Kritika a "Szakadék szélén" című moszkvai elrettentő kiállításról.
Az orosz Madame Tussaud's a prevenció horrorisztikus műfaját választotta, a teremőrök zsebében ammónia lapul arra az esetre, ha az üszkösödő láb, vagy a formalinban áztatott „drogos csecsemő” látványa miatt valaki elájulna. A Szentpétervári Viaszmúzeumok Szövetsége által 2002-ben létrehozott kiállítást eddig húsz orosz városban mutatták be, a Szövetségi Kábítószerellenőrző Hivatal támogatásával, írja a MosNews cikkére hivatkozva az Index.
Cikkünkben írhatnánk az elrettentő típusú drogprevenció hatástalanságáról, vagy az életszerűbb alternatívákról, jelen esetben fontosabbnak tartottuk a kiállítás hátterét adó Oroszországi helyzet bemutatását. (A képaláírások az eredeti szöveg fordításai)
„A tükörben a drogdílert mint a Halált magát látjuk,
a drogot vásárló fiatalra pedig korai öregedés vár”
/ Kép: Nicholas Danilov, MosNews.com
Nem fér hozzá kétség, hogy a kábítószer-fogyasztás, különösen a heroin használatának nővekedése óriási ütemben zajlott le 1991-től kezdve Oroszországban. 2004-re a kábítószer-fogyasztók számában 900%-os növekedés történt[1], 2003-ban az intravénás droghasználók számát 3.500.000-re becsülték (a 144 milliós populációban)[2]. Elemzők a heroinhasználat elterjedését a Szovjetunió felbomlása utáni demokratikus, kapitalista társadalommá történő átalakulás szociális tényezőivel magyarázzák.
Az átalakulás következtében az általános életszínvonal csökkent, kiszélesedtek a társadalmi egyenlőtlenségek, az egészségügyi és a szociális ellátó rendszer leromlott. Nem csupán a gazdasági összeomlás, a munkanélküliség, a szegénység és kilátástalanság kedveztek a heroin-használat elterjedésének, hanem az egyre olcsóbbá váló közép-ázsiai heroin könnyű hozzáférhetősége is.
A leggyakrabban intravénásan használt drog a heroin Oroszországban, de gyakori az ephedrine házi készítésű formáinak, mint például a „Vint”-nek (csavar), egy folyékony metamfetaminnak az injekciós használata is.
Kelet-Európa és Közép-Ázsia az a régió, ahol a HIV/AIDS járvány a világon a leggyorsabban terjed. Oroszországban a járvány közegészségügyi és gazdasági katasztrófával fenyeget. 1.4 milló[3] HIV pozitív ember él Oroszországban (a becslések 420.000-től 1.400.000-ig terjednek, de a CIA adatai szerint a HIV fertőzöttek száma akár 2 millió is lehet[4]). A Moszkvai Szövetségi AIDS központ számítása szerint, 2007-re 5 millió orosz élhet HIV fertőzéssel. Az AIDS járvány terjedésének elsődleges oka Oroszországban az intravénás droghasználathoz használatos fecskendők megosztása. A HIV fertőzések 80%-a fecskendők megosztásához köthető[5]. Idő kérdése viszont, hogy a szexuális kapcsolatokon keresztül (különösen a HIV pozitív szexmunkások által) mikor terjed át a fertőzés a nem droghasználó társadalom tágabb rétegeire.
„Egy lány most használt drogot életében először”
/ Kép: Nicholas Danilov, MosNews.com
A viaszkiállítás ennek a szép lánynak a „drogkarrierjét” mutatja be. A hasonló prevenciós megoldásoknak gyakori hibája, hogy nem tesznek különbséget a különböző drogok között. Ebben az esetben a következő kép „junkie” sztereotípiájából kiindulva, heroinról van szó.
„Hónapokkal később…A fiatal függőt (Bal oldalon) mindenre megtanította tapasztaltabb barátnője” / Kép: Nicholas Danilov, MosNews.com
A kiállítás ezen az állomásán a lány már függő. Az, hogy egy pszichoaktív szer használata függőséghez vezet-e vagy sem, nem csak a drog farmakológiai tulajdonságain múlik. Nagyban meghatározza a „drogkarrier” alakulását a személyiség, és a társadalmi környezet, amelyben funkcionál. A „hibáztasd az áldozatot” hozzállás nem sokat segít annak megértésében, hogy mitől kerülhetnek emberek ilyen szélsőséges élethelyzetekbe.
„…egy lány, aki oly szép volt valamikor”
/ Kép: Nicholas Danilov, MosNews.com
„Egy „nagyon tapasztalt” barát…”
/ Kép: Nicholas Danilov, MosNews.com
„A függők betegségei”
/ Kép: Nicholas Danilov, MosNews.com
A kiállításon művészi részletességgel mutatnak be betegségeket, amelyeket a „függőség okoz”. A függőség önmagában, vagy az, hogy az ember életének egy adott szakaszában nem akar vagy nem tud felhagyni kábítószer-fogyasztási szokásával, nem vezet sem bőrbetegségekhez, sem üszkösödéshez, sem AIDS-hez. Ami ezekhez a betegségekhez vezet, az a higiénia és a táplálkozás, a betegségekről és a kockázatos viselkedésekről szóló információ valamint a megfelelő ellátás hiánya. A függőség nem, de a marginalizáció, a kirekesztés, az emberi jogok, így a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog megsértése, az ellátás megtagadása okoznak tömeges megbetegedéseket. A marginalizáció szintje az ország drogpolitikájának függvénye.
“Egy rendőr, orvos kíséretében letartóztatja a fiatal drogfüggőt”
/ Kép: Nicholas Danilov, MosNews.com
Az orosz állam, mint sok más ország a régióban, az ENSZ egyezmények szellemében a „drogmentes társadalom” elérését tűzte ki célul. A keresletcsökkentés és elrettentés érdekében erőforrásait az igazságszolgáltatásra, rendőrségre összpontosította, koncepciója az volt, hogy ha súlyos büntetést szab ki a „drogokkal cimborálókra”, ez majd elrettent másokat a kipróbálásuktól.
A kemény büntetések, beleértve a drogok kis mértékű birtoklásáért kiszabott börtönbüntetést is, egy országban sem voltak sikeresek a kereslet viszaszorításában, de nagyon komoly mértékben súlyosbították a gazdasági, szociális és egészségügyi károkat, valamint stigmatizációt amelyek a droghasználathoz társultak.
A Human Rights Watch jogvédő szervezet 2004-es oroszországi felmérése során azt tapasztalta, hogy a rendőrség szabad prédának tekinti a droghasználókat, letartóztatásukért egyfelől hivatalos dicséret jár, mert teljesítették a kvótát, másrészt a hatalmukkal visszaélve pénzt és más szolgáltatásokat csikarhatnak ki a droghasználókból, ha letartóztatással fenyegetik őket:
„A droghasználókat nem tekintik embernek, mindent megtehetnek veled. Besorolják az embereket a fejükben – a droghasználókat legalulra, aztán jönnek az alkoholisták és a romák…Meg kell mutatnod nekik a karodat, és ha tűnyomok vannak rajta, pénzt követelnek – vagy fizetsz, vagy letartóztatnak.”[6]
A droghasználó szexmunkás nők még inkább ki voltak téve a rendőrök zaklatásainak és önkényének, akik egyszerre látták bennük az ingyen szex és pénz forrását is:
„Ha jönnek (a rendőrök) és nincs pénzünk, bevisznek a rendőrőrsre…Néha egész napra ott tartanak – huszonnégy órán keresztül – attól függően, hogy a szolgálatban lévő rendőrnek milyen kedve van, illetve hogy részeg-e vagy sem. Néha megvernek, és fel kell mossuk a padlót a rendőrség épületében. Ingyen kell orális szexben részesítenünk őket.”[7]
A vizsgálat tapasztalatai szerint, az intravénás droghasználók a rendőrségtől való félelmük miatt gyakran nem veszik igénybe a tűcseréket, de sok helyen a patikákba sem mernek elmenni, holott a fecskendő birtoklása Oroszországban (sem!) bűncselekmény. Egy 2002-es, öt orosz városban készített tanulmány szerint az interjút megelőző egy hónapban a droghasználók 44%-át állították meg rendőrök, kétharmaduktól a rendőrök elvették az injektáló felszerelést. 40%-uk ezért nem tartotta magánál a fecskendőket.[8] Azok a droghasználók, akiket a rendőrök letartóztattak, vagy őrizetbe vettek, négyszer valószínűbben osztották meg injektáló felszerelésüket mással az interjút megelőző egy hónapban[9].
„Sok használó szerint jobb régi tűket használni, mint bajba kerülni a rendőrséggel. A rendőrség ott lehet ahol a tűcsere busz van, vagy a patikák környékén. Ha elkapnak tűvel, még ha nincs is nálad heroin, vagy letartóztatnak, vagy fizethetsz nekik 500 dollárt.”[10]
A droghasználók üldözése nem „csak” az egészségük megvédését lehetetlenítette el azzal, hogy megakadályozták a steril felszereléshez való hozzájutásukat, de bebörtönzésükkel szinte garantálta is, hogy megfertőződnek.
2004 május 12.-éig Oroszországban 5 ezrelék gramnyi heroin birtoklásáért három év börtönbüntetést lehetett kapni.
A túlterhelt orosz börtönök a HIV fertőzés melegágyai. Több mint 800.000 fős börtönpopulációjával Oroszország a listavezetők között szerepel (az USA mögött) a rabok számát tekintve. Kábítószerrel való visszaélés miatt (70%-ban birtoklásért) több mint 100.000 ember volt börtönben 2003-ban.[11]
A súlyos büntetések és a HIV pozitívok szegregálása (külön körletben való elkülönítése) ellenére az intravénás droghasználat és nem biztonságos szex súlyos problémát jelent a börtönökben. A börtönökben könnyű drogokhoz hozzáférni, gyakran éppen a börtönőröktől. Egy hét orosz börtönre kiterjedő vizsgálat szerint a rabok 43%-a injektált drogot a börtönben, ennek 13%-a pedig itt kezdte el az intravénás használatot[12]. (Hivatalos becslések szerint) 36 ezer HIV pozitív ember élt 2004-ben orosz börtönben, 75 ezer pedig tuberkulózissal fertőzött volt[13]. Kevés börtönben nyújtanak alapvető egészségügyi ellátást, hát még óvszert, vagy steril fecskendőket.
„Az orvos már nem tud segíteni”
/ Kép: Nicholas Danilov, MosNews.com
A kiállítás legellentmondásosabb állomására érkeztünk. A megtört és beteg, üszkösödő lábú lány hiába fordul már segítségért az orvoshoz, rajta már nem lehet segíteni. A realitás sajnos sokkal inkább az, hogy a droghasználó hiába fordul az orvoshoz, mert az nem segít neki.
Oroszországban a mai napig nem létezik metadon kezelés, az opiátfüggőségnek ez a bizonyítottan hatékony formája, amely a HIV prevencióban is kiemelten fontos, ebben az országban még mindig tilos.
A humánus rehabilitációs programok szinte teljesen hiányoznak Metadont nem használnak méregtelenítéshez, az állami „narkológiai osztályokon” embertelen körülmények uralkodnak. A privát szolgáltatók gyakran nagyon drágák, és inkompetensek (A Drogriporter korábban beszámolt arról, hogy egy „civil szervezet” Jekatyerinburgban a drogfüggőket ágyhoz bilincseléssel és bőrszíjjal veréssel próbálja „leszoktatni”).
A Human Rights Watch fent idézett Szentpétervári kutatása során a droghasználók elmondták, hogy sokszor nem jutnak hozzá egészségügyi ellátáshoz, gyakran az orvosok ignoranciája miatt, vagy azért, mert nincsenek megfelelő papírjaik. Egy 2001-es szentpétervári vizsgálat szerint, a megkérdezett droghasználók 70%-a a stigmatizáció elkerülése miatt nem kért orvosi segítséget[14].
2005 közepéig a rászorulóknak kevesebb mint 10%-a (4000-6500 ember) kapott HIV ellenes antiretrovirális kezelést[15]. Injektáló droghasználók még nehezebben részesülnek kezelésben, az aktív droghasználókat kizárják a kezelésből annak ellenére, hogy tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy egyszerű segítségnyújtás mellett (pl. metadon kezelés) nem kevésbé együttműködőek, mint az átlag popoluáció[16]. A HIV pozitív droghasználók mindennapos diszkriminációnak vannak kitéve még az egészségügyi dolgozók részéről is[17].
2004 elején hetvenöt tűcsere-program működött Oroszországban, 42 állami, 33 pedig civil irányítás alatt. A tűcsere-programok a HIV/AIDS megelőzés bizonyítottan hatékony formái, de lefedettségük Oroszországban nem elegendő, és mint fentebb már említettük, a rend őrei sorozatosan akadályozzák működésüket, a politika szinterén pedig a legutóbbi időkig folyamatos támadásnak voltak kitéve.
1987-től kezdve Oroszországban és a többi Szovjet államban megkezdték ugyan AIDS központok létrehozását, de ezeknek a feladata nem a társadalom informálása és a megelőzés segítése volt, hanem azoknak az azonosítása és regisztrálása akik HIV vírussal fertőződtek. 1987 és 1993 között az orosz állam 120 millió HIV tesztet készített, többnyire nem önkéntes módon, „magas kockázatú csoportok”, így a droghasználók között is. Ma már nincsen ugyan hasonló jellegű kötelező tesztelés Oroszországban, a börtönökben és az előzetes letartóztatás során még mindig gyakoriak a kötelező tesztek.
Az orosz népesség HIV/AIDS el kapcsolatos tudása rendkívül hiányos, az éves HIV prevencióra fordított költségvetés 2004-ben kevesebb volt, mint 1 millió dollár.
„A Queen frontemberének, Freddy Mercurynak ismeretlen arca.
A sztár halálos beteg a drogok miatt”/
Photo: Nicholas Danilov, MosNews.com
Ha nem csak a Mosnews írta el a képaláírást, az utolsó képünk jól példázza hogy a félreinformálás milyen mérteket ölthet. Freddie Mercury szexuális úton fertőződött meg HIV vírussal, 1991 november 24.-én meghalt AIDS-ben. Betegségének semmi köze nem volt a kábítószerekhez.
Szükséges változtatások
2004 májusában a Duma a dekriminalizáció irányában változtatta meg a Büntető törvénykönyvet. Május 12.-étől azok, akik az „átlagos dózis” tízszeresénél nem több kábítószert tartanak maguknál, a korábbi börtönévek helyett már „csak adminisztratív szankciókkal” sújthatók. Innentől kezdve az emberek maguknál tarthatnak 20 gram marihuánát vagy egy gram heroint anélkül, hogy súlyos bűncselekmény elkövetésével vádolnák meg őket. A büntetésük nem lehet több 40.000 rubelnél (1.380 dollár), vagy közmunkánál. Akik nem birtokolnak több mennyiséget mint ez az érték, nem tartóztathatók le, ehelyett jelentés készül róluk, és a bíróság dönti el majd a pénzbüntetés mértékét. A törvénymódosítás életbelépése óta több mint 30.000 embert engedtek ki a börtönből.
A módosítás nem ment könnyen. Az „átlagos dózis” mértékén hónapokig vitatkoztak, 2005 áprilisában pedig egy kormányzati tanács a reformok visszavonását kérte, az eredetinél is szigorúbb szabályozást követelve. A hatálytalanítási kérelem hátterében az orosz drogrendőrség, a Szövetségi Kábítószerellenőrző Hivatal állt. Érdekes egybeesés, hogy ugyanez a hivatal támogatta ezt a Moszkvai kiállítást is.
Erőfeszítésük nem vezetett sikerre, remélhető, hogy oroszországban megnyílt az út a racionális és emberi jogokat figyelembe vevő drogpolitika kialakítása felé.
A HIV pozitívok antiretrovirális kezelésével kapcsolatban pedig, Putyin elnök nemrég bejelentette, hogy egy 95 millió dolláros forrást nyit meg erre a célra.
A kérdés az, hogy mikor van túl késő már, tanulni a leckéből.
TIG 2005.11.28
Ajánlott irodalom:
Felhasznált irodalom:
[4] National Intelligence Council, “The Next Wave of HIV/AIDS: Nigeria, Ethiopia, Russia, India and China,” September 2002, 12.o Idézi: Human Rights Watch (2004) Lessons Not Learned: Human Rights Abuses and HIV/AIDS in the Russian federation, Human Rights Watch, 2004. árprilis,
[6] Human Rights Watch Interview, Boris K. 25. éves, intravénás droghasználó, Szentpétervár, Február 12, 2004, in Human Rights Watch (2004) Lessons Not Learned: Human Rights Abuses and HIV/AIDS in the Russian federation, Human Rights Watch, 2004. April
[7] Human Rights Watch Interview, Ludmila F. 29 éves, Február 18, 2004, in Human Rights Watch (2004) Lessons Not Learned: Human Rights Abuses and HIV/AIDS in the Russian federation, Human Rights Watch, 2004. April
[8] Rhodes et al (2003), idézi Human Rights Watch (2004) Lessons Not Learned: Human Rights Abuses and HIV/AIDS in the Russian federation, Human Rights Watch, 2004. April 18.o.
[9] Tim Rhodes, Larissa Mikhailova, Anya Sarang, Catherine M. Lowndes, Andrey Rylkov, Mikhail Khutorskoy,Adrian Renton, “Situational factors influencing drug injecting, risk reduction and syringe exchange in TogliattiCity, Russian Federation: A qualitative study of micro risk environment,” Social Science and Medicine vol. 57,2003, p. 40. in Human Rights Watch (2004) Lessons Not Learned: Human Rights Abuses and HIV/AIDS in the Russian federation, Human Rights Watch, 2004. April
[10] Human Rights Watch Interview, Vladimir, 36 éves intravénás droghasználó, Szentpétervár, Február 13, 2004, in Human Rights Watch (2004) Lessons Not Learned: Human Rights Abuses and HIV/AIDS in the Russian federation, Human Rights Watch, 2004. April
[12] Klein A., Roberts M., Trace M. (2004) Drug Policy and the HIV Pandemic in Russia and Ukraine, A Drugscope Briefing Paper, The Beckley Foundation Drug Policy Programme, 2004. május, illetve MSF, Health Promotion Program in the Russian Prison System, Prisoner Survey, 2000. in Anya Sarang (2004) Description and Clarification of Drug Control Policy in Russia Drug Policy and HIV Prevention in Russia, October 8-9, 2004, Yale University Center for Interdisciplinary Research on AIDS
[14] Dr. Tatjana Smolskaya, Pasteur Institute of Saint Petersburg, “Impact of HIV/AIDS on Society,” presentation at the Northern Dimension Forum, Lappeenranta, Finland, October 22, 2001, p. 5. in Human Rights Watch (2004) Lessons Not Learned: Human Rights Abuses and HIV/AIDS in the Russian federation, Human Rights Watch, 2004. April 48.o.
[16] J.P. Moatti, M.P. Carrieri, B. Spire et al., “Adherence to HAART in French HIV-infected injecting drug users: The contribution of buprenorphine drug maintenance treatment,” AIDS, vol. 14, no. 2, January 28, 2000, pp. 151-155; A. Mocroft, S. Madge, A.M. Johnson et al., “A comparison of exposure groups in the EuroSIDA study: Starting highly active antiretroviral therapy (HAART), response to HAART and survival,” Journal of Acquired Immune Deficiency Syndromes, vol. 22, no. 4, 1999, pp. 369-378; and B. Roca, C.J. Gomez, and A. Armedo, “Stavudine, lamivudine and indinavir in drug abusing and non-drug abusing HIV-infected patients: adherence, side effects and efficacy,” Journal of Infection, vol. 39, no. 2, 1999, pp. 141-145. in Human Rights Watch (2004) Lessons Not Learned: Human Rights Abuses and HIV/AIDS in the Russian federation, Human Rights Watch, 2004. April 45.o
