A poszter kategóriában érkezett többi alkotás
A nyertes pályaműveket bemutató bejegyzésünkben ígéretet tettünk, hogy megmutatjuk a többi beérkezett munkát is. Eljött az ideje, hogy ennek eleget tegyünk, egyúttal örülnénk, ha veletek együtt tudnánk megvitatni az egyes alkotásokat.
Ahogyan azt a pályázatban is leírtuk, olyan munkákat vártunk, amelyek világosan mutatnak rá a drogellenes háború egyes nem kívánt következményeire, így alkalmasak az ENSZ székház előtti kiállításra, amelyet az ülésre érkezett delegáltak és a sajtó tekinthetett meg.
Amiket szerettünk
Jókora küzdelem alakult ki a dobogós helyekért és néhány posztert fájó szívvel kellett mellőznünk az első három közül. Ők mind negyedik helyezetek lettek.
Többen többféleképpen értelmeztük ezt a képet. Az alkotók azt írták róla, hogy a végrehajtók által gyakorolt erőszakot és a drogtéma iránti képmutató hozzáállást ábrázolja. A fecskendők viszont a zsűri több tagjának is a tűcsere programokat juttatta eszébe, és azzal, hogy egy hadsereg lövi ki őket, számunkra egyszerre mutatott rá az ártalomcsökkentő beavatkozások elutasítottságára és veszélyeire. A posztert több példányban is kiállítottuk.
Még mindig ugyanazoknál az alkotóknál vagyunk. Leírásuk szerint ez a kép az emberi jogok elnyomására kívánja felhívni a figyelmet, arra, hogy az életünk egyre több területe esik ellenőrzés alá.
Ez a poszter kétségkívül a képi humor kategóriának a győztese, mi legalábbis jól mulattunk rajta. Abban viszont nem voltunk biztosak, hogy a delegáltak is értékelnék…
Ez a kevéssé mozgalmas, sőt inkább nyomasztó hangulatú poszter is szerepelt az egyik zsűritag toplistáján. A gondos megfigyelő észreveszi a guggoló főszereplő mellett az eldobott fecskendőt. Az üzenet itt is világos: azzal nem segítünk a droghasználókon, ha a társadalom peremére szorítjuk őket – sőt, épp az elutasítottság az egyik legfőbb akadálya annak, hogy a problémás fogyasztók kezelésbe kerüljenek.
A fecskendő-háborús poszter mellett ez a másik legjobban sikerült kép tűcsere és ártalomcsökkentés kategóriában. A mondandó egyértelmű és a megvalósítás is kifejezetten ötletes.
Hasonló mondanivaló: bontsuk le a falat a drogfogyasztók és a társadalom többi tagja közt. Az üzenettel egyetértünk, de láttuk ugyanezt frappánsabb kivitelben is.
Ez egy egyedi elképzelésű és megvalósítású mű, amit külön értékeltünk. A rajz a szabályozatlan és a szabályozott drogpiac hatásait mutatja be ugyanannak a személynek az életén keresztül. Az első esetben a főhősünk kiszolgáltatott a drogpiacnak és a büntetőjog sem kegyelmez neki. A párhuzamos világban a srác a coffeeshopban megvásárolja a füstölni-, illetve sütnivalót és baráti társaságban fogyasztja el. Kicsit túlzónak találtuk a szembeállítást, bár nem kell messzire mennünk, hogy olyan országot találjunk, ahol a fogyasztókat rács mögé dugják.
Olyan poszterek következnek, melyeknek az alkotói vagy a pályázati kiírás szellemében alkottak, de kevésbé tudtuk poszterként elképzelni a munkájukat, vagy az üzenetüket nem találtuk teljesnek a céljaink tekintetében.
Minimálművészet, ami ezesetben egyáltalán nem rossz. Az alkotó vélhetőleg poszterméretben gondolkodott – úgy jól látszódik a "drug" sorminta, amely jól érzékelteti a jelenség méretét azzal, hogy elfoglalja a kép 3/4-ét. Elzárkózunk tőle, vagy segíteni próbálunk? Hiányoltunk, hogy a poszter nem világított rá arra is, hogy nem minden drogfogyasztó egy segítségre szoruló beteg.
A grúz felirat megnehezítette a dolgunkat. A kép címe egyébként "Az élethez való jog". A vörös szalag a HIV/AIDS fertőzöttek jogaira utal, akik a drogfogyasztók mellett szintén élen járnak a jogsérelemben.
Drogellenes poszterek
Amiket nem értettünk
