A popsztár és aktivista felszólalt a drogellenes háború ellen – a Drogriporter magyar fordításban közli a cikket
Forrás: Huffington Post
Akár zenéről, akár aktivizmusról vagy a mindennapi életről van szó, mindig is vonzottak a kihívások – kockázatot vállalni és kilépni a kényelmi zónából, új ötleteket felfedezni.
Azért írom ezt a cikket, mert szerintem az Egyesült Államoknak – akárcsak nekünk mindannyiunknak – pontosan ezt kellene cselekednünk a legsikertelenebb és legigazságtalanabb, és mégis érinthetetlen politikai ügyünkkel, a drogellenes háborúval kapcsolatban.
A drogellenes háború nem egyszerűen megbukott – ennél sokkal rosszabb a helyzet. A drogkereskedelmet a feketepiac árnyékába száműztük, ahol az erőszak az úr. Akiknek valóban szükségük lenne segítségre, nem kapják meg azt. Akik gyógyászati célból marihuánával kezelnék szörnyű betegségük tüneteit, nem juthatnak hozzá a szerhez. Milliárdokat dobunk ki az ablakon, megtöltjük a börtönöket nem-erőszakos bűnelkövetőkkel és feláldozzuk a szabadságjogainkat.
A drogellenes háború túl sokáig volt a politika szent tehene, amely gyakorlatilag immunis maradt a közbeszédben jelentkező kritikákkal szemben. A politikusok nem merték ellenvéleményüket kifejezni, nehogy “puhának” nyilvánítsák őket a bűnözéssel szemben. A drogháború ellen felszólaló aktivistákat szélsőségesnek bélyegezték és agyonhallgatták.
Nemrég azonban felfedeztem, milyen nagy változások zajlanak ezen a területen – ezért váltam egy kiváló szervezet, a Drogpolitikai Szövetség szószólójává.
A DPA-val, ahogy gyakran nevezik, először egy olyan helyen találkoztam, amelyről teljesen valószínűtlennek tartottam, hogy komoly vitának adhat teret a drogellenes háborúval kapcsolatban: a Wall Street Journal szerkesztőségi cikkei között.
A publicisztika (a Drogriporteren elolvasható magyarul is – SP) átgondolt, aprólékos érveléssel alátámasztva nyomtatásban is ki merte jelenteni azt, amit mindenki évek óta tud, aki komolyan elmélyedt a témában: a drogellenes háború teljes kudarc, amelyért a társadalom egyre elviselhetetlenebb és teljességgel igazolhatatlan árat fizet.
A cikk szerzője a Princeton Egyetem professzorából lett aktivista, Ethan Nadelmann, aki a DPA vezetője. Olyan meggyőzőnek találtam az érvelését, hogy elkezdtem utánaolvasni ennek a szervezetnek.
A társadalmi igazságosságért küzdő aktivistaként közvetlenül a szívemhez szólt, amit tesznek – mivel a drogellenes háború befejezése éppen a társadalmi igazságosságról szól.
Hosszú éveken keresztül a drogellenes háború ürügyként szolgált arra, hogy aránytalanul hosszú időre zárjanak börtönbe embereket – akik egy olyan “bűncselekményt” követtek el, amellyel nem ártottak senkinek, akik már eleve a társadalom peremén éltek és akik a legkevésbé képesek hallatni a hangjukat.
A szabadságjogokat eltiporták. Militarizálták a büntető-igazságszolgáltatást. Szó szerint dollárszázmilliókat költöttek erre a háborúra, miközben megtagadták a forrásokat az olyan sürgető problémák kezelésétől, mint amilyen a szegénység vagy a környezetszennyezés. Azokat az embereket, akik segítségre szorultak drogproblémáik miatt, bűnözőkként kezelték. Eközben a valódi bűnözés – az erőszakos bűnözés – elleni harcra biztosított pénzforrások jelentősen elapadtak.
És mindezért cserébe a drogellenes háború még azt sem volt képes elérni, hogy az emberek ne használjanak drogokat, vagy ne hozzák be azokat a határon keresztül és ne árulják az utcán.
Számomra mindennek egy olyan egyértelmű üzenete van, amely engem is egész életem során vezérelt: ideje kilépni a komfort-zónából és kipróbálni valami mást.
És itt jön a képbe a DPA. Ők inkább a droghasználat ártalmainak csökkentésére helyezik a hangsúlyt, nem a kényszeres és értelmetlen tiltásra.
Azért támogatom a DPA-t, mert ők az ellátórendszer fejlesztésért küzdenek és hatékony tantervet dolgoznak ki arra, miként kell tájékoztatni a fiatalokat a drogokról – emellett a helyi bíróságoktól egészen a Legfelsőbb Bíróságig fáradhatatlanul harcolnak azokért a szabadságjogokért, amelyeket a drogellenes háború nevében áldoztak fel.
Úgy tűnik, napjainkban változnak a politikai erőviszonyok Washingtonban, és ez mélyreható változásokat eredményez a drogpolitikában. Obama elnök nyilvánosan kijelentette, hogy a drogellenes háború megbukott. A marihuána dekriminalizációjáról szóló törvényjavaslat a Capitol Hill döntésére vár.
A siker azonban egyáltalán nem garantált. Még mindig hallhatjuk a drogháborút körülvevő megfélemlítés és demagógia régi politikai beidegződéseinek visszhangjait. Mindnyájunknak azon kell munkálkodnia, hogy ez az ügy elsőbbséget kapjon, illetve értelmes és józan módon döntsenek róla.
Ezért remélem, te is csatlakozol hozzám és a Drogpolitikai Szövetség tagjává válsz. Egy olyan mozgalomra van szükségünk, amely a DPA-t helyzetbe hozza Washingtonban a politikai változások maximális kihasználásához, míg az ország többi részén is folytatja a küzdelmet a épelméjű drogpolitikáért.
Mindenki tudja, hogy a drogellenes háború megbukott. Ideje kilépnünk a kényelemből és felismernünk az igazságot – a változás kihívása elé állítva vezetőinket és saját magunkat.
Sting
Ford. Sárosi Péter
| Amennyiben Magyarországon is szeretnél tenni a drogellenes háború ellen, kérjük, adód 1%-ával támogasd a TASZ-t! |
