• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Tízmilliókkal támogatta Budapest a svéd prohibicionistákat

Szerző: Péter Sárosi | január 26, 2010

Tweet

A főváros vezetői 15 év után vették észre, hogy felesleges évi 2 milliót fizetni a drogmentes világ melletti propagandára

Megdöbbentő hírt közölt az [origo]: a fővárosi önkormányzat hosszú éveken keresztül tagdíj címén évente több millió forinttal támogatta az Európai Városok a Drogok Ellen (European Cities Against Drugs) nevű szervezetet. Pontos számokat még nem tudunk, de 1998-ban a tagdíj elérte az 5000 fontot, akkori árfolyamon 1,813 millió forintot. A tagdíj 2005 óta 8000 euróra emelkedett (jelenlegi árfolyamon 2,1 millió forint). És itt jön a fordulat: Szolnoki Andrea, az egészségügyi és szociálpolitikai bizottság SZDSZ-es elnöke bejelentette, hogy az önkormányzat ezentúl nem kívánja már befizetni a tagdíjat, mivel azt az idén 10 ezer euróra (kb. 2,16 millió forintra!) emelték. Ezért az Önkormányzat Közgyűlése elé egy lemondási javaslatot terjesztett be, amelynek megszavazásához minősített többségre van szükség.

A történetben az első abszurditás az, hogy mire is költött több tízmillió forintot az adófizetők pénzéből az önkormányzat, tegyük hozzá, nagy pártok közötti egyetértésben. 1998-ban ugyanis a közgyűlésen minden párt megszavazta a tagdífizetést egy már akkor is szélsőségesnek számító hálózat számára, amelynek egyik fő célja a drogfogyasztók kriminalizálásának fenntartása Európában. Az ECAD valójában egy álcivil kezdeményezés, amelyet a svéd kormány hozott létre 1994 májusában, hogy a zéró-tolerancián és a büntetőjogi elrettentésen alapuló drogpolitikát propagálja az európai városok körében. Svédország már a 70-es évek óta szigorú, a fogyasztók büntetésén alapuló drogpolitikát folytatott és élesen kritizálta azokat a városokat, amelyek 1990-ben elfogadták az ún. Frankfurti Határozat. Ebben a dokumentumban több mint húsz európai város deklarálta azt a felismerését, hogy a büntetőjog önmagában alkalmatlan a drogproblémák megoldására, ezért a fogyasztók kriminalizálásának feloldására és az olyan sikeresnek bizonyult ártalomcsökkentő programok támogatására szólított fel, mint amilyen a tűcsere és a metadon (a heroinfüggőség gyógyszeres kezelése). A magyar történelem abszurditásai közé tartozik az, hogy a jobboldal által ultraliberálisnak tartott SZDSZ által vezetett Főváros nem a Frankfurti Határozathoz, hanem az ECAD-hoz csatlakozott.

 

 

 

A TASZ filmje a svéd drogpolitikáról – magyar felirattal

 

Azóta már tudjuk, hogy ez hiba volt. A jövő a drogproblémát a maga szociális és egészségügyi komplexitásában kezelő, pragmatikus frankfurti megközelítésé, az ECAD pedig a lezárandó múltat testesíti meg. Tavaly Stockholmban interjút készítettünk a szervezet új igazgatójával (lásd a videót fentebb). Elődjét éppen azért rúgták ki, mert több tagváros kilépéssel fenyegetett. Idejét múlt anakronizmusnak tekintették ugyanis, hogy az ECAD vezetése a HIV és hepatitis járvány nyilvánvaló terjedése ellenére következetesen elutasította az ENSZ és az EU által támogatott ártalomcsökkentő programokat. Például a tűcserét. Pedig több száz tudományos vizsgálat, tanulmány, bizottsági jelentés és meghallgatási jegyzőkönyv tanúskodik arról, hogy a tűcsere hatékonyan csökkenti a drogfogyasztással együtt járó kockázatokat, különösen a HIV-fertőzésekét. Az olyan városok, mint Frankfurt, Liverpool, Zürich vagy Amsterdam megmutatták, hogy ártalomcsökkentéssel olyan látványos sikereket lehet elérni a HIV, a túladagolások és a bűnözés elleni harcban, mint amit bilincsekkel, gumibotokkal és elrettentő reklámokkal soha. Az ártalomcsökkentő fordulatnak köszönhető, hogy Nyugat-Európa nagy részén sikerült elkerülni egy olyan katasztrofális HIV-járványt, mint amilyen az ECAD-tag orosz és ukrán nagyvárosokban. Itt az új fertőzések 80-90%-át a fecskendők megosztása okozza, és a drogfogyasztókkal megtöltött börtönök váltak a járvány melegágyává.

Az ECAD azóta beismerte, hogy hibát követett el, az új igazgató szerint már nem utasítják el a tűcserét. A szervezet azonban továbbra sem támogatja az ártalomcsökkentő szemléletet magát, és a “drogmentes világ” utópiáját hajszolja. Bárhogyan is, de elvárható lenne, hogy az ECAD-tagság ennyi pénzért kézzelfogható eredményeket hozzon Budapestnek a drogpolitika terén. A valóság azonban kiábrándító. Szolnoki Andrea szerint “több millió forintos éves tagsági díj fejében a főváros negyedévente rövid hírleveleket kapott, amelyekben az ECAD saját rendezvényeiről számolt be”. A rendezvényekre az ECAD 70 ezer eurót költött 2009-ben, azonban a tagvárosoknak a részvételt saját maguknak kellett kifizetniük. Bravó! A képviselőtestület tagjai évente 2 millió forintot fizettek egy olyan szolgáltatásért, amelyet számos szakmai és civil szervezet ingyen és bérmentve elvégez nekik. Ha például a Drogriportert olvassák, akkor napi rendszerességgel és teljesen ingyen juthatnak hozzá a nemzetközi drogpolitika legfontosabb híreihez magyar nyelven. Eljöhettek volna ingyen és bérmentve a TASZ decemberi konferenciájára is, ahol német, holland és norvég szakemberek beszéltek arról, miként lehet kezelni a nyílt drogszcénák problémáját a nagyvárosokban. De még a VIII. kerületi önkormányzat sem küldött senkit, ahol a probléma a legégetőbb.

De a történet legabszurdabb része az, hogy a főváros vezetésének 15 évébe került, amíg rájött arra, hogy a semmire dob ki évente 2 millió forintot. Szolnoki Andrea arra a kérdésre, miért csak most merült fel a kiszállás az ECAD-ból, – tessék figyelni – azt válaszolta: korábban nem figyeltek fel erre. Úgy tűnik, naivság azt feltételezni, hogy a Főváros, vagy a több mint 500 milliárdos évi büdzsé ellenőrzésével megbízott Állami Számvevőszék legalább a látszatára odafigyel annak, hogy értelmesen költsék el az adóforintjainkat. Ennek tükrében új megvilágításba kerül az is, hogy a Főváros az elmúlt 15 évben oly kevés pénzt áldozott az életmentő fontosságú budapesti kezelő és ártalomcsökkentő programokra, és tette ezt forráshiányra hivatkozva. 2005-ben például a Főváros mindössze 19 millió forinttal támogatta a segítő szervezetek munkáját, miközben a teljes drogköltségvetés több mint egytizedének megfelelő összeget költött csak az ECAD-tagságra.

Tőlünk picit nyugatabbra, Bécsben a városi vezetés a költségvetésének arányaiban is jóval nagyobb részét fordítja megelőzésre és kezelésre, Ljubljana ártalomcsökkentő politikáját modell értékűnek tartják, Prágában pedig éppen a minap dekriminalizálták a drogfogyasztást, arról nem beszélve, hogy a cseh ellátórendszer nagyságrendekkel fejlettebb a miénknél. És Budapest? Milliókat költött arra, hogy egy kirakat-hálózat tagja lehessen, amely az EU drogstratégiájával is szembemegy. Eközben a politikusok orra előtt folyt a VIII. kerület egyes részeinek elgettósodása, ahol a marginalizált roma népesség jelentős része intravénás amfetamin-fogyasztóvá és hepatitis C fertőzötté vált. Szintén az abszurd kategóriájába tartozik, hogy a tűcserére eddig 0 forintot költő VIII. kerület frissen kinevezett polgármesterének közleménye éppen a Kék Pont tűcseréjét tette felelőssé a kialakult helyzetért. Mondván, hogy odavonzzák a “drogosokat”. A Fővárosnak az elmúlt években némi alamizsna szétosztásánál többet nem sikerült felmutatnia. Pedig az előbbi példa is azt mutatja, hogy nagy szükség lenne a fővárosi drogkoordináció tartalommal és pénzzel való megtöltésére.

A TASZ egyik fő feladatának tekinti azt, hogy az államigazgatás átláthatóbbá váljon és a polgárok hozzájuthassanak azokhoz az információkhoz, amelyek az általuk fenntartott intézmények működésével kapcsolatosak. Ezért a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) alapján hivatalosan is kikérjük a Fővárosi Önkormányzattól a következő közérdekű adatokat:

1) Mennyit költött a Főváros éves lebontásban az ECAD tagsággal kapcsolatos kiadásokra 1994 és 2009 között?

2) Ugyanebben az időszakban a fővárosi költségvetésből mekkora összegeket fordítottak éves lebontásban a drogproblémák ellen küzdő szervezetek támogatására?

Felszólítjuk ezenkívül a Fővárosi Közgyűlés képviselőit arra, hogy szavazzanak az ECAD-ból való kilépés mellett. Az így felszabaduló pénzt azonban ne nyeljék le a gazdasági válságra hivatkozva, hanem fordítsák a legégetőbb probléma kezelésére: a hátrányos helyzetű intravénás szerhasználók ellátására és szociális rehabilitációjára, illetve a fertőzések és a túladagolások csökkentését célzó szolgáltatások finanszírozására.

Sárosi Péter

Kategória: Hírek Archívum: Ártalomcsökkentés, Európai Unió

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó cikkek:

Kilátástalan helyzetben az addiktológiai ellátás Magyarországon

február 20, 2023 - Péter Sárosi

Az EU Bizottság az Európai Bíróság elé citálja Magyarországot a gyógyászati kannabisz ügyében

február 15, 2023 - Péter Sárosi

„Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

Kapcsolódó videók:

„Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

„Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

„Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter