Vajon mi a közös Galileo Galileiben és David Nutt professzorban?
A brit sajtóban napok óta vezető hír, hogy a belügyminiszter elbocsátotta független drogügyi szakértőjét, David Nutt professzort, mivel azt merte állítani, hogy a kannabisz használata nem veszélyesebb az alkoholfogyasztásnál. Nutt professzort nem kell különösebben bemutatni a Drogriporter rendszeres olvasói számára: a brit neurológus kutató a Bristol-i Egyetem Neurofarmakológiai Tanszékének vezetője, a kormány független drogügyi tudományos tanácsadó testületének (ACMD) elnökeként vált ismertté. Tagja a Királyi Orvosi Akadémiának, a Királyi Pszichiátriai Kollégiumnak és az Orvostudományok Akadémiájának, kutatóként jelentős eredményeket ért el az alvás és a drogfüggőség neurofarmakológiájának feltérképezésében. Korábban beszámoltunk róla, hogy a The Lancet c. szaklapban publikálta annak az összehasonlító vizsgálatnak az eredményeit, amelynek során kollégáival 20, köztük legális és illegális drog használatának kockázatait mérték fel közös kritériumok alapján.
Felállítottak egyfajta listát is az egyes szerek veszélyessége szerint. A lista élén a heroin és a kokain szerepelt, de rögtön az ötödik helyen már a legnépszerűbb legális drog, az alkohol következett, a dohányzás (9. hely) pedig kockázatosabbnak bizonyult, mint a kannabisz-fogyasztás (11. hely), nem beszélve az Ecstasy-ról (18. hely) és az LSD-ről (14. hely). A vizsgálat eredményeit politikai körökben nagy felzúdulás fogadta, hát még azt, amikor Nutt professzor egy interjú során rámutatott arra, hogy az Ecstasy-fogyasztása nem veszélyesebb, mint a lovaglás. Nutt kutatásai ugyanis nem kevesebbet mutattak ki, mint hogy a brit kormány eddigi drogpolitikája teljesen elhibázott, és semmi sem igazolja, hogy az alkohol fogyasztása legális, míg például az LSD fogyasztása törvénytelen. Nutt és kollégái legnagyobb bűne azonban az volt, hogy nem voltak hajlandóak muníciót szolgáltatni a bulvársajtó által gerjesztett és a politikusok által meglovagolt kannabisz-ellenes hisztériakampányhoz, és határozottan nemet mondtak a kannabisznak a veszélyesebb drogok B-osztályába való visszasorolására.
Amikor a politikusok a tudósok ajánlása ellenére mégis a szigorítás mellett döntöttek, Nutt professzor nem tett lakatot a szájára, és minden alkalmat kihasznált arra, hogy bírálja a döntéshozókat a tudományos bizonyítékok semmibevétele miatt. A belügyminiszter, Alan Johnson végül megelégelte a kritikát, és levélben tudatta Nutt-al, hogy ki van rúgva, mivel túllépte szakértői szerepét azzal, hogy a kormány politikáját bírálta. Nutt a BBC-nek adott interjújában azonban kijelentette, hogy valójában a kormány lépte túl a hatáskörét azzal, hogy tudományosan megalapozott véleményének kifejtése miatt megszabadult az egyik független tanácsadójától. A döntés óriási szakmai felzúdulást váltott ki, azóta az ACMD két további tagja tiltakozásul maga is bejelentette lemondását, a Guardian szerint pedig az is elképzelhető, hogy a testület hétfői ülésén tömeges lemondásokra kerül sor.
Nem először kerül sor arra a történelemben, hogy a tudomány szembekerül a hatalom által támogatott hivatalos politikai ideológiával. A 17. században Galielo Galileit kis híján “eretnekként” máglyán megégették, amikor azt merte állítani, hogy a Föld forog a Nap körül. Teleszkópjával azt is kimutatta, hogy a Nap felszíne nem tökéletesen egyenletes, hanem csekélyebb hőmérsékletű napfoltok találhatók rajta. Egy történet szerint a tudós megkérte a hitetlenkedő papokat, hogy ugyan nézzenek már bele a távcsövébe, győződjenek meg az igazáról személyesen is. A klerikusok azonban még a saját szemüknek sem hittek: azzal vádolták meg, hogy koszos a lencse, ezért mutat foltokat a Napon. A középkorban uralkodó, arisztotelészi eredetű doktrína szerint ugyanis az égitestek tökéletesek és makulátlanok, teljes harmóniában keringenek a Föld körül, hogy szemléltessék az Isten által teremtett világ kozmikus rendjét. Az ettől eltérő nézeteket képviselőket eretneknek bélyegezték, mivel (okkal) tartottak tőle, hogy a hagyományos világkép megkérdőjelezése elvezethet a hagyományos társadalmi hierarchia, az egyház és a földesurak hatalmának megkérdőjelezéséhez is. Egy mondás szerint igen nehéz meggyőzni valakit egy elmélet hamisságáról, ha az egzisztenciája függ tőle.
Peter Cohen holland professzor a Drogriporteren is közölt cikkében így foglalta ezt össze:
"Galileo Galilei fenyegetést jelentett arra a módra, ahogyan a világot addig megértették és rendszerezték, mivel a Földdel kapcsolatos asztronómiai számításaiból az következett, hogy az Egyház által korábban képviselt nézet hamis. Ez nem csak az egyházi méltóságok számára jelentett veszélyt, de általában az emberiségre nézve is. Képzeljük el, hogy hibásak azok az eszközök, amelyek segítségével megértjük világot. Hogyan lehetséges akkor a jó és rossz közötti különbségtétel? Ha az Egyház tévedett a Föld kozmológiai elhelyezkedésével kapcsolatban, vajon hamis lehet-e az összes morális tézise és az Istennel való viszonyulással kapcsolatos dogmák is? Más szavakkal nem csupán az egyház, de mindenki érdeke azt kívánta, hogy bebizonyosodjon: Galilei nézetei eretnekek és őrültek."
A brit kormány jelenlegi korlátolt viselkedése nagyon is hasonló félelmeken alapul. Amennyiben ugyanis elfogadják Nutt professzor kutatási eredményeit, azzal gyakorlatilag saját magukból csinálnak hülyét: az egész szigorú büntetőjogi elrettentésen alapuló drogkontroll-rendszer létjogosultságát kérdőjelezik meg. Hiszen a mai drogtilalom azon a hipotézisen alapul, hogy az illegális drogok jóval veszélyesebbek, mint a legális drogok, ez pedig indokolja az alkoholtól és dohánytól eltérő szabályozást. És fordítva: mivel a legális drogok kevésbé veszélyesek, ezért lehetséges a legális szabályozásuk, ugyanez pedig nem működne az illegális drogok esetében. A tudományos kutatások azonban napjainkra bebizonyították, hogy ez a hipotézis hamis, a legális és illegális drogok között nem létezik tudományos határvonal, pusztán kulturális és politikai megítélésük más. Az is hasonlít Galilei esetéhez, hogy ennek a kényelmetlen igazságnak a kimondóit nem empirikus alapokon próbálják megcáfolni (hiszen ez nem is lenne lehetséges), hanem hatalmi eszközökkel, morális hitelességüket megkérdőjelezve lehetetlenítik el őket. A drogokról szerintük nem szabad kimondani az igazságot, mert azzal az ifjúság erkölcseit veszélyeztetjük.
Lehet, hogy egy-két évtizede Dr. Nutt-ot még különösebb feltűnés nélkül ki lehetett volna penderíteni a bizottságból. A brit belügyminiszter azonban nem számolt azzal, hogy a 21. század elején az “eretnek” drogpolitikai eszméknek jóval nagyobb a támogatottsága. A politikusok úgy általában túl könnyen magától értetődőnek veszik, hogy a drogkártyát mindig ki lehet játszani: ha valaki több szigort követel, abból rossz nem sülhet ki, csak több szavazat. Ez azonban egyre kevésbé van így. A Web 2-es közösségszervezés, az online videómegosztás és a blogok korában a közvélemény manipulációja már nem is olyan könnyű. A Facebook-on például szinte azonnal tiltakozó kampányt indítottak Nutt professzor visszahelyezéséért. Könnyen lehet, hogy a belügyminiszter döntése bumeráng-hatásúnak bizonyul, és végül őt kényszerítik visszakozásra. Tény, hogy Johnson máris magyarázkodásra szorul, szerinte nem a véleménye kifejtése mitt rúgta ki a szakértőt (akkor miért is?). Bárhogy alakuljon is a sztori, az idő mindenképpen Nutt-nak dolgozik, hiszen minél több ismeretet szerzünk a drogfogyasztásról, annál világosabbá válik, hogy a jelenlegi drogkontroll-rendszer elavult és változásra szorul. Amikor 1633-ban az Inkvizíció által megfélemlített Galilei kénytelen volt visszavonni a Föld mozgásáról szóló tanítását, a legenda szerint végig azt mormolta maga elé: „Eppur si muove!” („Mégis mozog!”). Megfélemlíthetnek, kirúghatnak, bebörtönözhetnek bárkit, ezt a mormogást és a mögötte rejlő igazságot sosem fogják tudni elhallgattatni.
Sárosi Péter
