Agykutatók szerint a kannabiszt fogyasztó tinédzserek agya nem kevésbé egészséges, mint a kannabiszt nem használó fiataloké.
Agykutatók szerint a kannabiszt fogyasztó tinédzserek agya nem kevésbé egészséges, mint a kannabiszt nem használó fiataloké.
Széles körben elterjedt az a nézet, miszerint a kannabisz aktív hatóanyaga, a THC a zsírszövetekbe ágyazódva valósággal „beépül” a szervezetbe és ott lappangva fejti ki hosszú távú roncsoló (pl. agykárosító) hatását. Amióta kifejlesztették a modern agyszkennelési eljárásokat, a kutatók képesek arra, hogy ezeket az elméleteket tudományosan is igazolják vagy cáfolják. Korábban csak felnőtt kannabiszhasználók agyát vizsgálták meg ezekkel az eljárásokal, legutóbb 2000-ben és 2005-ben, amikor a kutatók arra következtetésre jutottak, hogy a gyakori kannabiszhasználók és a kannabiszt soha nem használók agyának szürke- és fehérállományában nem észlelhető különbség. Sőt, egyes kutatások ennél is többet fedeztek fel: mégpedig hogy a kannabisz bizonyos esetekben egyenesen megvédi az agyat, így például csökkenti a sejtek elhalását vagy lassítja az agydaganat terjeszkedését.
Cerebrális atrophia: az agy jellegzetes megbetegedése, melynek során jelentős számú neuron (idegsejt) pusztul el.
MRI (mágneses rezonancia képalkotás): az a módszer, amelynek segítségével az élő szervezetek beljső felépítését vizualizálni lehet, egyes esetekben geológiai képződmények víztartalmának kimutatására is alkalmas. Erős külső mágneses hatásra ugyanis a vízben található hidrogénatomok protonjai felvesznek egy bizonyos irányt. Rövid magas hullámú rezgés hatására rezonancia alakul ki. A protonok által kibocsátott elektromágneses jeleket ún. kontrasztanyagok segítségével erősítik fel.
DTI (diffúziós tenzor leképzés): az 1990-es évek közepén kidolgozott új mágneses rezonancia képalkotáson alapuló eljárás, amely képes az agy fehér- és szürkeállományának vizsgálatára. Gyakorlatilag az agykötegek közötti víz áramlásának leképezésén alapul.
Az amerikai Nathan S. Kline Pszichiátriai Kutatóintézet (NKI) és a new york-i Orvostudományi Egyetem kutatói a mágneses rezonancia képalkotás egyik legfejlettebb módszerével, az ún. diffúziós tenzor leképzéssel (DTI) vizsgálták meg olyan fiatalok agyát, akik saját bevallásuk szerint 18 éves életkoruk betöltése előtt hosszú éveken át rendszeresen használtak kannabiszt, illetve olyan fiatalok agyát, akik soha nem fogyasztották a szert (kontroll-csoport). A két csoportot természetesen úgy állították össze, hogy ne legyen számottevő különbség a nemi arányokban, az életkorban és a társadalmi helyzetükben. A Harm Reduction Journal c. online szaklapban publikált cikkükben a következő konklúziót olvashatjuk: „nincs bizonyíték cerebrális atrophiára vagy a fehérállomány integritásának megbomlására.” Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a serdülő fiatalok számára nem jelentene veszélyt a marihuána rendszeres használata, hiszen az intenzív marihuánahasználó középiskolások gyakrabban hiányoznak az iskolából, tanulmányi eredményeik rosszabbak. Ezek a negatív hatások azonban nem agykárosodás eredményei, sokkal inkább szociológiai és pszichológiai tényezőkkel magyarázhatók.
Sárosi Péter
