Extrém példákon keresztül riogatunk a marihuánával, miközben nem látjuk a fától az erdőt
„Minden szülő rémálma, hogy rájön: a gyereke drogozik” – világít rá rögtön a műsor elején Boros Krisztina korunk egyik sajátos kettős mércéjére. Szülőként ugyanis hajlamosak vagyunk tolerálni tinédzser gyerekünk alkalmi berúgásait, de a marihuána láttán rögtön a legrosszabbra gondolunk. A Házon Kívül drogproblémával foglalkozó adása szélsőséges példáival azonban épp ezt a szemléletmódot erősíti.
Az adásban két diák és egyikük édesanyja beszél a drogok életükre gyakorolt hatásáról. A fiatalok egyike 12 éves korában szívta el első füves cigijét és „úgy telt el öt év az életéből, hogy nem volt olyan nap, amikor ne lett volna betépve. Szívtak az iskolában is minden szünetben a WC-ben ”. A két megszólított fiatal tipikus használóknak tűnhet a nézők szemében, holott a marihuána használói
• rendszerint nem 12-13 éves, hanem 16-18 éves korukban próbálják ki először a marihuánát (a legfrissebb ESPAD kutatás szerint a tizedikes évfolyamban minden ötödik, a tizenkettedikesben minden második diák próbált már ki valamilyen illegális drogot)
• 10%-ban válnak függővé
• ha függővé is váltak, csak töredékük kezd el más kábítószereket rendszeresen használni.
Tipikus viszont a riportban az édesanya hozzáállása, aki szigorral próbálta távol tartani fiát a kábítószerektől – sikertelenül. Erről az igyekezetről bármelyik prevenciós szakember megmondhatja, hogy az esetek nagy részében hatástalan és csak arra jó, hogy bizalmatlanná tegye a gyereket a szülővel szemben. Aligha gondolhatjuk, hogy egy ideális családi körülmények között felnövő fiatal a kortársak, vagy pusztán a fű kipróbálásának hatására 13 éves korára napi szintű marihuána fogyasztóvá válhat. Egy ilyen döntés mögött rendszerint családi problémák is állnak, amit a tiltások és szobafogságok csak tovább mélyítenek. Általában a legtöbb fiatalkori problémás szerhasználatról elmondható, hogy amíg a szülő és a gyerek nem tudja őszintén átbeszélni a problémáit és közösen megoldást keresni rájuk, addig lehet dugdosni a szobakulcsot és megvonni a zsebpénzt, érdemi haszna nem lesz, csak tovább mérgesíti a helyzetet.
Rendszerint nem valamely drog esik be egy békés család életébe és állít mindent a feje tetejére, hanem a feje tetejére állt családban nevelkedő fiatal tüneteire valamely drog ideiglenes gyógyírt hozhat. A nevelésnek és a prevenciónak nem a kipróbálás megszüntetésében, hanem a jobb önismeretben és a megfelelő döntések meghozásában lehet szerepe, hogy a fiatalok ne merüljenek el a legális és az illegális drogok világában. Megfelelő szülői védőháló mellett a drogok a rekreáció eszközei maradnak, vagy még odáig sem jutnak el.
