Mindenki tudja, hogy terhesség alatt nem tanácsos drogot fogyasztani – de vajon ez a konvencionális igazság önmagában elég?
A New York Times április 9-én terjedelmes cikket közölt “Elvonási tünetek fájdalomcsillapítóktól – újszülőttként” címmel, amely nagy vitát váltott ki a terhesség alatt drogot fogyasztó nőkkel kapcsolatban. A szerzők arra hívják fel a közvélemény figyelmét, hogy az Egyesült Államokban egyre több várandós nő fogyaszt a terhesség bizonyos szakaszában opiát-tartalmú fájdalomcsillapítókat (pl. Oxycontin), anélkül, hogy tisztában lenne azzal, ez milyen hatásokat gyakorol a magzatra. A cikk szerint az opiátfüggőként világra jött újszülőttekre jellemző például a fokozott sírás, a remegés, a végtagok merevsége és a hasmenés. A jelenleg opiátfüggőként születő babákat a 80-as években elhíresült “kokain-bébikhez” hasonlítja, hiszen éppúgy nem lehet tudni, hogy az édesanya droghasználata hosszú távon milyen hatást gyakorol a gyermek fejlődésére, mint az akkor divatos szer, a kokain esetében sem. Beszámol arról is, hogy egyes orvosoknak komoly etikai dilemmát jelent, hogy vajon felírjanak-e opiát-alapú gyógyszereket várandós nőknek – hiszen nem tudják pontosan, ezzel ártanak-e a születendő gyermek egészségének.
Prenatal Drug Exposure: Award-Winning Pediatrician Discusses What The Science Tells Us from NAPW on Vimeo.
Az orvostudomány valóban ismeri a neonatális absztinencia szindrómát – mikor a terhesség alatt narkotikumok hatásának kitett újszülöttben a születést követően (narkotikum hatás hiányában) elvonási tünetek jelentkeznek. Ennek létezéséről nincs is vita. A Nyílt Társadalom Intézet blogján meginterjúvolt szakemberek szerint ugyanakkor a New York Times cikkhez hasonló írások vajmi keveset segítenek a probléma megoldásában – inkább csak a drogfogyasztó nőkkel szembeni stigmát erősítik, ezáltal közvetve többet ártanak, mint használnak.
Dr. Robert Newman, egy new york-i kórház főorvosa szerint egy opiátfüggő terhes nőt nem szabad elvonási tüneteknek kitenni, hiszen ezzel sokkal többet árthatunk a magzatnak, mint a később esetlegesen kialakuló neonatális absztinencia szindróma – amely hatékonyan és biztonságosan kezelhető, detoxikálható. A legetikusabb megoldás egy orvos számára az, ha az illegálisan beszerzett opiátok helyett legális helyettesítő gyógyszert, metadont vagy buprenorfint ír fel a nőnek. A magzat számára a legveszélyesebb az, ha a várandós nő drogkereső életmódot folytat az utcán, elhanyagolja az egészségét és nem jár rendszeres vizsgálatokra – metadon fenntartó terápiában való részvétellel ezen kockázatok jelentősen csökkenthetők.
Dr. Ron Abrahams, egy brit-kolumbiai nőgyógyászati és szülészeti klinika drog-specialistája szerint a neonatális absztinencia szindróma tüneteit gyakran eltúlozzák, hiszen az ilyen újszülőtteket gyakran az anyjuktól elszakítva tartják megfigyelés alatt – ez a körülmény önmagában is vezethet olyan tünetekhez, mint a fokozott sírás vagy a remegés. Dr. Abrahams ezért inkább egy speciális protokollt dolgozott ki a szerdependens kismamák számára, akikre a személyzet különös figyelmet fordít és megtanítja őket, hogyan gondoskodjanak a gyermekükről, és emellett tartják állandó megfigyelés alatt őket. Gyógyszeres kezelést csak azoknál az újszülőtteknél alkalmaznak, akiknél jelentős testsúlycsökkenést vagy hasonló súlyos tünetet észlelnek.
Lyn Paltrow, a terhes nők érdekérvényesítéséért küzdő szervezet aktivistája szerint a New York Times szerzői által említett “kokain-bébik” mítosza nem támasztható alá tudományos vizsgálatok eredményeivel. Bár a 80-as években az amerikai sajtó egyik legkedveltebb témája az volt, hogy a kokain-fogyasztó anyák gyermekei torzszülőttként jönnek világra – az azóta eltelt évtizedekben ezeket a híreszteléseket nem sikerült tudományos bizonyítékokkak alátámasztani. Maga a New York Times a 80-as években nagyban hozzájárul a kokain-bébi pánik keltéséhez – azonban később kénytelen volt beismerni, hogy ez a “járvány” soha nem is létezett. A tudományos kutatások bebizonyították, hogy például az opiátok fogyasztása önmagában nem vezett születési rendellenességhez – ugyanakkor számos olyan tényező van, amelyet eddig nem vettek figyelembe: az illegális drogokat fogyasztó terhes nők jelentős része a létminimum alatt él, rosszul táplálkozik és olyan legális drogokat is fogyaszt (pl. nikotin, alkohol), amelyeknél egyértelműen bizonyítható a kapcsolat a születési rendellenességekkel. A terhesség idején semmilyen drog fogyasztása nem tanácsos – ugyanakkor a drogfogyasztó várandós anyák megbélyegzése, kiközösítése helyett a terhesgondozás speciális formáinak kialakítására van szükség – ez szerepel a 2009-ben elfogadott nemzeti drogstratégiánkban is. Reméljük, a következő drogstratégiának is ez lesz a szemlélete.
Sárosi Péter
