Dr. Jeffrey Miron, a Harvard Egyetem közgazdaságtan-professzora nemrég publikált tanulmányában kiszámolta a jelenlegi amerikai marihuána-tilalom költségeit, és arra a következtetésre jutott, hogy a kormány számára sokkal költséghatékonyabb lenne a legalizáció.
Dr. Jeffrey Miron, a Harvard Egyetem közgazdaságtan-professzora nemrég publikált tanulmányában kiszámolta a jelenlegi amerikai marihuána-tilalom költségeit, és arra a következtetésre jutott, hogy a kormány számára sokkal költséghatékonyabb lenne a legalizáció.
A Miron-jelentés szerint a kormányzat évente 10-14 milliárd dollárt spórolhatna meg a legalizációval: a marihuána-tilalom fenntartása ugyanis jelenleg 7,7 milliárd dollárba kerül évente, ebből 5,3 milliárd dollár az állami és városi önkormányzatok, míg 2,4 millárd a szövetségi kormány költségvetéséből származik. Ha ezenkívül a marihuánát az általános termékekhez hasonló módon szabályoznák, évente 2,4 milliárd dollár bevétel származhatna az adókból, míg ha az alkoholhoz és dohányhoz hasonló módon, abból akár évi 6,2 milliárd dollár adóbevélel is származhat; ezt a pénzt prevencióra és kezelésre is lehetne fordítani. A szerző a megtakarítások tetemes mennyiségét azzal szemlélteti, hogy azokat a nemzetbiztonsági kiadásokkal hasonlítja össze: a legalizációval három év alatt megtakarított pénzből akár a volt Szovjetunió nukleáris arzenáljának biztosításáról is lehetne gondoskodni, amely szakemberek szerint könnyen terrorista kézbe kerülhet.
Azt Miron is felismeri, hogy kétséges az az alapfeltevése az adók kalkulálásakor, hogy a marihuána iránti kereslet változatlan maradna a legalizáció életbe lépése után. Ugyanis bár a marihuána iránti kereslet növekedése az adóbevételekben is növekdést hozna, kérdés, hogy a fokozott marihuána-fogyasztás által okozott társadalmi-közegészségügyi károk helyreállításának összege vajon nem nagyobb-e, mint a növekedő adóbevételek. Miron ugyanakkor azzal érvel, hogy bár a marihuána kipróbálóinak, alkalmi használóinak száma növekedhet, ugyanakkor ez nem jelenti szükségszerűen a problémás használók számának növekedését (államháztartási szempontból a droggal kapcsolatos problémákat a kiesett munkaórákban, a társadalombiztosítás kiadásaiban, a droggal kapcsolatos bűnözés által okozott károkban lehet mérni). Ezenkívül a legalizáció csökkenést hozna a fogyasztói árakban – ez további megtakarítást jelent a társadalom számára, akárcsak az, hogy a bűnszervezetek bevételei és a korrupció jelentősen csökkennének.
"Emlékszel még a tilalomra? Azóta sem működik"
Miron természetesen elismeri, hogy a marihuána legalizációjának kérdése nem pusztán közgazdasági tényezőkön múlik, a kormányzatnak számos más szempontot is figyelembe kell vennie. A kérdés egyrészről az, hogy mégha a legalizáció valóban nem hozna is növekedést a problémás droghasználók számában, vajon a társadalom képes-e tolerálni az alkalmi marihuána-használat esetleges emelkedését? Vajon nem kell-e attól tartanunk, hogy a tetemes társadalmi károkat okozó legális drogok, az alkohol-fogyasztás és a dohányzás mellé még egy káros szokás kerül a fiatalok életébe? Ezekkel az érvekkel ugyanakkor a jelenlegi tilalmi politika alacsony hatékonysága szegezhető szembe: a büntetőjogi tiltás ellenére a fogyasztók száma egyre nő, ráadásul a tilalmi környezetben a problémás használat kétségkívül valószínűbb (marginalizáció, bizonytalan minőség stb.). A végső érv a tilalom ellen tulajdonképpen éppenhogy egészségügyi és emberi jogi természetű: a tilalom aránytalanul nagy kockázatot jelent éppen annak a fogyasztónak a biztonságára és szabadságára, akit a törvény a drog káros hatásaitól óvni kíván.
A tanulmány arra ösztönözte Milton Friedman Nobel-díjas, egyébként konzervatív világnézetű amerikai közgazdászt, hogy egy 500 vezető amerikai gazdasági szaktekintély által aláírt levélben forduljon Bush elnökhöz. A levélben felszólította a kormányzatot a marihuána-tilalomról folytatott nyílt és őszinte társadalmi párbeszéd kialakítására. Az esetet kommentálva Robert Kampia, a Marijuana Policy Project igazgatója elmondta: „tudjuk, hogy a tilalom nem tartotta távol a fiataloktól a füvet, miután a végzős diákok között folytatott felmérés azt mutatja, hogy 85%-uk szerint könnyű hozzájutni a marihuánához.” Az emberek droggal kapcsolatos döntéseit valószínűleg csekély mértékben befolyásolja a büntetőjog, ugyanakkor számos más olyan befolyásoló eszköz, beavatkozás van, amelyekkel a drogfogyasztással együttjáró társadalmi károk hatékonyan csökkenthetők. Jó példát szolgáltatnak erre az alkohol- és dohánypolitikában jelentkező legújabb progresszív trendek, amelyek bebizonyították, hogy a drogabúzus legális körülmények között hatékonyan, ráadásul etikusan csökkenthető.
