Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Olvasónk – nevezzük Gyurinak – beszámolója az adriai nyaralás során szerzett kokainos élményeiről.
Stresszes munkám van, sok döntést kell meghoznom, gyorsan. Ez nagy felelősséggel jár. Gyakran úgy érzem, az egész világ gondja az én vállamat nyomja. Régebben sportoló voltam, méghozzá eléggé az élvonalban, szóval megszoktam a versenyt, a pörgést, a stresszt – de amit a jelenlegi munkakörömben tapasztaltam, az valami egész durva tényleg. Közpénzek elköltése felett diszponálok, és persze mindenki tartja a markát, tudjátok, hogy működik ez a rendszer. Kéz kezet mos. És hát közben nagyon fárasztó azzal a sok főpappal parolázni, misékre járni és fenntartani a keresztény családfő imidzsét.
Családos ember vagyok, feleséggel, több gyerekkel. De sajnos kevés időm van rájuk a munkám miatt. Mindent megadtam a gyerekeimnek, és gondoskodtam róla, hogy egész életükre meglegyen a betevő falatjuk. Most így az ötvenes éveimet taposva már úgy éreztem, hogy megérdemlek néha egy kis lazítást. Máshogy nem is lehet ezt.
Néha egy különösen durva ingatlanügylet vagy haveri cégeknek juttatott közbeszerzési pályázat után nehezen tudok elaludni. Este kimegyek a mosdóba, csak nézem az arcom a tükörben, próbálom kitalálni, hogy ki is vagyok én igazából. Ilyenkor úgy érzem, megőrülök, ha nem találok valamit, amivel kikapcsolhatom ezt a furkáló-szurkáló érzést, ami nem hagy aludni. Valaki lelkiismeretfurdalásnak nevezi. És szerencsére mostanában meg is találtam azt, ami segíthet.
Az ügyvédemmel kitaláltuk, hogy kiveszünk egy jachtot az Adrián. Előtte lehúztunk pár százmillát az egyik haver cégétől, hogy legyen miből fizetni a kiruccanást. Felültünk a privát repülőnkre, és irány a tengerpart. Megkértünk valakit, hogy szerezzen néhány csajt is, akik pár százezer forinttért hajlandóak gyakorlatilag bármire.
Az egyik szőke csaj hozott magával kólát is. Elvégre ha már lúd, legyen kövér. Adjuk meg a módját. Benyomtam az egyik kedvenc afro-magyar popzenémet a soundsystembe, aztán hadd szóljon. Kihúztuk a csíkokat az asztalra, sodortunk kis szipkát százeurósból. Már volt bennem alkohol is jócskán, szeretem, ahogy az alkohol és a kokain a véremben átalakul kokaetilénné – olyankor úgy érzem, én vagyok az élet császára.
Először kicsit megcsöcsörésztem a kiscsajt, aki nekem jutott. Jó feszes volt a cicije meg a segge. Kezdett felállni. Szívtam még egy csíkot, aztán adtam neki, előlről, hátulról, ahogy kell. Gyerekek, ahogy érzem a kokaint szétáradni a testemben és közben egy csajt töcskölök, akkor érzem igazán, hogy élek. Ilyenkor teljesen eltávozik a fejem fölül az a szomorkás, szürke felhő, ami a hétköznapokban kísér mindenhová. Megszabadulok attól a szurkáló-furkáló érzéstől is.
Nem is csak a szexről meg a drogról szól ez, hanem a hatalomról. Arról, hogy én ezt megtehetem. Én. Itt, egy luxusjacht fedélzetén, egy perc alatt annyit költve, mint másnak az éves jövedelme. És még a zoknimat se kell levennem hozzá. Ez valami kimondhatatlan eufórát nyújt nekem. Ezután újult erővel térek vissza a városomba, hogy folytassam a kiemelkedő munkát a sok csóringerért, akik persze soha nem fogják megtapasztalni, milyen ez. Hehe.
Azért írtam le neked ezt a kis történetet, hogy tisztázzam magam, és azt a sok más hazafit, akik hozzám hasonlóan töltik el a szabadidejüket, az ocsmány vádak alól, amikkel mostanában a médiában lehet találkozni. Az a sok proli, aki támad minket, az valójában csak irigykedik, mert neki csak a kommersz jut meg a herbál. Hát tehetek én erről? Tetszett volna jobb helyre születni!
Az a sok kis füves hippi és drogos liberális meg azt hiszi, hogy én is csak ugyanolyan drogos vagyok, mint ők. Pedig nem, én a hazámat és Istent szolgálom, nem az ő istentelen kozmpolita céljaikat. Én igenis megtehetem, hogy néha lazítsak, megérdemlem. Ettől még nem leszek olyan rossz ember, mint ők. Még akkor sem, ha az ő orruk is ugyanattól lesz fehér, mint az enyém. Mert én jó célért harcolok, a keresztény magyar családok és értékek védelméért.
Olvassátok csak el a Bibliát: Dávid király is kirúgott néha a hámból, ettől még ő volt Isten kiválasztottja. Szóval le lehet rólam szállni!
Gyuri
Figyelem, a történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve – természetesen valódi politikussal ilyen SOHA nem fordul elő!
