Ha nem hat a tiltás, riogass a következményekkel! – javasolja a kigyógyult aneszteziológus
A Dunaújvárosi Hírlap múlt héten indított cikksorozatában Kovács Csabával, egy gyógyult alkoholbeteg aneszteziológussal beszélget egy közelebbről nem megnevezett újságíró, a fiatalok alkoholfogyasztásáról.
Míg az első cikkben az orvos még megoszt pár gondolatot a mérték fontosságáról, addig a sorozat most megjelent részében ez már a háttérbe szorul és átadja helyét az elrettentésnek.
Az alkoholbetegségből kigyógyult orvos véleménye kísértetiesen emlékeztet az iskolai drogprevenciós órákra meghívott, leállt kábítószer-használókéra, akik inkább a szerben, mint a hozzáállásban látják a probléma forrását.
„Én a magam tapasztalatából már tudom, hogy azt senkinek sem lehet mondani: ne igyál. Egyfelől lehet csak megközelíteni a dolgot, hogy az ember azt mondja: ha iszol, annak ez és ez lesz a következménye.”
Úgy tűnik Kovács doktor az alkoholfogyasztással kapcsolatban kizárólag végletekben gondolkodik – inni vagy nem inni – és a kulturált alkoholfogyasztásra buzdítás nem szerepel az eszköztárában. A probléma az, hogy az általa alkalmazott módszer – a hosszú távú hatásokkal való ijesztgetés, illetve a rideg információátadás – a szakemberek szerint nem működőképes. Valójában a kamaszokat az évtizedekkel későbbre prognosztizált egészségügyi problémák a legritkábban riasztják el a legális és illegális drogok fogyasztástól.
Felvinczi Katalin, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatója pár hónapja a következőket írta az efféle drogprevenciós megközelítésről (a drogstratégia hangsúlyozza a legális és illegális szerek egységes alapú megközelítésének fontosságát a prevencióban):
„Azok a programok, amelyek az elrettentés eszközeivel élnek (…) valójában vagy hatástalanok, vagy inkább károsak lehetnek, mert tagadással, vagy éppen a fenyegető információ figyelmen kívül hagyásával reagálnak, éppen ezért az ilyen üzenetek jelentős mértékben növelhetik a tiltott viselkedés vonzerejét és a fiatalok készségét, hogy ilyen típusú viselkedésekbe bocsátkozzanak. (…) A pusztán információátadáson alapuló programok viselkedésbefolyásoló hatása nem mérhető, ezért alkalmazásukat szintén nem javasolja szakirodalom, és nem támogatja a magyar pályázati rendszer sem”.
Még szélsőségesebb Kovács doktor álláspontja az úgynevezett „szellemi evolúció” védelmében:
„Azt is kevesen tudják, hogy az alkoholfogyasztás leállítja a szellemi fejlődést. Az egyéni gondolkodás és az öntudatra ébredés lenne a szellemi evolúció igazi célja. Az alkohol leállítja a szellemi evolúciót.”
Kicsit sok az ismeretlen az egyenletben: Hány éves korban, mekkora mennyiségű alkohol és milyen fogyasztási kultúra mellett? Ezek megválaszolása nélkül az állítás nem több mint riogatás, a fentiek miatt a könnyen cáfolható fajtából.
Végül az orvostól megtudhatjuk, hogy az ismerkedésben sem segít az ivás, mert „ugyan először oldja a gátlásokat, és a fiú két felestől bátrabban odamegy egy lányhoz, de ha már komolyabbra fordul a dolog, férfiként nem lesz tettrekész, illetve ha mégis, nem fog tudni eljutni a kielégülésig, és partnerét sem tudja eljuttatni odáig.”
Ja, hát, akinek az ismerkedés ezt jelenti…
És újra: a gátlások oldása érdekében elfogyasztott alkohol biztos, hogy minden esetben csak literekben mérhető?
Kovács doktor esete nagyon jó példáját nyújtja annak az embernek, aki szerhasználóként, majd későbbi ellenzőként is csak szélsőségesen tud viszonyulni egy szerhez, esetében az alkoholhoz. Ez a mentalitás azonban a legritkább esetben éri el a kitűzött céljait és semmi fogódzkodót nem nyújt azon fiatalok számára, akik a két véglet helyett inkább a kulturált alkoholfogyasztás mellett tennék le a voksukat.
Kardos Tamás
Drogriporter
2009.08.10.
