• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Szenvedélyek Napja 2008

Szerző: Kardos Tamás | november 23, 2008

Tweet

Benyomások a tizedik alkalommal megrendezett eseményről

A tizedik Szenvedélyek Napját az úgynevezett „pozitív szenvedélyek” beemelésével és vonzóvá tételével igyekeztek megújítani a szervezők. Az előző évek gyakorlatához hasonlóan ezúttal is számtalan program várta a látogatókat. Saját látogatásom két beszélgetésre és egy előadásra szorítkozott.

 

Az orvostanhallgatók, a programleírás értelmében, őszintén hivatottak beszélni a drogokról, hogy a hallgatóság könnyebben tudjon nemet mondani. Just say no, talán ismerős.
Nos, az előadás nem egészen fedte a leírtakat…
A beszélgetés kicsit döcögősen indult, mert a megjelent 1-2 osztálynyi középiskolást inkább az egyik srác laptopján futó youtube videók kötötték le, de a szervezőknek végül sikerült úgy 20-25 diákot odaterelni.

Az előadók a téma körvonalazásával indítottak, tisztázták, hogy mik is azok a drogok, mióta használjuk őket, létezik-e e lágy- és kemény drog, illetve mit nevezhetünk függőségnek. Ezután következett a különböző drogfajták bemutatása, kezdve az opiátokkal, azon belül is a heroinnal; nyilván azért, hogy az elrettentés minél előbb kifejthesse hatását. A fiúk elmondták, hogy bizony, már az első használat után kialakul a függőség, megjelennek a csontfájdalmak, melyet csak egy újabb adag orvosol és ezzel be is indul az ördögi kör. Ez a hangzatos állítás azonban minden bizonnyal túlzó. A National Survey on Drug Use and Health (NSDUH) fél éve publikált tanulmánya azt mutatta ki, hogy a heroint kipróbálóknak csak a 13%-a vált függővé a kipróbálást követő évre. Sőt, Zinberg Függőség és Kontroll című könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy a környezet- és életmódváltozás segíthet a végzetesnek hitt függőség leküzdésében (a Vietnámból hazatért katonák 90%-a le tudta tenni a heroint), illetve léteznek rekreációs, "hétvégi" heroinhasználók is.

Felmerült, hogy mit is kezdjünk az utcán talált archetipikus heroinistával, akinek karjából kiáll a tű. Az orvostanhallgatók nagyon helyesen arra buzdítottak, hogy hívjuk a mentőt, de óva intettek, hogy odamenjünk, mert lehet, hogy csak szimulál az illető és mire a közelébe érünk felélénkül, és jól belénk szúrja a tűjét, ami mindennel megfertőz. Ennél komolyabb társadalmi stigmatizáció-erősítő szöveget rég hallottam…

A kokainról és az amfetaminról nagyjából annyi derült ki, hogy más csoportok használják, áruk jelentősen különbözik, de mindkettő nagyon veszélyes.
Ennél érdekesebb volt, hogy az ecstasy áráról a diákok világosították fel az előadókat: „Micsoda, ezer forint? Akkor az elég gyenge lehet” – válaszolt az egyik leendő orvos, amiből elég egyértelműen kiderült, hogy nem sokat tudnak arról, hogy az ecstasy használatnak az utóbbi évtizedben az elsőszámú veszélyforrása a bizonytalan hatóanyag-tartalom. Ehelyett arról beszéltek, hogy már pár használat is maradandó károkat okoz és az emberek néhány százaléka az első használatba belehal. Ez egy népszerű urban legend, amit szomorú dolog orvostanhallgatók szájából hallani. A rendelkezésre álló adatok alapján nem ismeretes hazánkban az ecstasy használat miatt bekövetkezett haláleset, noha a becslések szerint hétvégenként kb. 50 ezren fogyasztanak ecstasy tablettákat. Ha a pár százalékos állítás igaz lenne, akkor hétvégenként több száz halálesetnek kéne bekövetkeznie ecstasy használatból kifolyólag. Újabb hatalmas csúsztatás!  Pozitívum viszont, hogy legalább a kiszáradásról, mint veszélyforrásról szó esett.

A hallucinogénekkel kapcsolatban azt hallhattuk, hogy a legfőbb veszély a flashback, azaz a használat során átélt élmény váratlan, pillanatnyi visszatérése, hetekkel, hónapokkal vagy akár évekkel később. Ez egy létező jelenség, melyet a használóknak csak csekély százaléka él át és többnyire némi perceptuális módosulásban vagy a trippes gondolatvilág rövid visszatérésében ki is merül. Teljesen veszélytelennek nem mondható, de enyhén túlzás teljes kontrollvesztéssel és szakadékba zuhanó autóval illusztrálni a jelenséget – ahogyan ezt az előadók tették. Egy másik felhozott történet szerint néhány LSD-ző fiatal kitalálta, hogy az egyik utazó barátjuk hasáról esznek, de annyira elvesztették a kontrollt, hogy megették a szerencsétlen cimborájuk hasfalát. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen történetet elhiggyen, valószínűleg nagyobb valóságérzet-torzulásnak kell bekövetkeznie, mint amekkorát bármely hallucinogén nyújtani tud. Kíváncsi lennék, hogy az előadók pontosan hogyan képzelték el ezt az esetet…
Az egyik középiskolás a DMT-ről szeretett volna többet hallani. Az orvostanhallgatók ugyan nem ismerték a vegyületet, de biztosították a srácot, hogy nem lehet olyan veszélyes, mint az LSD, mert csak az okoz flashbacket. Ügyesen rövidre zárták a párbeszédet.

Az utolsó öt percben végre eljutottunk a kannabisz származékokig, melynek használatában a megjelent korosztály a leginkább érintett. Sok hasznos információ itt sem hangzott el. Megtudhattuk például, hogy a fű hatására az ember szívesen zabál válogatás nélkül bármit, azonban hosszú távon – a többi droghasználóhoz hasonlóan – a füvesek is lefogynak, hiszen egy idő után „csak füvön él az ember”. Furcsa, hogy sok AIDS-es betegnek pont a marihuána vagy a szintetikusan előállított THC hozza vissza az étvágyát és segít a súlygyarapodásban…
Természetesen szóba került a rövid távú memória „elvesztése” és az amotivációs szindróma is. Utóbbit a „a filmekből biztosan ismerős kubai emberekkel” szemléltették, ahol sokan hódolnak a marihuána élvezetének és mind mérhetetlenül lusták. Ezt az állítást a kubai nép becsületének nevében kérem ki magamnak!

Az előadás ekkor véget is ért, amelyet röviden úgy lehetne összegezni, hogy minden kábítószer bemutatása a káros hatások eltúlzott kihangsúlyozásán, stigmatizációkat erősítő sztereotípiák mentén történt, szigorúan a függőség szemüvegén keresztül. A címben szereplő őszinteségről és a gyakorlati készségek nyújtásáról szó sem esett, hogy az egészségfejlesztést ne is említsük. Az egész előadás pusztán információátadásra redukálódott, amelyek tekintélyes része sajnos még valótlan is volt. Őszintén sajnáltam a megjelent középiskolásokat.

 

Néhány órával később a főorvos toxikológus egy oldott hangulatú előadást tartott a szenvedélyekről általában. Pár napja véletlenül bukkantam rá arra a prezentációra, ami az előadásának az alapját képezte. A pénteki rendezvényre azonban egy fontos kiegészítéssel bővítette az eredeti prezentációt (amely a link alatt található verzióban nem szerepel): belefogalmazta önmagát, életének fontosabb állomásait és saját szenvedélyeit. Kifejezetten érdekes volt egy toxikológus életét a szenvedélyek szemszögén keresztül végigkísérni és megtudni, hogy napi szintű nikotin- és koffeinhasználó, belekóstolt a munkamániába is és a csokoholizmus néhány tünetével is büszkélkedhet. Bár felhívta a figyelmet bizonyos szenvedélyek veszélyeire, mégis kitűnően érzékeltette, hogy a szenvedélyek és a függőségek az élet velejárói, és néhány életvezetési tanáccsal kapaszkodókat is nyújtott a szenvedélybetegségek elkerülésére, illetve az azokból való kilábalásra. Utóbbira pozitív példákkal szolgáltak azok a zenészek (Eric Clapton és a Rolling Stones tagjai), akik korábban szerhasználati problémákkal küzdöttek és mára már többé-kevésbé tisztán produkálják a jobbnál jobb albumokat.
Számomra Zacher előadásában testesült meg leginkább a rendezvény mottója és kellemes csalódással indultam át a szülői értekezletre.

 

Rendhagyó szülői értekezletről legutóbb a Kisalföld online-on olvastam. Azt a beszélgetést nem egy drogkutatásokban járatos pszichológus, hanem egy vezető ügyész tartotta, aki éberségre intette a szülőket, hogy időben felfigyeljenek a gyermekük drogfogyasztására. Abból az előadásból nagyon hiányoltam az olyan gyakorlati útmutatást, amellyel a szülő megelőzheti gyermeke problémás droghasználatát, illetve amelyekkel hathatós segítséget is nyújthat a probléma kialakulásakor.
Demetrovics rendhagyó szülői értekezlete mintha a vezető ügyész és az orvostanhallgatók előadására is reagált volna. A mintegy húsz érdeklődő szülő és leendő szülő felmerülő kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a tiltás és a puszta információnyújtás nem értelmezhető prevencióként, hiszen az ember nem egy maradéktalanul racionális lény – ha az lenne, akkor aligha dohányozna a felnőttek kb. 40%-a annak biztos tudatában, hogy ezzel éveket vesz el a saját életéből – ezért figyelmeztetett, hogy a szükséges készségek fejlesztésével kell kiegészülnie a prevenciós tevékenységnek. Demetrovics kiemelte az egészségre nevelés fontosságát, melyet már az egészen korai gyermekkorban el lehet kezdeni, és amely sokat segíthet abban, hogy a fiatal, a testi és lelki egészségét szem előtt tartva viszonyuljon a pszichoaktív szerek használatához. Érzékletes példákon keresztül világossá tette a drogfogyasztás jelenségének komplexitását, amelyben a géneknek, a személyiségnek, a családi háttérnek, a társadalom és a média által közvetített mintáknak és értékeknek is szerepe van. Felhívta a figyelmet arra is, hogy drogfogyasztás és drogfogyasztás között hatalmas különbségek lehetnek, nincs minden esetben szükség szakember bevonására, illetve a problémássá vált fogyasztás esetén is – a szertől és a használó állapotától, a családi háttértől stb. függően – más és más intézménnyel érdemes felvenni a kapcsolatot. Láthatólag itt is sok mítoszt sikerült szertefoszlatni a szenvedélybetegségekről.

Kardos Tamás
Drogriporter
2008.11.23.

 

Kategória: Hírek Archívum: Tanároknak

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó cikkek:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

Drogriporter Szabadegyetem – Ayahuasca

december 22, 2022 - István Gábor Takács

Elfeledett gyermekek – Beszélgetés Hoffmann Katával és Frankó Andrással

november 29, 2022 - István Gábor Takács

Kapcsolódó videók:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

“Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter