• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

Neoliberális drogstratégia? (Magyar Nemzet)

október 26, 2009 | Szerző: Kardos Tamás

Tweet

A Magyar Nemzet átvette Spiák és Szomor félremagyarázását a drogstratégiáról és levonta a konklúziót

A múlt héten a HírTV Rájátszás című műsorában Szomor Katalin és Spiák Ibolya kritizálta a készülő nemzeti drogstratégiát. A Drogriporter a műsornak szentelt cikkében tételesen kifejtette, hogy miért is voltak alaptalanok és tévesek a meghívottak állításai. Egy hét alatt mégis oda jutottunk, hogy a Magyar Nemzet már „neoliberális drogstratégiával” riogat.

 

A napilapnak a Webpatikus.hu oldalán olvasható cikke a HírTV műsorában elhangzottakat visszhangozza, így megismétli Spiák teljesen alaptalan állítását, mely szerint a stratégia „szemlélete nem megfelelő, hiszen nem a még egészséges embert állítja középpontba, hanem a függőkre alapoz. A tervezet ugyanis az ártalomcsökkentésre helyezi a hangsúlyt, vagyis inkább ingyen steril tűt és kábítószer-tartalmú gyógyszerrel való, életen át tartó úgynevezett fenntartást és még ennél is radikálisabb megoldásokat biztosítana a drogfüggőknek.”

 

 

 

 

A Kábítószerügyi Eseti Bizottságának Fidesz-es alelnöke vagy nem olvasta a készülő drogstratégiát, vagy tudatosan próbálja félremagyarázni. A drogstratégia tervezete három pillérből áll, melyek közül az első, a megelőzés (prevenció), amely közel tíz oldalon (16-24. old.) pontosan azt a kábítószert nem fogyasztó, „egészséges embert állítja középpontba”, amit Spiák hiányol. A megelőzéssel ellentétben az ártalomcsökkentés nem érdemelt ki egy önálló pillért a drogstratégiában, ahogyan azt a TASZ javasolta, csupán a második pillér részeként jelenik meg (30-31. old.). Fontosságát a stratégia a következőképpen indokolja: „a szerhasználattal összefüggő egyéni és közösségi ártalmak csökkentését, és a tartósan nehézségekkel küzdők és családjaik, hozzátartozóik szakszerű és az emberi méltóságot szem előtt tartó gondozását kell biztosítani. (…) Az ártalomcsökkentő szolgáltatások egyik legfontosabb célja a fertőző betegségek terjedésének csökkentése, mind injekciós, mind pedig szexuális úton. A másik cél a szűrésbe, illetve a szükség szerinti további ellátásokba irányítás.”

Spiák szerint erre azonban nincs szükség, akinél a primer megelőzés nem működött, az már úgyis menthetetlen. Hadd hulljon a férgese, ugye?
A képviselőasszony ráadásul nyitott kapukat dönget, amikor hiányolja a megelőzés családi és iskolai színterének kihangsúlyozását. Ha megnézzük, hogy a készülő drogstratégia a megelőzés célkitűzéseit mely színterekre tervezi, a következő listát találjuk:

– család;
– iskola;
– munkahely;
– szabadidő eltöltés helyszínei;
– Internet, más médiumok;
– gyermekvédelmi intézményrendszer;
– büntető-igazságszolgáltatás intézményei;
– speciális szükségletű csoportok
(Nemzeti Stratégia, 18. old.)

A megelőzés családi és iskolai színtere ennél előkelőbb helyre aligha kerülhetne. Vajon mit olvasott Spiák a drogstratégia helyett? 

 

Szomor Katalin kritikája legalább ennyire érthetetlen. Szerinte ugyanis a stratégia a „megengedő szemléletével és filozófiájával inkább még több teret ad a drogozásnak”.
Vajon az takarja a drogstratégia megengedő szemléletét, hogy a kábítószerfüggőkön olyan módszerekkel kívánna segíteni, melyek nemzetközi hatásvizsgálatok szerint is hatékonynak bizonyultak? A drogmentes világ víziójában ragadt Szomor szerint jobban tennénk, ha megszűntetnénk a fenntartó kezeléseket is, dacára annak, hogy a 2005-ben a WHO felvette a metadont a létfontosságú gyógyszerek listájára, mint olyan szert, mely alkalmas a drogabúzus hosszú távú kezelésére és hatékony szerepet tölt be a HIV-prevencióban.

Szomor a következőkkel utasítja el a fenntartó kezelést: „A függőség ugyanis egy egész életet tönkretesz, hiszen komoly pszichiátriai betegségeket is okoz, így amellett szinte lehetetlen dolgozni, családot alapítani és gyermeket nevelni”.
Érdekes módon éppen a fenntartó kezelésbe került ópiátfüggők azok, akiknek egészségi állapota és életminősége javulni kezd, és újra munkába tudnak állni, ami a társadalomba történő visszaintegrálódásuk legfontosabb mozzanatát is jelenti. Ugyanez mondható el a heroinfenntartó programok klienseiről is, amelynek bevezetése, Szomor állításával ellentétben nem szerepel a drogstratégia tervezetében.
Talán éppen a sikeres fenntartó programok miatt bélyegzi Szomor neoliberálisnak Svájc és Hollandia drogpolitikáját, melyeket a „drogfogyasztó életvitelt támogató” szemléletmód mintáinak titulál. Természetesen sem Hollandiának, sem Svájcnak nem célja, hogy minél több polgára fogyasszon drogokat, azonban felismerték, hogy a puszta tiltás és a drogmentességre nevelés nem oldja meg a problémákat. Svájc a heroinfenntartás európai úttörője, az országban 15 éve működnek a fenntartó kezelések, melyek sikerességét mi sem bizonyítja jobban, hogy a tavaly decemberi népszavazáson a voksolók 68%-a szavazott a fenntartó programok meghosszabbítása mellett.
Hollandia drogpolitikáját a kannabisszal kapcsolatos toleranciája tette híressé, ám ennek eredményeiről Szomor nem beszélt. Pedig egy összehasonlító tanulmány rámutatott, hogy Amsterdamban kevesebben és alacsonyabb hatóanyag-tartalmú marihuánát szívnak, mint a hasonló méretű, ám teljes tiltást gyakorló San Franciscóban. Ugyanakkor a tilalom következtében San Francisco dílerei gyakran más, veszélyesebb szerekkel is kínálják a vásárlót, míg Amsterdamban, a coffee shop rendszernek köszönhetően ez sokkal ritkább.

Spiák és Szomor láthatóan nem hajlandóak elfogadni, hogy a nemzeti drogstratégiának egy olyan komplex dokumentumnak kell lennie, amelynek a szerhasználattól (még) mentes fiatalok mellett a korai felismeréssel és az aktív fogyasztók gondozásával is foglalkozik.

Miután a Rájátszásban Spiák már első megszólalásában támadni kezdte a drogstratégiát, a műsorvezető egy nagyon kézenfekvő kérdést tett fel:
"Nem lehet a betegre és az egészségesre egyszerre figyelni?”
A kérdést a meghívottaknak nem sikerült megválaszolnia a kamerák előtt, de biztosak lehetünk benne, hogy pártállásukat félretéve, a lelkük mélyén ők is belátják, hogy a drogstratégiának pontosan ez a feladata.

Kardos Tamás
Drogriporter
2009.10.26.

 

Kategória: Hírek Témák: Ártalomcsökkentés, Drogszabályozás, Magyar drogpolitika, Médiamonitor

Elsődleges oldalsáv

  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Filmjeink adatbázisa

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Kosztya Proletárszkij – A rajzfilm

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Kérjük támogasd a munkánkat!

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter