Az Utcafront munkatársai a budapesti heroinfogyasztókat kérdezték a túladagolásokról
A Baptista Szeretetszolgálat – Utcafront 2008-ban kérdőíves vizsgálat segítségével próbált többet megtudni arról, hogy a budapesti intravénás heroinhasználók milyen tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkeznek a túladagolások kockázatával és megelőzésével kapcsolatban. Az alábbi kutatási beszámolót Miletics Marcel, az Utcafront vezetője küldte el a Drogriporternek.
2008. március és 2008. november között összesen 117 fő intravénás droghasználót kérdeztünk meg a túladagolásról, olyan embereket, akik valamiféleképpen az Utcafront látókörébe kerültek. A 117 megkérdezettből 100 fő adott értékelhető válaszokat.
Egy általunk szerkesztett rövid és egyszerű kérdőív segítségével munkatársaink információt gyűjtöttek azzal a céllal, hogy 100 fő intravénás droghasználó körében felmérjük a túladagolással kapcsolatos tapasztalatokat, ismereteket és véleményeket, illetve felmérjük a droghasználat bizonyos kockázati jellemzőit.
Kutatásunkban résztvevők többsége 8-15 éve használ kábítószereket. A válaszok szerint több mint 50 főnek volt már túladagolása és több mint 75 fő élete során legalább egyszer részese volt túladagolásos esetnek, többségük már többször is. Közülük többen állítják, hogy ismerőseik körében a túladagolás már halálos kimenetelű is volt.
Túladagolás esetén 50 fő szerint a sós oldat intravénás fecskendezése a megoldás. Közülük sokan gondolják úgy, hogy a „hidegvíz”, a „fürdetés”, a „zuhany” és a „locsolgatás” is hasznos lehet úgy, mint a „cibálás”, a „verés” és a „pofozás”. 30 fő szerint túladagolás esetén egyértelműen a mentők kihívása a megoldás. Közülük a legtöbben tudják, hogy gondoskodni kell a szabad légutakról és valamiféle oldalra fektetés, újraélesztés is szükséges. Több esetben említik „a sétáltatást”, „az alvás megakadályozását”, a „tüdő és szívmasszázst”, a „nyelv kihúzását”, az „itatást”, a „sok kávét”, a „hánytatást” és a „dörzsölést”. A 100 fő megkérdezettből 18-an nem tudják, hogy ilyenkor mit kellene tenni és mindössze 2 fő adott megnyugtató választ: „biztosítom a légutakat, oldalfekvésbe helyezem és értesítem a mentőket”.
A mentők kihívásával kapcsolatban néhányan leírták, hogy hívhattam volna mentőt, de azért nem tettem, mert „a helyzet valahogy megoldódott” és „a túladagolt magához tért”. Mások azért nem, „mert nem mertem”, „mert féltem, hogy belekevernek”, „mert megjelenik a rendőrség”, „mert megvernek”, „mert meglopnak”, és azért sem, mert „utálják a drogosokat, azt mondják, úgyis megdöglötök”.
A drogok keverése gyakran vezet túladagoláshoz. 100 főből összesen 34-en nyilatkoztak úgy, hogy a heroint az egyéb illegális, vagy legális drogokkal együtt sosem használják. A többiek, 66 fő állítja, hogy a heroint leggyakrabban nyugtató és altató hatású legális gyógyszerekkel, illetve az alkohollal kombinálja rendszeresen. A válaszok között megjelenik a heroin és a speed, majd a heroin és a kokain kombinációk, mindez ecstasy és marihuána kiegészítésével.
Kutatásunk utolsó kérdése arra vonatkozott, hogy részt venne-e egy olyan képzésen, ahol tudását, ismeretét bővíthetné a túladagolásról és annak elkerülésének lehetőségeiről. 100 főből 70 fő válaszolta, hogy igen, szívesen venne részt egy ilyen képzésen.
A kérdőívet kitöltők válaszai alapján 100 fő intravénás droghasználó közül:
• 50 főnek volt már saját túladagolása
• 75 fő legalább egyszer, de inkább többször jelen volt már túladagolásos esetkor
• 30 fő szerint túladagolás esetén a mentők kihívása a megoldás
• 2 fő tudja pontosan, hogy túladagolás esetén mi a szakszerű teendő
• 66 fő rendszeresen kombinálja a heroint altató és nyugtatószerekkel
• 70 fő szívesen képezné magát a túladagolás elkerülésének lehetőségeiről
A kutatás ötlete Szenczy Istvántól, a Mobil Tűcsere Programunk vezetőjétől származik. Köszönet a közreműködésért Kalla Tímeának, Somogyi Eszternek, továbbá a Nyírő Gyula Kórház Drogambulanciájának és a Válaszút Missziónak.
