Visegrádi négyek és drogpolitika

Magyarország nem csak a büntetőjog terén kullog Csehország mögött

Május 10-én a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) Globális Drogpolitikai Programjának támogatásával a visegrádi négyek (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) civil szervezeteinek (köztük a TASZ) képviselői találkoztak Pozsonyban, hogy megvitassák a közép-európai drogpolitikák előtt álló kihívásokat és az együttműködés lehetőségeit.

A beszámolókból kiderült, hogy a jelentős különbségek ellenére nagyon hasonlóak az akadályok is: a gazdasági válság miatt mindenütt drasztikus költségvetési megszorításokat vezettek be, így az amúgy is nehezen kialakított prevenciós, terápiás és ártalomcsökkentő programok veszélybe kerültek. Bár Csehország a térség éllovasának számít az ellátórendszer kiépítettségét tekintve, idén a kormány jelentősen visszavágta a drogpolitikai költségvetést. Szlovákiában, ahol az ellátórendszer eleve jóval kevésbé fejlett, az utóbbi években az elérhető pályázati pénzeket szintén csökkentették. Magyarországon a területre fordított költségvetési források névlegesen nem csökkentek ugyan, de olyan bürokratikus akadályokat építettek pályázati rendszerbe, ami megnehezíti a szervezetek számára a szolgáltatások fenntartását és bővítését. Lengyelországban egyetlen nagy civil szervezet dominálja a prevenciós és terápiás szcénát: a MONAR, amelyet nem csak az államhoz, hanem a katolikus egyházhoz is szoros szálak fűznek. Ez rányomja a bélyegét a szervezet vezetőinek szemléletére is, amely gyakran ellenséges az ártalomcsökkentéssel szemben. Az egyetlen kivételt talán a MONAR krakkói szervezete jelenti.

A terápiás és ártalomcsökkentő szolgáltatások lefedettsége Csehországban a legjobb: a becslések szerint a 30 ezer problémás droghasználó mintegy 70%-a vesz részt valamilyen programban. 2007-ben 4,5 millió steril tűt és fecskendőt osztottak ki, míg a hasonló lakosságú Magyarországon ugyanebben az évben mindössze 213 ezret. Magyarországot Szlovákia is leelőzi a tűcsere terén, itt ugyanis 420 ezer tűt és fecskendőt juttattak el a rászorulóknak. A 40 milliós lakosságú Lengyelországban a legrosszabb az ártalomcsökkentés helyzete, ahol a problémás drogfogyasztó népesség számát százezresre becsülik, a 2007-ben kiosztott injektorok száma ugyanakkor nem érte el a 400 ezret. Ami az opiátfüggők gyógyszeres kezelését illeti, Csehország ebben is kitűnik: majdnem 5000 ember részesül fenntartó terápiában egy évben, többségük buprenorfint kap. Magyarországon körülbelül 800 függőnek írnak fel metadont (kisebb részüknek Suboxone-t). Lengyelországban, ahol Európa egyik legnagyobb heroinfüggő népessége él, mindössze háromszor annyian részesülnek fenntartó kezelésben, mint a jóval kisebb Szlovákiában: évente kb. 1500 ember.

Ami a büntetőjogi szabályozást illeti, az egy Csehország kivételével minden országban kriminalizálják a drogfogyasztókat. Míg Prágában a rendőrség csak nyílt színi droghasználat esetén jár el a fogyasztók ellen, és akkor is csak helyszíni bírságban részesíti őket, Szlovákiában akár egyetlen spangli elszívását is 3 év börtönbüntetéssel fenyegeti a törvény (Magyarországon két év börtönnel). A fogyasztók itt sem kerülnek a rácsok mögé, ugyanakkor az ügyészség lefolytatja a gyorsított büntetőeljárást, és az esetek többségében a magyar eltereléshez hasonló programon való részvételre kötelezi őket. Talán mind közül a lengyel szabályozás a legszigorúbb, némileg hasonló a 98 és 2002 közötti magyarországi szabályozáshoz. A törvény itt is 3 év szabadságvesztéssel fenyegeti a kábítószert csekély mennyiségben maguknál tartókat, egy évben kb. 30 ezer kábítószerrel kapcsolatos büntetőeljárás indul, ennek több mint a fele a bíróságig is eljut, pedig többségében fogyasztókról van szó. Csehország az egyetlen a négy ország közül, ahol az eljárások többsége terjesztők ellen irányul.

Míg Magyarországon és Csehországban a törvény megszabta a csekély mennyiség pontos felső határát, Lengyelországban és Szlovákiában a bírák egyedi esetek alapján döntik el, mit tekintenek csekély mennyiségnek. Minden országban problémát jelent az igazságügyi orvosszakértői rendszer döntéshozásának esetlegessége, következetlensége – különösen nálunk, ahol a drogfüggőség megállapításán akár súlyos börtönévek múlhatnak. Az egyes kábítószerfajták között csupán Csehország tesz különbséget, ahol a kannabisz termesztéséért és terjesztéséért enyhébb büntetés jár, mint a többi kábítószerfajta esetén. A Közügyek Intézete (Institut Spraw Publicznych) idén publikálta annak a hatásvizsgálatnak az eredményeit, amit a lengyel büntetőjogi szabályozás költségeiről készítettek. Eszerint csak a drogfogyasztók kriminalizálása 80 millió Zlotyiba (kb. 5,3 milliárd forint) kerül a lengyel adófizetőknek minden évben. Magyarországon hasonló vizsgálat még nem készült, de a Fókuszpont 2007-es kutatása szerint az összes kábítószerrel kapcsolatos büntetőjogi kiadás eléri a 8 milliárd forintot évente – ezzel szemben csak 2 milliárdot költünk megelőzésre, kezelésre és ártalomcsökkentésre. A lengyel kutatók megkérdezték a jogalkalmazók véleményét is: az ügyészek, bírák és rendőrök több mint fele szerint a büntetőjogi szigor nem bizonyult eredményesnek a drogfogyasztás visszaszorítása szempontjából.

Prágában szeptember végén nagyszabású nemzetközi konferenciát tartanak "Városi drogpolitikák egy globalizált világban" címmel, amelyre elsősorban a területen dolgozó szakembereket és döntéshozókat várnak.

Sárosi Péter