Ismeretlen szerző bizalmaskodó és szexista írása a GBH, Rohypnol és Ketamin randin történő alkalmazásáról. Egy olvasónk kitűnő kommentárjával!
Találatok erre: Pass AD0-E712 Rate 🦍 AD0-E712 Detailed Study Plan 🈵 New AD0-E712 Cram Materials 🥓 Enter [ www.pdfvce.com ] and search for ➠ AD0-E712 🠰 to download for free 🎧Customized AD0-E712 Lab Simulation
Drog és jog – Az Alkotmánybíróság döntéséről
Dénes Balázs, a TASZ elnöke ízekre szedi és jogi megközelítésből kritizálja az Alkotmánybíróság drogdöntését a Beszélőben megjelent cikkében.
Kérdéses válasz Costától
Costa vs. Polak – Hol van a vitaanyag? Fejtsük meg a rejtvényt!
Egy nap az életünkből: A drogfogyasztó emberek világa
A filmben nyolc ember egy napját követhetjük nyomon a világ hét különböző országában. Egy dolog közös az életükben – Mindannyian illegális drogokat használnak, elsősorban heroint. Ezeknek az embereknek azonban nem a droghasználat az egyetlen jellemzőjük.
Színes Bulvár Lap 2004. november 23. A drogfüggőség átkai – A drogriporter levele
Az Amerikai Egyesült Államok drogháborúra és a drogproblémára fordított költségvetésével a következő tények állnak rendelkezésre:
1969-ben a Nixon adminisztráció 65 millió dollárt költött a drogháborúra; 1986-ban a Reagan kormány 1.65 milliárdot; 2000-ben a Clinton kormány több mint 17.9 milliárdot; 2002-ben a Bush kormány 18.822 milliárd dollárt, 2003-ban pedig 19.179 milliárdot.
Forrás: U.S. Congress, Hearings on Federal Drug Enforcement before the Senate Committee on Investigations, 1975 and 1976 (1976); Office of National Drug Control Policy, National Drug Control Strategy, 1992: Budget Summary (Washington DC: US Government Printing Office, 1992), p. 214; Office of National Drug Control Policy, National Drug Control Budget Executive Summary, Fiscal Year 2002 (Washington DC: Executive Office of the President, April 9, 2001), p. 2, Table 1: Office of National Drug Control Policy, "National Drug Control Strategy: FY 2003 Budget Summary" (Washington, DC: Office of the President, February 2002), Table 2, p. 6.
Office of National Drug Control Policy, "National Drug Control Strategy: FY 2003 Budget Summary" (Washington, DC: Office of the President, February 2002), Table 2, p. 6.
Az ONDCP (US Office of National Drug Control Policy) szerint a 2002-es drogháborúra fordított szövetségi költségvetés a következőképpen oszlik meg:
Kezelés (kutatással): $3.587 milliárd (19.1%-a teljes összegnek)
Megelőzés (kutatással): $2.548 milliárd (13.5%)
Rendészet: $9.513 milliárd (50.5%)
Lefoglalás: $2.074 milliárd (11.0%)
Nemzetközi: $1.098 milliárd (5.8%)
Tehát 2002-ben kínálatcsökkentésre (törvényvégrehajtás, law enforcement) 12.686 milliárd dollárt fordítottak (67.4%), keresletcsökkentésre pedig (kezelés, megelőzés és oktatás) 6.136 milliárdot (32.6%).
Forrás: Office of National Drug Control Policy, "National Drug Control Strategy: FY 2003 Budget Summary" (Washington, DC: Office of the President, February 2002), Table 2, p. 6.
A NIDA (National Institute on Drug Abuse) és az NIAA (National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism) 1998-as becslése szerint az alkohol abúzus (ártalmas használat) 1992-ben az amerikai társadalomnak 148.02 milliárd dollárjába került. Ennek 80%-a (119.32 milliárd) az alkohollal kapcsolatos megbetegedésekből származott (egészségügyi ellátás költségei, munkaképesség csökkenés és korai halálozás).
A két intézet számítása szerint 1992-ben a társadalomnak az illegális drog abúzus 97.66 milliárd dollárba került, melynek kevesebb mint 40%-a (38.71 milliárd) volt kapcsolatos droggal összefüggő betegséggel és korai halállal. Ez az összeg 4.16 milliárd dollárnyi HIV/AIDS és Hepatitis kezelési költséget tartalmaz. A költségek másik hatvan százalékát a kábítószerrel kapcsolatos törvényvégrehajtás, bebörtönzés és bűnözés adták. A droggal kapcsolatos bűnözés áldozatainak költsége az összegnek csupán 3%-át tette ki.
Forrás: National Institute on Drug Abuse and National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism. The Economic Costs of Alcohol and Drug Abuse in the United States, 1992 (Washington, DC: US Department of Health and Human Services, May 1998), Table 1.1, p. 1-3 and Table 4.1, p. 4-2. ), Table 1.2, pp. 1-6.
Az államok pszichoaktív szer abúzus problémára (beleértve az alkoholt és dohányzást is) fordított költségvetéséről a legátfogóbb elemzést a Columbia University függőséggel és szer abúzussal foglalkozó kutatócsoportja (CASA, National Center on Addiction and Substance Abuse at Columbia University) végezte el 2001-ben, az 1998-as évről. Az eredmény megdöbbentő volt.
A 81.3 milliárd dollárból, amit az államok a szerabúzus problémára fordítottak 1998-ban, 77.9 milliárd az egészségügyi, szociális és igazságügyi következményekre ment el. Ez a „takarítási” költség az államok 620 milliárdos költségvetésének 12.6%-át tette ki. A szer abúzus kezelésére költött minden egyes dollárból 95.8 centet az igazságügyre, egészségügyi kezelésre, segélyekre, a következményként kialakuló fejlődési rendellenességek és mentális betegségek kezelésére fordították, mert nem voltak képesek megelőzni a probléma kialakulását és kezelni a függőket és problémás használókat.
1998-ban az államok 30.7 milliárd dollárt (a 77.9 milliárd 39.4%-át, a teljes költségvetés 6.3%.-át) költöttek penalizációra, büntetés végrehajtásra, fiatalkorúak büntetésére és bíróságokra. Ez az összeg tízszer annyi, mint amit megelőzésre, kezelésre és kutatásra összesen fordítottak.
Felnőttek büntetésére 29.8 milliárdot költöttek összesen, ennek 81%-a (24.1 milliárd) volt pszichoaktív szerrel kapcsolatos (melyből börtönök fenntartására és építésére 21.4 milliárdot, feltételesen szabadlábra helyezésre 1.1 milliárdot, próbaidőre 695 milliót szántak). További 899 milliót költöttek az elítéltek lakóhelyének állami segélyezésére.
Az államok mindösszesen 3 milliárd dollárt költöttek együttesen prevencióra, kezelésre és kutatásra (ebből 433 milliót az igazságügyön keresztül). 513 millió dollárt költöttek prevencióra (az iskolai prevenció költségvetése legnagyobbrészt szövetségi forrásból származik, ezért itt nem szerepel). 2.5 milliárd dollárt pedig kezelésre (jelentésükben az államok nem tettek különbséget aközött, hogy alkohol, nikotin vagy illegális drog volt a kezelés tárgya)
A CASA számítása szerint a 81.3 milliárd dollárból az illegális szerekkel kapcsolatban mindössze 1.1 milliárdot költöttek az államok. 574 milliót törvényvégrehajtásra (rendőrség), 114 milliót bíróságokra és 412 milliót egészségügyi kezelésre.
Csak dohányzással kapcsolatosan az állami egészségügyi kiadás (state Medicaid) 7.4 milliárd dollárt jelent.
Csak alkohol miatt az államok 1998-ban 9.2 milliárdot költöttek. 915 milliót autópálya biztonságra és az ittas vezetéssel kapcsolatos rendőrségi fellépésre, 837 milliót a magzati alkohol szindróma miatt kialakult fejlődési rendellenességek kezelésére, és 7.4 milliárdot egészségügyi kezelésre (state Medicaid). A maradék 63.6 milliárdot nem lehetett egyértelműen elkülöníteni szertípusok alapján.
1998-ban az államok 4 milliárd dollár adót szedtek be alkohol és 7.4 milliárdot dohány adókból. A 11.4 milliárdnyi adóbevétel egy dollárjához képest az államok 7.13 dollárt költenek a függőség és szer abúzus problémájára – 6.83 dollárt a kár kezelésére, 0.26 dollárt kezelésre és megelőzésre és 0.04 dollárt az adók behajtására és engedélyekre.
Minden amerikai 277 dollárt fizetett be adóban 1998-ban a szer abúzus következményeiért, és csupán 10 dollárt megelőzésre és a szerfüggés kezelésre.
2001-ben a szövetségi börtönökben 78501 (55%-a a teljes szövetségi börtönben tartott rabok számának), az állami börtönökben pedig 246100 (1208700-ból) rabot tartottak fogva kábítószerrel való visszaélés miatt.
Forrás: BJS, Prisoners in 2002, NCJ 200248, July 2003.
2001-ben 9086 fiatalkorú rab volt fogva tartva valamilyen intézményben kábítószer miatt.
Forrás: OJJDP, Census of Juveniles in Residential Placement Databook, FS 200008, 2001.
2003. december 31.-én 4073987 felnőtt volt próbaidőn („korrekciós megfigyelés alatt”) Amerikában, 25%-uk kábítószerrel való visszaélés miatt.
Forrás: BJS, Probation and Parole in the United States, 2003, NCJ 205336, July 2004.
Évi $8.6 milliárdba kerül az Egyesült Államoknak a drogtörvények megsértőit rács mögött tartani.
Forrás: Bureau of Justice Statistics, Profile of Jail Inmates 1996 (Washington, DC: US Government Printing Office, April 1996), pp. 1 & 4; Bureau of Justice Statistics, Prisoners in 1996 (Washington DC: US Government Printing Office, 1997), pp. 10-11; Criminal Justice Institute, Inc., The Corrections Yearbook 1997 (South Salem, NY: Criminal Justice Institute, Inc., 1997)
Az ONDCP 2000-res évi jelentése a kormányzatnak a droggal kapcsolatos börtönök építésére kért összeg emelésére tett kívánságát írja le. 2001-re 420 millió, 2002-re 467 millió és 2003-ra 316 millió dollár extra fedezetre tartottak igényt.
Forrás: Bureau of Justice Statistics, Sourcebook of Criminal Justice Statistics (Washington, DC: US Government Printing Office, 1997), p. 20; Office of National Drug Control Policy, Executive Office of the White House, National Drug Control Strategy, 1997: Budget Summary (Washington DC: US Government Printing Office, 1997), p. 111; Office of National Drug Control Policy, Executive Office of the White House, National Drug Control Strategy: Annual Report 2000 (Washington, DC: US Government Printing Office, 2000), p. 96.
A cikk szerzője azt állítja, hogy a kokain beszippantását követően akár 41 fokos láz is előfordulhat, „A szervezet szinte szétég”. Link és adat gyűjteményünkben többet is olvashatsz a kokainról, (az adatbázis és linkgyűjtemény nemsokára elérhetővé válik, a monitorozott cikkek tartalmától függően fogjuk folyamatosan feltölteni) itt csak a túladagolással kapcsolatos tényeket ismertetjük.
Nagyarányú kokain túladagolásnál nagyrohamok, légzésdepresszió, szívritmuszavarok, koronáriaartéria görcsök és szívizom infarktus fordulhatnak elő. A rohamok és a légzésdepresszió a kokain helyi érzéstelenítő hatásával állnak összefüggésben, a kardiovaszkuláris (szív érrendszeri) hatás pedig a perifériás idegrendszer szimpatomimetikus (ti. ott hat ahol az adrenalin) befolyásolásával. Valóban kialakulhat életveszélyes hőmérsékletemelkedés is.
Forrás: Rácz József (1999): Addiktológia. Tünettan és intervenciók. HIETE Egészségügyi Főiskolai Kar, Bp.,
Folytatás következik….
A CND idei üléséről készült filmjeink – magyar felirattal!
Sikeres a drogtilalom? Hogyan érinti a drogháború a sérülékeny csoportokat? Mit gondol az ENSZ drogcárja az ártalomcsökkentésről és a kényszergyógykezelő központokról? Tudd meg a videóinkból!
A varázsgomba mint antidepresszáns?
Bizonyos pszichedelikumok, beleértve az egyes gombafajokban található hatóanyagot, a pszilocibint, hasznosak lehetnek depresszió kezelésére.
Az Anonim Alkoholisták alapítójának esete az LSD-vel
Hogyan formálta át az LSD Bill Wilson életét – és hogyan került szembe miatta a saját maga által alapított mozgalommal?
Széljegyzetek – 2023.11.06.
„El akarok mondani neked valamit a függőségről,” írja Patti Davis színésznő. „Nem számít, hogy milyen szerre van valaki rákattanva, a függőség gyökerénél mindig a magány áll.”
Mindezt Matthew Perry halála alkalmából írta a New York Times-ban pár napja, „A függőség magányossága” címmel. Nem véletlen, hogy én a saját, Perry-ről szóló megemlékező cikkemnek is azt a címet adtam, hogy „A magányos jóbarát”.
Mert bár sokan attól tartanak, hogy a gyerekük attól lesz függő, hogy „rossz társaságba keveredik” – ez a képlet önmagában soha nem ilyen egyszerű. Igen, a rossz társaság lehet rossz hatással. Viszont nem véletlen, hogy azok a gyerekek, fiatalok keresik egymás társaságát, akik belül nagyon nincsenek jól. Akik, a gyakran éppenhogy túlzsúfoltnak tűnő szociális életük ellenére is, magányosak.
Patti saját tapasztalatból ír: hosszú évtizedek óta küzd a stimuláns függőségével. Ez a függőség 16 évesen kezdődött, amikor megismerkedett az amfetaminnal. „Úgy éreztem, találkoztam a legjobb barátommal,” írja. „Hirtelen élénkebbnek, szórakoztatóbbnak éreztem magam, nem annak a félénk, rövidlátó kislánynak, aki kényelmetlenül érezte magát emberek társaságában. Hogy megértsd a függőt, meg kell értened ezt a társaság iránti sóvárgást, ezt a szükségletet az iránt, ami nem ítél meg téged, viszont átformál azzá, aki lenni vágyakozol.”
Amikor ismerőseim azt mondják, hogy a tizenéves gyerekük kipróbált valamilyen szert, de rosszul lett tőle – akkor mindig megnyugtatom őket, hogy ez nem a legrosszabb lehetőség. Az sokkal rosszabb lehetőség, amikor valaki kipróbál egy szert, és úgy érzi: végre úgy érzi magát, ahogyan szeretné érezni magát úgy általában. A hétköznapokban is. A függőség kockázata ez utóbbi élményben van meg: a szorongásban, a meg nem értettségben, a magányban, amit mintha varázsütésre eloszlatna ez a drog.
„[Perry] lemeztelenítette a sebeit, a küzdelmeit, a drogokhoz és alkoholhoz fűződő komplikált kapcsolatát,” írja Davis. „Ez a legjobb, amit tehetünk az életben – őszintének lenni és remélni, hogy az őszinteségünk lámpásként szolgálhat másoknak, akik a sötétben kóborolnak. A legnagyobb reményem, hogy tudta, sikerült megvalósítania ezt az álmát.”
Szép megfogalmazás. Nem a didaktikus elrettentés és démonizálás, hanem az őszinteség és hitelesség a kulcs a drogokról való kommunikációban. Az előbbit a fiatalok messziről kiszagolják. Az utóbbi viszont, egy tanításra alkalmas pillanatban, ajtókat nyithat.
Tetszenek neked a Drogriporter írásai? Adnak valamit? Ha igen, kérlek, Te is adj és támogasd a munkám: https://drogriporter.hu/tamogass/
A cikk: https://www.nytimes.com/2023/10/31/opinion/matthew-perry-loneliness-addiction.html
Élet és Tudomány 2005. Január 7. Gózon Ákos szerkesztői levele – A drogriporter levele
Tisztelt Gózon Ákos,
Szerkesztői levelével (Élet és Tudomány, 2005. január 7.) kapcsolatban a következő megjegyzéseket szeretném tenni.
Az Alkotmánybíróság döntése a tudomány szempontjából valóban figyelemre méltó. A döntés indoklása ugyanis tudománytalan, a kábítószer fogyasztókról és az addikcióról szóló megállapításaik tudományosan megalapozatlanok. A drogfogyasztókról és a drogokról alkotott, az indoklásban megjelenő kép differenciálatlan, sematikus és sztereotíp, a kábítószer-használat előfordulásának, társadalmi és egyéni kockázatainak és egészségkárosító hatásainak (különösen a legális szerekkel párhuzamba állított) megítélése téves.
A tudományosság kritériuma egy döntés meghozatalakor a hiteles források és szakértők véleményének használata. Az AB döntés indoklása egyetlen, a kábítószerekkel és a kábítószer-fogyasztás jellemzőivel kapcsolatos hivatkozást sem tartalmaz. Egyedül a döntést helytelenítő Kukorelli István alkotmánybíró különvéleményében találunk tudományos hivatkozást, ennek tartalma pedig a döntéssel ellentétes vélemény alátámasztására szolgál. A döntés indoklásának megírása során nem kérdezték meg az illetékes minisztériumot, a téma szakértőit, vagy a szakma képviselőit, akik a nyilvánosságra hozatal után közös nyilatkozatban tiltakoztak a döntés ellen.
A társadalomtudományi kutatások eredményei, a szakértők véleménye, a parlamenti bizottságok és a nemzetközi szervezetek jelentései mind azt a tényt támasztják alá, hogy a kábítószer-fogyasztás kriminalizálása és a büntetések szigorítása nem hatékony, sőt, több kárt okoz, mint használna. A kábítószer-jelenség kezelésének hatékony eszköze a prevenció, az ártalomcsökkentés és a gyógyítás. A gyógyítás és ártalomcsökkentés működik. A prohibíció nem. Ez nem egy liberális kisebbség álláspontja csupán: legutóbb az Európai Parlament jelentése is a tiltás kudarcát ismerte be, és az ártalomcsökkentő módszerek szélesebb elterjesztését indítványozta.(1)
A „liberálisabb törvénykezés mellett állást foglalók” érveik alátámasztására nem csak „régebbi” eredményeket használnak fel. Továbbá nem a publikáció dátuma, hanem annak tartalma a mérvadó. A legnevesebb hazai és külföldi szaklapokban a mai napig megjelenő, valódi, élő embereket vizsgáló tanulmányok nem találtak jelentős különbséget a kannabiszt rendszeresen, alkalmanként és soha nem használók kognitív hanyatlásának mértékében (2). 2003-ban a Nemzetközi Neuropszichológiai Társaság folyóiratában publikált tanulmány szerint a hosszú távú és rendszeres kannabisz-használók és a kannabiszt egyáltalán nem használók között ez idáig nem sikerült alapvető eltéréseket kimutatni a neurokognitív funkciók terén. (3) A Lancet-ben 2004-ben publikált metaanalízis eredménye szerint a kutatások a mai napig nem igazolták a kannabisz-használat és a pszicho-szociális ártalmak közötti oksági kapcsolat létét (4). Az Ön által hivatkozott Freund Tamás és munkatársai egereken végzett, illetve in vitro kutatási eredményei alapján nem lehet releváns és messzemenő társadalmi, pszichológiai következtetéseket levonni a marihuána-fogyasztás következményeire nézve. Bár Freund Tamás ezt a logikai manővert mégis megtette, úgy tűnik nem hajlandó felvállalni a következményeit: Nem reagál az előadásával kapcsolatos kritikákra (5), elzárkózik a tudományos vita elől.
Az Alkotmánybíróság döntése a tudomány szempontjából inkább elszomorító, mintsem örvendetes. Remélhetőleg a tudomány és a szakértelem a jövőben nagyobb hangsúlyt kap majd az ekkora súlyú döntések meghozatalakor. Kívánok lapuknak a jövőben sok sikert, tudományos objektivitást és elfogulatlanságot.
Üdvözlettel,
Név
foglalkozás
város"