Extrém példákon keresztül riogatunk a marihuánával, miközben nem látjuk a fától az erdőt
„Minden szülő rémálma, hogy rájön: a gyereke drogozik” – világít rá rögtön a műsor elején Boros Krisztina korunk egyik sajátos kettős mércéjére. Szülőként ugyanis hajlamosak vagyunk tolerálni tinédzser gyerekünk alkalmi berúgásait, de a marihuána láttán rögtön a legrosszabbra gondolunk. A Házon Kívül drogproblémával foglalkozó adása szélsőséges példáival azonban épp ezt a szemléletmódot erősíti.
Az adásban két diák és egyikük édesanyja beszél a drogok életükre gyakorolt hatásáról. A fiatalok egyike 12 éves korában szívta el első füves cigijét és „úgy telt el öt év az életéből, hogy nem volt olyan nap, amikor ne lett volna betépve. Szívtak az iskolában is minden szünetben a WC-ben ”. A két megszólított fiatal tipikus használóknak tűnhet a nézők szemében, holott a marihuána használói
• rendszerint nem 12-13 éves, hanem 16-18 éves korukban próbálják ki először a marihuánát (a legfrissebb ESPAD kutatás szerint a tizedikes évfolyamban minden ötödik, a tizenkettedikesben minden második diák próbált már ki valamilyen illegális drogot)
• 10%-ban válnak függővé
• ha függővé is váltak, csak töredékük kezd el más kábítószereket rendszeresen használni.
Tipikus viszont a riportban az édesanya hozzáállása, aki szigorral próbálta távol tartani fiát a kábítószerektől – sikertelenül. Erről az igyekezetről bármelyik prevenciós szakember megmondhatja, hogy az esetek nagy részében hatástalan és csak arra jó, hogy bizalmatlanná tegye a gyereket a szülővel szemben. Aligha gondolhatjuk, hogy egy ideális családi körülmények között felnövő fiatal a kortársak, vagy pusztán a fű kipróbálásának hatására 13 éves korára napi szintű marihuána fogyasztóvá válhat. Egy ilyen döntés mögött rendszerint családi problémák is állnak, amit a tiltások és szobafogságok csak tovább mélyítenek. Általában a legtöbb fiatalkori problémás szerhasználatról elmondható, hogy amíg a szülő és a gyerek nem tudja őszintén átbeszélni a problémáit és közösen megoldást keresni rájuk, addig lehet dugdosni a szobakulcsot és megvonni a zsebpénzt, érdemi haszna nem lesz, csak tovább mérgesíti a helyzetet.
Rendszerint nem valamely drog esik be egy békés család életébe és állít mindent a feje tetejére, hanem a feje tetejére állt családban nevelkedő fiatal tüneteire valamely drog ideiglenes gyógyírt hozhat. A nevelésnek és a prevenciónak nem a kipróbálás megszüntetésében, hanem a jobb önismeretben és a megfelelő döntések meghozásában lehet szerepe, hogy a fiatalok ne merüljenek el a legális és az illegális drogok világában. Megfelelő szülői védőháló mellett a drogok a rekreáció eszközei maradnak, vagy még odáig sem jutnak el.
Nem tudni, hogy a dramatizálás miatt, vagy pusztán tévedésből állítja-e a riporter, hogy minden második 16 éves kipróbált már valamilyen kábítószert, de az ESPAD kutatás magyar részét vezető Elekes Zsuzsanna szerencsére helyesbít. A kutató elmondja, hogy ez az érték a budapesti tizenkettedik évfolyamosokra igaz, a 16 évesek körében az arány „csak” 20% körüli, ami európai szinten átlagosnak mondható. Arról sajnos nem esik szó, amiben tinédzserjeink messze verik az európai középmezőnyt: míg a 16 évesek legalább egyszeri lerészegedésének európai átlaga 47%, addig ez Magyarországon 60%. Ráadásul míg máshol rendszerint a kamaszok a sört preferálják, addig itthon a tömény ital a favorit. A felmérést megelőző havi részegségben és nagyivásban is jelentősen meghaladjuk az átlagot. A helyzet a dohányzás esetében is hasonló. Arról sem esik szó, hogy tizedikeseink az alkohol vényköteles gyógyszerekkel történő fogyasztásában az európai átlag kétszeresét nyújtják. Talán az alkohol olyannyira beépült a kultúránkba, hogy csak legyintünk azokra a kutatásokra, melyek a kamaszkori alkoholfogyasztás veszélyeire hívják fel a figyelmet?
A Házon Kívül második fele a hazai prevenció helyzetét boncolgatja. Az adásban a pedagógusok arról számolnak be, hogy az iskolában nincs szakember, aki prevenciós órát tartana, így a feladat jobb híján a tanárokra hárul. Ahhoz képest, hogy az új drogstratégia alkotói a prevencióra helyezték a hangsúlyt, csökkenek a rá fordított források, úgyhogy a legtöbb iskolában hasonló a helyzet. A riportban is említik, hogy korábban erre fordított állami pénzekre lehetett pályázni, de ezek mára megszűntek. Hogy ilyen körülmények között a diákok dohány- és alkoholprevenciója hogy áll, arra jobb nem is gondolni.
Kardos Tamás
Drogriporter
2013.03.08.
