádkozó pózba helyezett csontváz tökéletesen alkalmasak arra, hogy pánikba ejtse a tudatlanabb nézőket. Másra sajnos nem nagyon.
 
 

                                            

 

A soron következő plakát kitűnően érzékelteti a kiállítás hiteles információinak egyenetlenségét, itt ugyanis rengeteg egzakt, tényszerű megállapítás található: „Minden drognak minősülő szer használható helytelenül. A legálisnak minősített drog nem jelenti azt, hogy egy adott szer nem jelenthet veszélyt az emberi szervezetre…” „A marihuána fogyasztása nem feltétlenül vezet a kemény drogokhoz.”…

Ennek tükrében végképp értelmezhetetlen a plakát címe: „A drog a hazug ámulat”.

Újra adódik a kérdés: Kinek a számára, melyik drog milyen használati kultúrájának esetén? Úgy látszik, a szervezőknek minden információ ellenére azt kell kihozni végeredménynek, hogy nemet mondjunk a drogokra. Bocsánat, „a drogra”.

 

 

A kiállító teremben elhelyeztek pár óriásplakátot pár ismertebb drogról illetve drogok csoportjáról – például: heroin, kokain, hallucinogének – azok pozitívnak megélt, ám sokszor illuzórikus, illetve objektíven negatívnak feltűntetett jellegzetességeit kiemelve. Ezekből megtudhatjuk, hogy ha hallucinogén drogot használsz, akkor „tudsz vízen járni és madár módjára repülni”. Erről az oldalukról még nem ismertük ezeket a drogokat, de jó tudni, hogy a XXII. kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum vagy a kerületi Rendőrkapitányság úttörőként újabb sajátosságait tárta fel ezeknek az anyagoknak.

 

Az eseményről egyébként a Helyi Téma XXII. Kerületi hetilapjának 2007. október 10-ei számából értesültünk, mely többek között arról is tájékoztat, hogyan próbálták a megnyitón megelőzni a 7-8. osztályos diákok drogfogyasztását: egy nyolc éve leállt tiszta fiatalember mesélt a drogfogyasztó időszakának borzalmairól. Kétségkívül fontos ilyen történetekkel is szembesíteni a fiatalokat, hogy tisztában legyenek a drogfogyasztás egyik lehetséges és nagyon is valóságos végkimenetelével, azonban ha csak ezt a fajta utat tárjuk fel, akkor annak a veszélynek is kitesszük magunkat, hogy teljesen hiteltelenné válunk a kicsit olvasottabb és tapasztaltabb fiatalok előtt (A nyolcvanas évektől kezdve a kutatások és metaelemzések folyamatosan arra a következtetésre jutottak, hogy az elrettentő célzatú, „mondj nemet a drogra” típusú prevenció hatástalan, vagy elhanyagolható hatású a fiatalok későbbi droghasználatát tekintve.[1]).

 

A cikkből továbbá kiderül, hogy a drogprevenciós program keretében „tanévenként két-két iskolában névtelen drogszűrést is végeznek szakemberek”, amely szintén nem eredményezi a kábítószer-probléma visszaszorítását.[2]

A cikket a szerző – a kiállításon elsajátított félelemkeltés eszközét felhasználva – egy pusztulásba vivő drogkarrier felvázolásával zárja le, melynek az „Út a halálig” címet adta.
 

                                        

 

A „mondj nemet a drogokra” megközelítés az ez irányú felmérések tükrében nem eredményezi a kábítószerek alacsonyabb arányú kipróbálását a fiatalok körében, így egy idejétmúlt és elhibázott drogstratégiának tekinthető. Helyesebb lenne a „Just Say Know” (tudjál róla) megközelítést előnyben részesíteni[3], amelynek figyelembe véve a környezetet és a korosztályt, arra kell törekednie, hogy minden egyes egyén megbízható információk birtokában tudja meghozni saját döntéseit a pszichoaktív szer-használatával kapcsolatban, legyen az illegális vagy legális szer, élvezeti cikk vagy gyógyászati termék. A „Just Say Know” megközelítésnek tudományosan megalapozottnak kell lennie (amennyire ez lehetséges, hiszen nem túl nehéz visszaélni ezzel a fogalommal). A megközelítésnek a használat és problémás használat közötti különbséget kell hangsúlyoznia, és a mértékletességet segítenie. A jogi és szociális következmények megértetése mellett a saját magunkért való személyes felelősség érzésének erősítését kell szolgálnia, még akkor is, ha döntésünk az, hogy különböző szereket használunk.

 

Kardos Tamás

2007. október 15.

Drogriporter

 

Kapcsolódó cikk:

 

Drogprevi, Drogriporter 2007. március 30.