A brazil kormány az elmúlt években hatalmas lépéseket tett a drogpolitika normalizációja felé: a hagyományos büntetőjogi megközelítés háttérbe szorult, a drogfogyasztást hivatalosan is közegészségügyi kérdéssé nyilvánították.
A brazil kormány az elmúlt években hatalmas lépéseket tett a drogpolitika normalizációja felé: a hagyományos büntetőjogi megközelítés háttérbe szorult, a drogfogyasztást hivatalosan is közegészségügyi kérdéssé nyilvánították. Lula elnök nemrégen aláírta a dekriminalizációt kimondó törvénymódosítást, a latin-amerikai országban az Európai Uniót megszégyenítő gyorsasággal fejlődnek az ártalomcsökkentő programok.
Az első ártalomcsökkentő programot 1989-ban vezették be a São Paolo állambeli Santosban, ahol ekkoriban az intravénás droghasználók mintegy 60%-a HIV pozitív volt, a járvány a megosztott fecskendők miatt rohamosan terjedt. Brazíliában Európával ellentétben az intravénás droghasználók többsége nem heroint, hanem kokaint használ, amelynek nincsen olyan helyettesítő szere, mint például a metadon az ópiátok esetében. Ennek megfelelően itt az ártalomcsökkentés egyet jelentett a tűcserével. A program azonban hamarosan megszűnt, mivel az engedélyt kiadó közegészségügyi hivatalnokokat bíróság elé idézték, mivel a hatóságok szerint a steril fecskendők terjesztése elősegíti a droghasználatot. A civil társadalom mozgosító erejének köszönhetően egyes politikusok azonban megértették, hogy a HIV/AIDS járvány megállításához nagy szükség van az ilyen kezdeményezésekre, ezért egy olyan törvényjavaslatot nyújtottak be a parlament elé, amely legális keretek között szabályozta a tűcsereprogramok működését és lehetővé tette, hogy kormányzati pénzekre pályázzanak.
A törvény 1998-ban lépett hatályba, azóta már 125 ártalomcsökkentő program működik az országban, mintegy 60.000 droghasználónak biztosítva tiszta fecskendőket, kondomokat, pszicho-szociális tanácsadást és hozzáférést az általános egészségügyi szolgáltatásokhoz. 208 önkéntes HIV-szűrő állomás működik a drogfogyasztók számára. Az alacsonyküszöbű szolgáltatások érdekvédelmi szervezetekbe tömörülnek a szövetségi államban, ezek a hálózatok (pl. REDUC, RELARD) hatékony lobbitevékenységet folytatnak a helyi és nemzeti kormányzati szerveknél. Az ártalomcsökkentő tevékenységek jelenleg már a börtönpopulációt is lefedik (ez még Európában is csak néhány országra jellemző). A droghasználókat egyre kevésbé látják problémának, sokkal inkább a problémák megoldásának: velük konzultálva, párbeszédet folytatva, valós szükségleteiknek megfelelően próbálják kialakítani a különféle szolgáltatásokat. Ezen párbeszéd ápolásának jegyében 2004-ben megalakult a drogfogyasztók országos érdekvédelmi szervezete is, amely nagy hangsúlyt fektet a drogfogyasztók és az őket befogadó közösséget elválasztó gátak, ellentétek felszámolására. Az államhatalommal is nehéz megértetni, hogy a drogfogyasztók nem alkotnak homogén masszát, hanem sokféle szocális és kulturális csoport, életstílus képviselői megtalálhatók közöttük, és mindegyik csoport különféle szolgáltatásokat igényel.
2004-ben a brazil parlament megtárgyalta és elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely a drogfogyasztás büntetőjogi fenyegetésének megszüntetéséről szólt. Az új szabályozás értelmében a drogfogyasztást önmagában nem kezelik sem üldözendő bűncselekményként, sem betegségként, csupán a problémás droghasználók számára teszik lehetővé az önkéntesen vállalt terápiát. A kormányzat ezenkívül sokat tett az AIDS kezelésére alkalmas legmodernebb gyógyszerek univerzális elérhetőségének biztosításáért. A Nemzeti AIDS Program sokáig a nagy gyógyszercégek (Roche, Gilead stb.) antiretrovirális gyógyszereinek olcsó másolatait szerezte be (ún. generikus gyógyszerek), a Kereskedelmi Világszervezet azonban kötelezte az országot arra, hogy a multinacionális cégektől vásároljon. A brazilok azonban elérték, hogy a cégek jelentős (60-70%-os) kedvezményeket adjanak, így a több százezer HIV pozitív megfelelő ellátásban részesülhet. Ez az eredmény meggyőző annak tükrében, hogy a WHO adatai szerint a világon jelenleg csupán a HIV-pozitív emberek mintegy 12%-a részesül megfelelő kezelésben.
A jelenlegi drogpolitika sikerességét nem csak morális érvek, hanem statisztikai adatok is alátámasztják: a drogos túladagolások és az új HIV fertőzések száma drámaian csökkent. Míg 1997-ben a HIV szeroprevalenciája (tehát a vírussal fertőzöttek aránya az általános népességen belül) 1,2% volt, 2001-ben már 0,6%. Az AIDS-ben elhalálozottak száma 80%-al csökkent, akárcsak a tuberkolózis előfordulása. A drogfogyasztók és HIV-pozitívok életminőségében bekövetkezett változásokkal kapcsolatos kvalitatív vizsgálatok eredménye azonban még pozitívabb. Mindamellett ez a politika jóval költséghatékonyabbnak is bizonyult, mint a büntetőjogi megközelítés: a kormány becslései szerint a hatékony ártalomcsökkentő programok 5 év alatt 2,2 milliárd (!) dollárt spóroltak meg az adófizetőknek (csökkentve a kórházi kezelések és büntetőjogi eljárások költségeit). Az állam nemzetközi fórumokon való bátor szerepvállalása is elismerést érdemel. Bár még hosszú út áll Brazília előtt a HIV-járvány teljes megfékezéséig és az optimális drogpolitika kialakításáig, mind a civil társadalom, mind a kormányzat meg van győződve az irányzék helyességéről.
Cikkek:
Drugs and AIDS: A Case Study from Brazil
