• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

Reform 2005. augusztus 05. A kábulathoz való jog (a Drogriporter levele)

szeptember 15, 2005 | Szerző: admin

Tweet

Tisztelt Szerkesztőség,

 

A Reform 2005.augusztus 5.ei számában a „Kábulathoz való jog” c. cikkben több olyan állítás is szerepel amely a tények ismeret6ében nem állja meg a helyét. A cikk tévesen állította, hogy „az elmúlt években Európa-szerte szinte mindenhol egyre szigorúbban lépnek fel a drogfogyasztók ellen”. Éppen ellenkezőleg: Az európai trendek egyértelműen a fogyasztók büntetőjogi fenyegetettségének elhárítása irányába mutatnak, legutóbb az Egyesült Királyságban, Németországban (Berlinben) és Belgiumban enyhítettek a kannabisszal kapcsolatos jogszabályokon. 2004-ben Oroszországban is dekriminalizálták a kábítószerek csekély mennyiségben, saját használatra történő tartását. A legtöbb EU-tagállamban az illegális drogok személyes használat céljából történő tartása alapesetben nem von maga után büntetőeljárást, és nem fenyegetik az érintetteket börtönnel. Az "elterelés" is többnyire csak azokra a problémás droghasználókra vonatkozik, akik napi drogadagjuk beszerzése érdekében kisebb vagyon elleni bűncselekményeket követnek el, és nem az alkalmi marihuána-fogyasztókra, mint Magyarországon.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai honlapjáról (www.drogriporter.hu) letölthető egy táblázat, amelyben részletesen összegyűjtöttük az egyes EU-tagállamok drogjogi szabályozásának jellemzőit. Az európai országok jogi szabályozásairól további információkkal szolgál az EU Drogmonitorozó központjának (EMCDDA) összefoglalója.

A másik állítás, miszerint „Svédországban például napjainkra olyan méretű egészségügyi és családügyi konfliktust generált a `70-es évek liberális kábítószer-politikája, hogy a kormány a polgárok követelésére áttért a tiltó drogpolitikára” hasonlóképpen félrevezető. Svédországban 1977-ben hirdették meg a drogmentes ország célját, kevésbé a valós problémákon, mint egy Nils Bejerot nevű orvos tanulmányain alapulva, mely tanulmányok érvényességét azóta egyértelműen megcáfolták. A svéd drogpolitika a terjesztők elfogásáról az 1980-as években tért át a drogfogyasztók üldözésére, az ellenük bevezetett szankciók (vizelet és vérvizsgálat, börtön, kényszergyógykezelés stb.) azóta egyre szigorúbbá váltak.

A kilencvenes években megdupázódott a drogra szakosodott rendőrök száma[1]. 1993 és 1998 között 40%-al nőtt az eljárások száma[2]. 2002-re a börtönök lakóinak fele droghasználók tették ki[3.

Az ország droghasználati adatai ugyanakkor nem támasztják alá, hogy a szigorú tiltó drogpolitikának hatása lett volna a kipróbálók és alkalmi droghasználók számára. Az illegális drogokat kipróbálók száma a „liberális” hetvenes években kezdett el csökkenni, az egyre szigorúbbá váló kilencvenes években pedig ugrásszerű növekedésnek indult[4]. A problémás droghasználók (az injektáló szerfogyasztó vagy, hosszú idejű/rendszeres opiát, kokain és/vagy amfetamin használó) száma pedig, a hetvenes évek végétől napjainkig folyamatosan növekedett, jelenleg 25 ezerre becsülik[5] a számukat, amely a teljes népességhez viszonyítva, magasabb mint Hollandiában.

A problémás droghasználat elterjedtsége kevésbé függ attól, hogy hányan próbálnak, vagy használnak időnként illegális szereket. A drogabúzus kialakulásának alapjai ugyanott keresendők, mint az alkohol függőségé. A tanulmányok időről időre azt mutatják, hogy a marginalizáció, a nehéz élethelyzetek, a szegénység és kilátástalanság, a családi konfliktusok és tragédiák, a munkanélküliség, a lelki problémák, a szociális védő-faktorok hiánya az amely veszélyeztetetté tesz a droghasználat abúzív, problémás használata iránt. A városiasodás, a bevándórlók és városi peremvidékek marginalizációja, a munkanélküliség pedig egyre inkább érinti Svédországot is.

Az egyre szigorúbbá váló svéd drogpolitika nem volt képes csökkenteni a problémás droghasználatot, de a drogmentesség ideájával gátját szabja a nehéz sorsú droghasználók problémáinak és a droghasználattal járó ártalmak csökkentésének. A droghalálozások (mind a „tű végi”, mind pedig a közvetett) folyamatosan emelkedtek a 70-es évektől kezdve Svédországban. Az átlag halálozási arány 2-5 szörösét becsülik a „drogfüggők” körében. A heroinhasználók halálozási értékei kétszer magasabbak Stockholmban, mint bármely más európai városban, és kétszer több a svéd amfetamin-használók értékeinél[6]. Az intravénás droghasználók nem jutnak steril tűhöz a patikákban, az egész országban két tűcsere-program működik. A közös fecskendőhasználattal terjedő fertőzések egyre terjednek az intravénás droghasználók között. Az opiát-függők heroinját helyettesítő, a HIV-megelőzésben, a droghasználók egészségügyi, lelki és szociális helyzetének javításában és a bűnözés minimalizálásában bizonyítottan hatékony metadon-programok nem megfelelő számban, és szinte teljesíthetetlenül kemény kritériumokkal érhetők csak el.



[1] Henrik Tham (2003) Drug policy and trends in problematic drug use in Sweden Review of Swedish Drug Policy Department of Criminology Ed. Henrik Tham – Stokholm University –2003.  8.o

[2] Magnus Hörnqvist (2003) Drug policy and the expansion of the prison system Review of Swedish Drug Policy Department of Criminology Ed. Henrik Tham – Stokholm University -2003 (45.o.)

[3] Henrik Tham (2003) Drug policy and trends in problematic drug use in Sweden Review of Swedish Drug Policy Department of Criminology Ed. Henrik Tham – Stokholm University –2003.  9.o

[4] Henrik Tham Ed. (2003)  Review of Swedish Drug Policy, Department of Criminology – Stokholm University –2003.

[5] EMCDDA Statistical Bulletin 2004 Numbers of problem drug users, estimated by various methods, 1995-2002. Part (i) Numbers of problem drug users

[6] Boekhout van Solinge, Tim (1997), The Swedish drug control policy. An in-depth review and analysis. Amsterdam, Uitgeverij Jan Mets/CEDRO. (168.o)

Kategória: Hírek Témák: Oroszország drogpolitikája

Elsődleges oldalsáv

  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Kosztya Proletárszkij – A rajzfilm

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Kérjük támogasd a munkánkat!

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: [email protected]

Search

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter