A cikkben a Bogárd és Vidéke hetilap szerkesztője többek között ezt írta: "Hallani, hogy vidéken is egyre nagyobb mértékben terjed a kábítószer fogyasztása a fiatalok körében. Különösképpen a gyermekek veszélyeztetettek, akik még nem tudják felmérni, hogy mi a következménye annak, ha drogfüggővé válnak. A kábítószer-árusok megjelennek iskolák környékén, játszótéren, parkokban, és először csak ingyen kínálják a tablettát. Ezzel mintegy "beetetik" a gyerekeket. Amikor aztán a gyerek függővé válik, akkor pénzért, egyéb szolgálatokért adják a következő adagot. Ha nem tud fizetni, akkor beszervezik árusítónak őt is, hogy társai körében terjessze a veszélyes anyagot".
Találatok erre: Test CWNA-109 Questions 🍶 CWNA-109 Passed ☁ Practice CWNA-109 Exam Fee 🧩 Search for ⏩ CWNA-109 ⏪ and download it for free immediately on ▷ www.pdfvce.com ◁ 💞Test CWNA-109 Questions
Mi lehet itt a hiba?
„A rendőrök nála a házkutatás során 400 gramm – a szakértő szerint jó minőségű – marihuánát foglaltak le. Ez a mennyiség kétezer szál cigarettára elég, a feketepiaci ára pedig eléri a nyolcmillió forintot.”
Forrás: Egyetemi hallgató terjesztett marihuánát,
www.szombathely.hu 2008.01.25.
„Nincs hatóanyag a drogban”
„Mintegy fél éve a parlament előtt van az a szigorú törvénytervezet, amely alapján akkor is felelősségre vonják majd a drogfutárt, ha nincs hatóanyag a drogban.”
Forrás: Három hónap előzetes, hamis tablettákért
www.kisalfold.hu 2008.02.13.
Szülőknek – A drogriporter levele
Újabb cikk, mely szerint az elrettentéssel megelőzheti a szülő, hogy gyermeke kipróbálja a drogokat. Olvassa el a drogriporter álláspontját.
Életeket ment az úttörő ártalomcsökkentő munka Bulgáriában
Bolgár EDPI partnerünkkel közösen készült filmünk második részében az Initiative for Health Foundation úttörő munkájába nyerhetünk betekintést.
Reform 2005. augusztus 05. A kábulathoz való jog (a Drogriporter levele)
Tisztelt Szerkesztőség,
A Reform 2005.augusztus 5.ei számában a „Kábulathoz való jog” c. cikkben több olyan állítás is szerepel amely a tények ismeret6ében nem állja meg a helyét. A cikk tévesen állította, hogy „az elmúlt években Európa-szerte szinte mindenhol egyre szigorúbban lépnek fel a drogfogyasztók ellen”. Éppen ellenkezőleg: Az európai trendek egyértelműen a fogyasztók büntetőjogi fenyegetettségének elhárítása irányába mutatnak, legutóbb az Egyesült Királyságban, Németországban (Berlinben) és Belgiumban enyhítettek a kannabisszal kapcsolatos jogszabályokon. 2004-ben Oroszországban is dekriminalizálták a kábítószerek csekély mennyiségben, saját használatra történő tartását. A legtöbb EU-tagállamban az illegális drogok személyes használat céljából történő tartása alapesetben nem von maga után büntetőeljárást, és nem fenyegetik az érintetteket börtönnel. Az "elterelés" is többnyire csak azokra a problémás droghasználókra vonatkozik, akik napi drogadagjuk beszerzése érdekében kisebb vagyon elleni bűncselekményeket követnek el, és nem az alkalmi marihuána-fogyasztókra, mint Magyarországon.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai honlapjáról (www.drogriporter.hu) letölthető egy táblázat, amelyben részletesen összegyűjtöttük az egyes EU-tagállamok drogjogi szabályozásának jellemzőit. Az európai országok jogi szabályozásairól további információkkal szolgál az EU Drogmonitorozó központjának (EMCDDA) összefoglalója.
A másik állítás, miszerint „Svédországban például napjainkra olyan méretű egészségügyi és családügyi konfliktust generált a `70-es évek liberális kábítószer-politikája, hogy a kormány a polgárok követelésére áttért a tiltó drogpolitikára” hasonlóképpen félrevezető. Svédországban 1977-ben hirdették meg a drogmentes ország célját, kevésbé a valós problémákon, mint egy Nils Bejerot nevű orvos tanulmányain alapulva, mely tanulmányok érvényességét azóta egyértelműen megcáfolták. A svéd drogpolitika a terjesztők elfogásáról az 1980-as években tért át a drogfogyasztók üldözésére, az ellenük bevezetett szankciók (vizelet és vérvizsgálat, börtön, kényszergyógykezelés stb.) azóta egyre szigorúbbá váltak.
A kilencvenes években megdupázódott a drogra szakosodott rendőrök száma[1]. 1993 és 1998 között 40%-al nőtt az eljárások száma[2]. 2002-re a börtönök lakóinak fele droghasználók tették ki[3.
Az ország droghasználati adatai ugyanakkor nem támasztják alá, hogy a szigorú tiltó drogpolitikának hatása lett volna a kipróbálók és alkalmi droghasználók számára. Az illegális drogokat kipróbálók száma a „liberális” hetvenes években kezdett el csökkenni, az egyre szigorúbbá váló kilencvenes években pedig ugrásszerű növekedésnek indult[4]. A problémás droghasználók (az injektáló szerfogyasztó vagy, hosszú idejű/rendszeres opiát, kokain és/vagy amfetamin használó) száma pedig, a hetvenes évek végétől napjainkig folyamatosan növekedett, jelenleg 25 ezerre becsülik[5] a számukat, amely a teljes népességhez viszonyítva, magasabb mint Hollandiában.
A problémás droghasználat elterjedtsége kevésbé függ attól, hogy hányan próbálnak, vagy használnak időnként illegális szereket. A drogabúzus kialakulásának alapjai ugyanott keresendők, mint az alkohol függőségé. A tanulmányok időről időre azt mutatják, hogy a marginalizáció, a nehéz élethelyzetek, a szegénység és kilátástalanság, a családi konfliktusok és tragédiák, a munkanélküliség, a lelki problémák, a szociális védő-faktorok hiánya az amely veszélyeztetetté tesz a droghasználat abúzív, problémás használata iránt. A városiasodás, a bevándórlók és városi peremvidékek marginalizációja, a munkanélküliség pedig egyre inkább érinti Svédországot is.
Az egyre szigorúbbá váló svéd drogpolitika nem volt képes csökkenteni a problémás droghasználatot, de a drogmentesség ideájával gátját szabja a nehéz sorsú droghasználók problémáinak és a droghasználattal járó ártalmak csökkentésének. A droghalálozások (mind a „tű végi”, mind pedig a közvetett) folyamatosan emelkedtek a 70-es évektől kezdve Svédországban. Az átlag halálozási arány 2-5 szörösét becsülik a „drogfüggők” körében. A heroinhasználók halálozási értékei kétszer magasabbak Stockholmban, mint bármely más európai városban, és kétszer több a svéd amfetamin-használók értékeinél[6]. Az intravénás droghasználók nem jutnak steril tűhöz a patikákban, az egész országban két tűcsere-program működik. A közös fecskendőhasználattal terjedő fertőzések egyre terjednek az intravénás droghasználók között. Az opiát-függők heroinját helyettesítő, a HIV-megelőzésben, a droghasználók egészségügyi, lelki és szociális helyzetének javításában és a bűnözés minimalizálásában bizonyítottan hatékony metadon-programok nem megfelelő számban, és szinte teljesíthetetlenül kemény kritériumokkal érhetők csak el.
Az általunk 2005. április 28.-án 13.21-kor elküldött levél
A Nap-kelte 2005. április 11.-ei adásában (Büntetné a marihuána szívást) Dr. Csernus Imre több olyan állítást is megfogalmazott, amelyek a tudományos tények ismeretében nem állják meg a helyüket.
A legtöbb ember, aki marihuánát szív, alkalomszerűen teszi (1). A legtöbb rendszeres használó húszas évei végére felhagy marihuána-fogyasztásával (3). Nagyon kevesen válnak napi marihuána-használóvá, és ezeknek is egy töredéke válik valóban függővé a szertől.
Számos, az elmúlt évtizedekben változatos körülmények között elvégzett tudományos kutatás szerint ritkán jelentkeznek elvonási tünetek akkor, amikor a nagy mennyiséget fogyasztó marihuána-használók hirtelen felhagynak a fogyasztással. A kutatások valóban leírnak marihuána és THC elvonási tüneteket, de ezek jóval enyhébbek és rövidebb ideig tartanak mint alkohol vagy a heroin elvonásának tünetei. (1)
Nincsen meggyőző tudományos bizonyíték arra, hogy a marihuána akár a tinédzsereknél, akár a felnőtteknél pszichológiai károkat vagy mentális betegséget okozna. Az erős marihuána-használat ugyanakkor súlyosbíthatja a tizenévesek problémáit, de a tudományos vizsgálatok alapján úgy tűnik, sokkal inkább a társas és pszichológiai problémák tünetének tekinthető az erős marihuána-használat, mintsem okának. Kevés a valószínűsége annak, hogy a jól beilleszkedő és jól viselkedő tinédzserek, akik kipróbálták a marihuánát, gyakori erős használókká válnak, az alkalmi marihuána-használat a longitudinális (hosszú időt felölelő) vizsgálatok alapján semmilyen szignifikáns hatással nincsen a fiatalok személyiségére, pszichológiai állapotára vagy viselkedésére. (1) A kutatások nem találtak meggyőző oksági kapcsolatot a depresszió vagy szorongás kialakulása és a marihuána fogyasztása között (2). A marihuána fogyasztása súlyosbíthatja a skizofrénia tüneteit, és kiválthatja új "epizódot", de nem a marihuána okozza a skizofréniát (a marihuána fogyasztásának ugrásszerű terjedéséhez képest az utóbbi évtizedekben a skizofrénia előfordulása enyhe csökkenést mutat) (5)
Immár huszonöt éve vizsgálják a kutatók azt a kérdést hogy vajon a marihuána amotivációs szindrómát okoz-e. Mára meggyőző bizonyítékok gyűltek fel amellett, hogy a marihuána farmakológiai hatásai nem okoznak amotivációs szindrómát. (1) A közhiedelemmel és a műsorban elhangzott állításokkal szemben több mint féltucat tudományos (külföldi) vizsgálat bizonyítja, hogy a marihuánafogyasztók a többiekéhez hasonló jegyeket kapnak a főiskolán (2).
A legtöbb ember- és állatkísérlet azt mutatja, hogy a marihuána csökkenti és nem növeli az agressziót. (1) Bizonyára vannak olyan erőszakos emberek, akik marihuánát szívnak, de nem a marihuána az ami erőszakossá teszi őket. (2)
A hosszútávú erős kannabisz-használat nem jár olyan súlyos memória, figyelmi és gondolkodási károsodással mint a krónikus erős alkoholhasználat (3). A tudományos vizsgálatok alapján nincsen meggyőző bizonyíték arra, hogy a hosszútávú erős marihuána-használat tartósan károsítja az emlékezetet vagy más kognitív (gondolkodási) funkciókat. A marihuána hatása alatt az emberek nehezebben tanulnak meg új dolgokat (rövidtávú memória), és ezekre rosszabbul is emlékeznek. Ez a rövidtávú memóriában beálló működéscsökkenés csak az intoxikáció időtartamának végéig tart. (1)
A marihuána THC tartalma nem nőtt meg ugrásszerűen. A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő központja (EMCDDA) 2004-es jelentése szerint az Európában kapható marihuána THC tartalmában enyhe növekedés mutatható ki. A feketepiacon kapható marihuána minősége rendkívül ingadozó, figyelembe véve a különbségeket, Európában az átlagos THC tartalom továbbra is 6-8% közötti (leginkább importált kannabisz), egyetlen kivételt ez alól Hollandia képez, ahol 16%-os a marihuána THC tartalma (több a házilag termesztett nagyobb potenciájú marihuána). A marihuána THC-tartalmának növekedése és a potenciális károk kapcsolata között nincs egyértelmű megfelelés, hiányoznak az ezt feltáró kutatások (4). Ezen kívül a megnövekedett potencia miatt lehetségessé válik, hogy a kívánt hatás eléréséhez kevesebbet fogyasszanak a szerből, ezzel csökkentve az egészségügyi kockázatokat. (2)
A marihuána használata mint minden más pszichoaktív szeré, nem veszélytelen. Ahogy az alkohol esetében, úgy a marihuánára is igaz, hogy ezeknek a károknak és potenciális veszélyeknek a minimalizálása lehetséges kontrollált használat által és a hiteles tények ismeretében.
Végezetül szeretném megjegyezni, hogy a műsorban nem különült el két terület melyeket pedig igen fontos lenne megkülönböztetni. Az egyik a kábítószerek potenciális veszélyességének kérdése, a másik pedig az hogy a kábítószer-problémát milyen módon lehet kezelni. A leggyakoribb érvrendszer úgy hangzik, hogy mivel az adott kábítószer "nagyon veszélyes", indokolt, sőt szükségszerű fogyasztásának büntetése (kriminalizálása) azért hogy "visszaszorítsuk a fogyasztását", megelőzzük a kipróbálásukat. A büntetés hatékonysága a megelőzésben és a "kábítószer-probléma visszaszorításában" tehát egy olyan előfeltevés amit mindenki elfogad, holott a rendőrség és az igazságszolgáltatás egyértelműen nem alkalmas erre a feladatra (e szakma képviselőinek többsége szerint sem). Nem tudja megelőzni a kábítószerek fogyasztását, elrettentő hatása nincs, de igen költséges és a drogfogyasztó üldözésével több kárt teremt mint amit megoldani szándékozott, egyéni és társadalmi szinten egyaránt. A dekriminalizáció nem azt jelenti, hogy egy szert "rászabadítanak" a társadalomra, hanem azt hogy nem büntetőjogi eszközökkel kezeli a társadalom a kérdést, mert felismeri hogy eredménytelen, költséges és káros. A Kendermag Egyesület Polgári Engedelmességi Mozgalma erről szól. A Kendermag Egyesület kétségtelenül a marihuána legalizációját tűzte ki hosszú távú céljának, de a jelen mozgalom nem a legalizálásról szól. A jelen mozgalom a dekriminalizálásról szól, ezért is fejezte ki szolidaritását az önmaguk feljelentésével tiltakozókkal és a dekriminalizációval 53 szakértő a múlt héten (köztük olyanok is akik egyébként a legalizációval nem értenek egyet).
Ezt a levelet a Társaság a Szabadságjogokért drogpolitikai weboldalának a Drogriporter.hu-nak Médiamonitor programja részeként kapták. A Médiamonitor program célja, hogy figyelje és olvasói levelek segítségével tudományos alapokon nyugvó tényekkel korrigálja a sajtóban megjelent, legális és illegális drogokkal kapcsolatos tévedéseket és pontatlan információkat. A műsorukban elhangzott állítások idézetei és részletes kritikájuk felkerült a honlapunkra, melyet ezúttal szeretném szíves figyelmükbe ajánlani.
Munkájukhoz további sok sikert kívánva,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1114, Eszék u. 8/b.,
tel./fax:+36-1-209-00-46
www.drogriporter.hu
források:
(3) Hall W. and Solowij N. Adverse effects of cannabis, Lancet 1998; 352:1611-16
Az első észak-amerikai heroinfenntartó program
A vancouveri heroinfogyasztók kemény magja hamarosan ingyenes, hatóságilag bevizsgált heroinhoz juthat, miután a kanadai Egészségügyi Minisztérium múlt héten jóváhagyta az Észak-Amerikai Ópiátfenntartó Program (NAOMI) tervét.
Széljegyzetek – 2023.01.16.
„Nem vicc: Lady Dömper tanítani fog a ‘FreeSzFE’-n a Soros Egyetem épületében” – gúnyolódik a kormánypropaganda.
És valóban, nem vicc. Az ismert transzvesztita előadóművész a CEU épületében tart egy előadást a FREE Egyetemen (ami egy szabadegyetem, tehát nem lesz a FREESZFE oktatója). Nem vicc, hogy az LMBTQ közösség egyik ismert alakját meghívják, hogy beszéljen arról, hogyan néz ki ma Magyarország az ő kisebbségi perspektívájából.
Ellenben tudjátok mi a vicc?
Az, hogy a kormányzat elüldözte Budapestről a Közép-Európai Egyetemet és bedarálta az SZFE-t, borzasztó kulturális károkat okozva ezzel az egész országnak.
Vicc az is, hogy 2023-ban Magyarországon a kormány által kézivezérelt sajtóban folyamatosan megy a homo- és transzfób gyűlöletkeltés.
Hogy a kormányzat tudatosan összemossa a pedofíliát a homoszexualitással, és ezt még törvényben is rögzítették.
Vicc, hogy befagyasztották az iskolákban a szexualitással és a drogfogyasztással kapcsolatos bármilyen szakmailag megalapozott, nem megbélyegző, értelmes edukáció és párbeszéd lehetőségét.
A legnagyobb vicc az (bár borzasztó rossz vicc, amin inkább sírunk, nem nevetünk), hogy Magyarországot megint olyan hellyé tették, ahol ki szót emel, bujhat, s rághatja szégyenében ökleit, miközben az ország jelentős része vigyorog egy rémes végzeten.
Ez az oldal mindig is kiállt és ki is fog állni az üldözött, megbélyegzett kisebbségek mellett – hajrá Lady Dömper, hajrá FREESZFE!
Leszedetett anti-marihuána reklám
Facebook aktivistáknak köszönhető, hogy lekerült Portland utcáiról a félrevezető hirdetés