A Drogriporter interjúja a Pszichonauták c. dokumentumfilm producerével, amely először mutatja be a magyar pszichedelikus közösséget.
A film letölthető itt!
Drogriporter: Tudjuk, hogy a magyar közvélemény meglehetős idegenkedéssel fogadja ezt a témát. Miért gondoltátok úgy, hogy szükség van ma Magyarországon egy ilyen filmre? Nem gondoltátok, hogy sokan provokatívnak fogják tartani?
Én+Te+Ő=Gén: A magyar közvélemény azokat a témákat fogadja idegenkedéssel, amelyeket a média felületesen, egyoldalúan és negatív tónusban tálal újra és újra. A társadalmilag kényes drogtémát is túlnyomórészt csak "hivatalos", büntetőjogi vagy egészségügyi diskurzusokban engedik megtárgyalni. Pedig ez egy rendkívül összetett jelenség, számos pszichológiai, társadalmi és kulturális vetülettel. A társadalmi párbeszéd korlátozása és a tabuteremtés alapvetően akadályozzák a drogjelenség megismerését. A szándékos ismerethiány pedig egyszerűen már nem vállalható fel egy olyan társadalomban, ahol pld. a fiatalok 10-40 százaléka kerül kapcsolatba illegális drogokkal.
A magyar drogtémájú filmek többsége arctalan ellenségként, bűnözőként vagy betegként mutatja be az illegális drogok használóit. Ezzel háromféle érzelmi reakciót lehet beidomítani a nézőknek: félelmet, dühöt és undort, amik megkülönböztetéshez, kiközösítéshez és megbélyegzéshez vezetnek. A társadalmi elítéltség ezen formái pedig növelik a droghasználat társadalmi ártalmait. Ezért látjuk szükségesnek a téma őszinte bemutatását a tájékoztatás és gondolatcsere eszközeivel. A film tényleg provokatív: növeli a problémamegoldásra irányuló társadalmi párbeszédet. És szerintünk az ilyen párbeszédre nagy szükség van Magyarországon.
Drogriporter: Beszéljünk egy kicsit az alapokról: ez a film a pszichedelikus szerek fogyasztóiról szól. Mit jelent az, hogy pszichedelikus, és milyen drogokat nevezünk pszichedelikus drognak?
Gén: A "pszichedelikus" szó pontos jelentése: "az elme megnyilatkoztatója". A szó elsősorban a szerhasználat céljára utal, másodsorban pedig azokra a szerekre, amelyeket általában e célra használnak. (A szert és a használat célját azért fontos megkülönböztetni egymástól, mert egyrészt ugyanazt a szert többféle célra, másrészt többféle szert ugyanarra a célra is lehet használni.) A pszichedelikus szerek néhány órára erősen módosítják a tudatállapotot: jelentős változásokat okoznak az észlelésben, érzékelésben, gondolkodásban, memóriában, önképben, érzelmekben stb. A pszichedelikus felhasználás során ez a módosult tudatállapot más gondolatokat és látásmódokat eredményezhet, átértékelheti a hozzáállásokat és a dolgok jelentőségét, új irányokat és lehetőségeket mutathat. A megtapasztalt élményeket helyesen feldolgozva ezek a belső utazások pozitív irányú változásokat képesek előidézni a mindennapi életben.
Jellemzően pszichedelikus célokra használt szerek az LSD, a pszilocibin-gombák, a DMT-tartalmú növények (Ayahuasca), a meszkalin-kaktuszok (Peyote, San Pedro), a látnokzsálya, a hajnalka, a légyölő- és párducgalóca, az afrikai iboga-cserje, a csattanó maszlag, a kéjgáz (N2O), a ketamin, a kender nagyobb adagban, az MDMA (Ecstasy), valamint szintetikus triptaminok és fenetilaminok (pld. 5-Meo-DMT, 2C-I). Pszichedelikus célokra tehát akár természetes eredetű, akár szintetikusan előállított szerek is használatosak, mivel a "pszichedelikusságot" nem a szer eredete, hanem a szerhasználat célja határozza meg.
Drogriporter: Hogyan, milyen szempontok alapján válogattátok össze a filmben szereplő interjúalanyokat?
Gén: Az interjúalanyokkal a Daath (a Magyar Pszichedelikus Közösség honlapja) fórumán keresztül ismertük meg egymás gondolatait és véleményeit a pszichedelikus szerek használatáról. Olyanokat kértünk fel egy 30-60 perces beszélgetésre, akik átfogóan ismerik és egyedien jellemző módon képviselik az "enteogén lelkületet". Mivel minden felkért alany szinte azonnal beleegyezett az interjúk lefilmezésébe, ezért nem kellett válogatnunk közöttük. Talán ez a "manipulálatlanság" a film egyik erőssége is: a rendező nem a szereplőket és a helyzeteket igazgatja, hanem a kifejtett gondolatokat rendezi sorba, 5 témakör szerint. Egy másik érdekesség pedig talán abban az ellentmondásban rejlik, hogy az interjúalanyok egymástól eltérő ideológiai háttérük és gondolatviláguk ellenére is valami mélyebb egységet képviselnek.
Drogriporter: Az is újszerű, hogy filmben mindenki vállalja az arcát is, a tévében többnyire csak eltorzított hanggal és képpel nyilatkoznak a fogyasztók. Nehéz volt erre rábírni a szereplőket?
Gén: Eredetileg úgy terveztük, hogy csak kinagyított arcrészleteken keresztül mutatnánk be a szereplőket; fel sem ötlött bennünk, hogy maguk a szereplők esetleg felvállalnák az arcukat. Viszont már az első interjúk során kiderült, hogy a szereplőknek nincs gondjuk az arcuk felvállalásával, sőt inkább pont ellenkezőleg: nem akarnak azonosulni a Kék Fény stílusában arctalanul bemutatott problémás drogfogyasztókkal! Módosítottuk tehát a tervet és lehetőséget adtunk mindenkinek választani arc és arcnélküliség között. A végeredmény: mind a 9 interjúalany arccal szerepel. Aminek – utólag belegondolva – tulajdonképpen a világ legtermészetesebb dolgának kellene lennie, hiszen az interjúalanyoknak nincs miért szégyellniük magukat senki előtt sem. Hiszen ők nem a saját káros szerhasználatukat rossz példaként elmesélő leállt drogosok, hanem az egykori pszichedelikus élményeiket a hétköznapi életükbe sikeresen beillesztett emberek. A társadalom átlagos tagjai, akik ugyanúgy tanulnak, dolgoznak, családot nevelnek, adót fizetnek, szavaznak stb. – vagy nem – mint a társadalom nem-pszichedelizáló tagjai. Az egyetlen különbség, hogy korábbi életszakaszaikban érdekes tudati dolgokat tapasztaltak meg, amelyeket hajlandók közreadni.
Drogriporter: Van a filmnek valamilyen speciális célközönsége, esetleg valami olyan missziója, amit szeretnétek vele elérni?
Gén: A misszió a tájékozottság és a társadalmi elfogadottság növelése a pszichedelikus drogok és használóik tekintetében. A film speciális célközönsége pedig azok a nyitott emberek, akiket érdekel a téma, akár kapcsolatban vannak ezekkel a drogokkal, akár nem. A film üzenete az, hogy bármely pszichoaktív szer használójához az egyénisége és tettei alapján szabad csak viszonyulni, és nem a használt szer típusa vagy legalitása alapján. Túl akarjuk vinni a nézőt az alaptalan drogmítoszokon, a csoportos előítéleteken és az ismeretlentől való félelmen, mert ezek mindenki számára rosszak. Az eddigi visszajelzések alapján sikeresen elértük céljainkat: az új gondolatok és más nézőpontok átadását, valamint a véleménycsere és párbeszéd kezdeményezését.
Drogriporter: Az emberek megtanultak együtt élni az alkohollal, a dohánnyal és a kávéval. Lehetséges szerinted, hogy valamikor ugyanígy megtanul majd együtt élni a társadalom az pszichedelikus szerekkel is?
Gén: A magyarországi összhalálozások 30 százaléka az alkohollal és a dohánnyal kapcsolatos. Némi fekete humorral inkább az jelenthető ki, hogy "az emberek megtanultak együtt halni az alkohollal és a dohánnyal"… De ez egyben rá is világít a lényegre: a felsorolt szerek esetében az emberek megtanulták tolerálni egymás szerhasználati szokásait, még ha azok negatív következményekkel is járnak. A pszichedelikus szerekkel pedig a társadalom mindig is együtt élt; ezeknek a szereknek pontosan meghatározott szerepe és kultúrája volt minden társadalomban. Ez alól csak a jelenleg uralkodó toleranciahiány a kivétel. Az elmúlt 40-50 évben politikai és gazdasági okokból kialakult egy mesterségesen szított "paranoia", aminek gyakorlatilag semmi köze sincs a pszichedelikus szerek tulajdonságaihoz és használati szokásaihoz. A pszichedelikus felhasználás leginkább az önmegismerésre, a kreativitás fokozására, a társas kapcsolatok erősítésére, vallásos élmények megtapasztalására és egyéb intellektuális célokra törekszik. Ezek mindig is a társadalom számára hasznos tevékenységek voltak és lesznek.
Drogriporter: Milyen veszélyei lehetnek a pszichedelikus szerek használatának, és milyen gyakran jelentkeznek ezek?
Gén: A pszichedelikumok – mint ahogy a szó is utal rá – inkább a pszichére hatnak, testi hatásaik viszonylag elhanyagolhatóak. A kockázatok részben ugyanazok, mint egyéb szereknél is, például ismeretlentől szerzett anyag esetén a használó nem tudhatja biztosan, hogy valójában mit is kapott. A természetes eredetű szerek (növények, gombák, magok stb.) hatóanyagtartalma változó lehet, így nehéz pontosan adagolni. Több szer együttfogyasztása, alkohollal vagy gyógyszerekkel kombinálása kiszámíthatatlanul felerősítheti a mellékhatásokat. Legtipikusabban a megfelelő felkészülés nélkül bevett túl nagy dózis okoz gondokat, amikor az egyén nem tudja feldolgozni a rázúduló élményözönt.
Érdemes külön is kihangsúlyozni a felkészültség és a célzat szükségességét. Egyesek szerint a pszichés hozzáállás (szet) és a használati körülmények (szetting) jobban meghatározzák a pszichedelikus tripet, mint az anyag típusa vagy mennyisége. A pszichedelikumok hasznos szerszámok lehetnek, de – mint minden bonyolult szerszám esetében – tudni kell bánni velük. A veszélyek viszonylag ritkán, talán a tripek 1-2 százalékában jelentkeznek, és javarészt a felsorolt ismert kockázati tényezők figyelmen kívül hagyásából erednek. A pszichonauta kultúrának saját gondoskodási szokásai is vannak, mint pld. a guide (vezető) vagy sitter (vigyázó) szerepe. Egy tapasztaltabb utazó segít irányítani a tripet, vagy legalábbis figyelemmel kíséri tapasztalatlanabb társait, tehát ellenőrzött körülményeket biztosít az esetleges veszélyhelyzetek csökkentése céljából.
Drogriporter: Mik a terveitek a filmmel a jövőben? Valamilyen filmfesztiválon szeretnétek benevezni vele?
Gén: Bár a film 41 perces, de a gondolatok követése intenzív figyelmet igényel. Hosszabb verzióban vagy egy másik rövidfilmmel kombinálva "egész estés" (minimum 80 perces) mozivetítéseken is be lehetne mutatni, de valószínűleg mindkét lehetőség nehezítené a befogadást. Így inkább filmklubokban és alkalmilag szervezett, kislétszámú vetítéseken szeretnénk a filmet bemutatni, ahol a közönség utólag beszélgethetne a rendezővel vagy valamelyik szereplővel. A filmet hazai, illetve – az angol nyelvű fordítás és feliratozás elkészülte után – nemzetközi dokumentumfilmfesztiválokon és TV-csatornákon keresztül is szeretnénk közreadni. Az interneten pedig a film teljes verziója ingyenesen letölthető különböző minőségű formátumokban a Daath honlapjáról a film oldaláról.
A jövőben további hasonló témájú, de más műfajú filmeket is tervezünk, amik inkább magával a pszichedelikus élménnyel foglalkoznának, részletesebben ismertetve a különböző szereket valamint bemutatva a magyarországi pszichedelikus zenei és képzőművészeti kultúrát.
Drogriporter: Köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk!
| 1. | muki | 2006-09-19 | ||||
|
||||||
|
Lenne itt egy-két apróság: 1. Az LSD szintetikus triptamin, az 5-Meo-DMT viszont előfordul a természetben is. 2. Bár az ayahuasca egyik legfontosabb hatóanyaga a DMT (vagy valamelyik változata), az ayahuasca név elsősorban a MAO-gátlót tartalmazó liánra (Banisteriopsis caapi) utal, amit szintén ayahuasca-nak is hívnak. 3. A nikotin-alkohol, mint az összhalálozás 30%-ának felelőse, nekem kicsit erős. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy kapcsolatba hozható, kockázatnövelő vagy hasonló, de ne tegyük már egyértelműen felelőssé. Egyrészt az okozati láncból kivehetnénk ezeket az anyagokat megelőző vagy követő motívumokat is. (Mitől halt meg? Megfulladt. Na jó, jó, de közben erősen a nyakára szorítottad a kezed!) Másrészt szükséges a krónikus használat, a szervezet öregedése, az életvezetés ezek fogyasztásán túli kockázatnövelő tényezői (pl.: stressz, nem kezelt betegségek, nem megfelelő táplálkozás) stb.
muki |
||||||
|
||||||
| 2. | enteogen | 2006-09-19 | ||||
|
||||||
| Bár ezen a fórumon inkább a társadalmi-politikai vetületeket lehetne kitárgyalni, de ha ilyen szinten bele akarunk menni a materiális részletekbe, akkor: 1) Az LSD félszintetikus komplex triptaminszármazék (és indolszármazék); az 5-Meo-DMT megtalálható növényekben és az emberi szervezetben is;
2) az Ayahuasca egy fözet, ami sokfajta recept alapján készülhet (általában az említett B. caapi és a Psychotria viridis), lényege a DMT+MAOI komponensek pszichoaktív kombinációja, de emellett ismeretesek alternatív analógjai (anahuasca) és tiszta hatóanyagú kombinációk (pharmahuasca). 3) Az elmúlt három évtizedben az összhalálozás 10,4 %-át az alkohol, 19,6 %-át a dohányzás okozta. (Forrás: "Az alkohol hatása a halandóságra 1970-99 között Magyarországon". Budapest, Központi Statisztikai Hivatal, 2003, 7.; A dohányzás hatása a halandóságra 1970-99 között Magyarországon. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal, 2002, 7.) |
||||||
|
||||||
| 3. | enteogen | 2006-09-19 | ||||
|
||||||
|
+ link az 5-MeO-DMT -hez (forrásokkal ellátva): |
||||||
|
||||||
| 4. | muki | 2006-09-20 | ||||
|
||||||
|
Az 1-2 tulajdonképpen érdektelen, csak a szememet zavarta a homályos struktúra, de mindegy.
A 3-ast nyilván nem sikerült elég világosan megfogalmaznom, most megpróbálkozom. Ez nem kőkemény és pengeéles érvelés lesz, inkább csak érthetővé szeretném tenni, amit mondok.
Vegyünk egy barátságos idült nikotinfogyasztót. A rák miatt kikapják a fél tüdejét, de tovább dohányzik, mert a vastag kátrányrétegen keresztül, azért felszívódik még némi nikotin, anélkül meg már csak a kielégítetlen vágyakozás maradna, inkább kokcáztat, hogy működjön. Aztán a rák megeszi a másik tüdejét is, amitől egyre nehezebben kap levegőt, majd jól megfullad. Halál oka: fulladás. Lehetne persze még ezt is finomítgatni, de ahhoz elég, amit mondani szeretnék. És akkor elindulhatunk vissza az okozati láncon, és egyenlőre tekintsük láncnak, ne törődjünk vele, hogy inkább fa ez. Sz'al fulladás, rák, dohányzás, dohányvásárlás, hibás tanult viselkedésminták, és így tovább, ebből már talán látszik, hogy mennyire önkényes pont a dohányzásnál megállni.
De nem csak egydimenziós az okok-okozatok szerkezete. Mert sajnos nem hal bele mindenki a dohányzásba. Akik belehalnak, ott nyilván nem csak a dohányzás az ok, mert más esetekben ez önmagában nem elég. Lehet tippelgetni, hogy a nagyváros egészséges levegője, a modern munkavégzés ritmusa stb. hogyan befolyásolja a dohányzás egészségügyi kockázatait. Sőt ezek visszahatnak a dohányzásra, a fogyasztási mintára stb.
Persze ortodox determinista-materialista világunkban leginkább anyagokkal szoktunk megfellebbezhetetlenül magyarázni. A filmből nekem pont az jött le, hogy a tudattágító szerekkel ezen a világképen léphetünk túl, akkor viszont nem igazán értem, miért jön ez itt elő.
Persze a cél szentesíti az eszközt, az anyaghívőkkel az anyag szintjén kell vitázni. Csak akkor nagyon oda kellene figyelni, hogy közben ne hangozzanak el olyan dolgok (mint pl. a filmben), hogy nem az anyag szempontjából kellene a kérdést viszgálni, hogy milyen értelmetlen anyagokat tiltani, és mennyire nem az anyag, hanem annak nem megfelelő használata a kockázatnövelő. Engem legjobban ez a kettősség zavar.
Igazából most újraolvasva nem is olyan rossz az a megfogalmazás, a fekete humor miatt vetődtem árnyékra, de most már ez van.
A statisztikákról még annyit, hogy a kapudrog elméletet is staisztikákkal magyarázták. Meg persze jó modell nélkül, az együtt előfordulás még nem jelent ok-okozati összefüggést, főleg nem közvetlent. Jó modell meg még nem nagyon van, szerintem. |
||||||
