Lassan a bulvármédia is belátja, hogy nem tudunk rámutatni egy olyan szerre, amely mellékhatásként kannibalizmusra ösztönöz
Először is elnézést kérünk azoktól, akik már unják az ajzószerek indukálta zombi apokalipszis újabb fejleményeit – mi sem vagyunk ezzel másképp – de a fejlemények nyomon követése jól szemlélteti, hogy miként lehet életben tartani egy több sebből vérző bulvársztorit úgy, hogy közben lassan minden drogfogyasztóra rásütjük a kiszámíthatatlan őrült bélyegét.
Ha még emlékszünk, május végén egy miami férfi azzal került be a hírekbe, hogy feltételezetten „rossz LSD” hatása alatt lerágta egy férfi arcának jelentős részét. A fiatal férfi rendőri felszólításra sem függesztette fel ténykedését, ezért a rendőrök jobb megoldás híján több lövéssel végeztek vele. Minthogy ezek után az elmeorvosi szakértői vizsgálat már nem játszott és megkérdezni sem lehetett, hogy egy esetleges szerfogyasztás összefüggésben lehetett-e tettével, beindult a drogtotó, ahol a rossz LSD mellett hamarosan megjelent az úgynevezett „fürdősódrog”, a „kokainpótlék”, a mefedron, az MDPV, a szintetikus kannabinoidok és más dizájnerdrogok. Mások pedig az elfogyasztott dózis nagyságával magyarázták a történteket, mondván „akkora adag kábítószert vett be, amitől agysejtjei másodpercek alatt porladtak szét". A történet fokozatos hypeolásával újabb „kannibálok” bukkantak fel, akik esetében szintén különböző szubsztanciák használatával magyarázták az „emberevési kísérletet”, egyes szerekről pedig azt kezdték terjeszteni, hogy „kannibalizmusra buzdítja fogyasztóit”.
A talaj a szakértői vizsgálat lezárultával csúszott ki a bulvármédia lába alól, mely kimutatta, hogy az önkívületben marcangoló miami „zombi” se fürdősót, se mefedront, pusztán marihuánát fogyasztott. Arra már a bulvármédia sem vállalkozott, hogy a marihuánát kannibáldrognak kiáltsa ki – lévén a legelterjedtebb, már évezredek óta használt és a jelenleg hozzáférhető, tetemes mennyiségű vizsgálat alapján az egyik legkisebb kockázatú szerről beszélünk – de mivel már korábban szerhasználattal magyarázta a tettet, kénytelen volt ragaszkodni az eredeti narrációhoz. Így jutottunk el a „marihuánától durvult be a miami zombi” szalagcímig, ami ragaszkodik ahhoz az előfeltevéshez, hogy embertelen tettet csak kábítószer (vagy dizájnerdrog) hatása alatt lehet elkövetni. Márpedig ez a megközelítés teljesen alaptalanul stigmatizálja a kábítószer-használókat és figyelmen kívül hagyja, hogy ha valami, akkor sokkal inkább az alkohol az erőszak drogja, hiszen a befejezett emberölések 47%-át alkohol hatása alatt követik el.
Hogy a mérleg serpenyője kicsit helyrebillenjen a zombisztoriban élen járó Bors most új kannibált avatott egy ittas kínai férfi személyében. Mint írja az „erősen alkoholos állapotú férfi megebédelt a barátaival, majd ezt követően megkattant… az úton őrjöngeni kezdett, és miután találomra megállított egy autót, a vezető arcába beleharapott.” A szálak összekötése a harapással pedig bármely bulvároldal dicséretére válna: „Nem ez az első eset, hogy egy férfi, beleharap valakinek az arcába. Múlt hónapban egy amerikai hajléktalant támadott meg egy kannibál”. Akármilyen fájdalmas is ezeket a cikkeket olvasni, láthatóan szép lassan eljutottunk odáig, hogy már a zombihívők sem beszélhetnek egy mellékhatásként kannibalizmust okozó szerről, csak drogok és emberek szerencsétlen párosításairól. A semminél azért ez is több.
Kardos Tamás
Drogriporter
2012.07.03.
