Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) folyóirata, az Eurosurveillance Magyarországot járványügyi szempontból a legveszélyeztetettebb tagállamok közé sorolta
Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára az idei AIDS világnap alkalmából kiadott mai közleményében optimizmusának ad hangot, mivel a jelek szerint globális szinten a HIV járvány terjedését sikerült megfékezni. Emellett ugyanakkor aggodalmát is kifejezi azzal kapcsolatban, hogy a járványveszély bizonyos országokban és bizonyos kockázati csoportok körében továbbra is súlyos – és ennek az oka szerinte az, hogy ezeket a csoportokat az államok kriminalizálják és kirekesztik a társadalomból. Ilyen csoport például az intravénás droghasználóké. És ilyen ország például Magyarország is.
Az ENSZ AIDS-ellenes szervezete, a UNAIDS idei jelentéséből kiderül, hogy az intravénás droghasználók a világ népességének csupán 0,2-0,5%-át teszik ki, de a HIV pozitív népességen belüli átlagos arányuk eléri 10%-ot, sőt, Ázsiában a 28%-ot. Mit javasol a UNAIDS a járvány megfékezésére? Három dolgot: az önkéntes, névtelen és ingyenes HIV szűrés és tanácsadás elérhetővé tételét a drogfogyasztóknak, az utcai heroint metadonnal vagy buprenorfinnal helyettesítő gyógyszeres kezelő programok kiterjesztését és a steril fecskendők és tűk elérhetővé tételének növelését, mégpedig drogfogyasztóként legalább évi 200 steril fecskendő kiosztását.
Magyarország sajnos mindhárom mutató alapján rosszul teljesít a HIV megelőzés terén – sajnos rosszabbul, mint akár néhány évvel ezelőtt. Ezt nem csak az én állítom, ezért senki ne vegye öncélú „riogatásnak”. Az Eurosurveillance című szakfolyóiratban epidemiológus szakemberek tollából minap megjelent cikk ugyanezen szempontokból vizsgálta meg az egyes EU tagállamok járványügyi veszélyeztetettségét. A szerzők a nemzeti drog fókuszpontoktól származó legfrissebb adatok alapján áttekintették, hogy az egyes tagállamokban hogyan alakult 1) a HIV vírus előfordulása (prevalenciája) a drogfogyasztók körében; 2) az intravénás szerfogysztás trendjei, a hepatitis C vírus prevalenciája, mint a járvány kitörésének előjelei; 3) a helyettesítő gyógyszeres kezelés (ún. opiát szubsztitúciós terápia, avagy metadon és buprenorfin fenntartó kezelés) lefedettsége az intravénás szerfogyasztók körében; és 4) a tűcsere programok lefedettsége.
Az eredményeket három színnel osztályozták. Ha zöld a jelzés, nincs veszély. A sárga jelzés aggodalomra ad okot. A vörös jelzés járványügyi vészhelyzetet jelöl. Csupán két olyan ország volt, ami négyből három kategória esetében is vörös jelzést kapott: Ciprus és Magyarország. Mert bár Magyarországon még mindig mérhetetlen (alacsony) a HIV előfordulása az intravénás drogfogyasztók körében, ez a kutatók szerint nem ad okot arra, hogy elégedetten hátradőljünk, hiszen megtalálható nálunk a járvány kitörésének minden feltétele.
Először is, alacsony a szűrő és tanácsadó programok lefedettsége, hiszen megszűnt az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) fertőző betegségeket monitorozó programja, ami pedig alig pár millió forintba kerülne évente. Így tehát a jelenlegi trendekről gyakorlatilag nincs megbízható tudásunk, még azt sem tudhatjuk meg, ha kitört a járvány. Másodszor, rendkívül kedvezőtlen trendek játszódtak le az intravénás drogfogyasztói szcénában: a heroin eltűnőben van, helyette elterjedt a dizájner drogok injektálása. Míg a heroint 3-4-szer szúrták egy nap, addig ezeket a szereket akár 15-ször is, tehát nő a fecskendőmegosztás veszélye is. A hepatitis C előfordulása igen magas, különösen a fővárosi drogfogyasztók körében, ami a fertőzésveszély nagyságát jelzi. Harmadszor, az opiát szubsztitúciós programok lefedettsége alacsony (kb. 800 ember évente), a teljesítmény-volumen korlát miatt nem sikerült számukat növelni – pedig ha még időben megtették volna, talán most jóval kevesebben álltak volna át a dizájner drogok injektálására. A ma dizájner drogokat fogyasztóknál a metadon és buprenorfin már nem alternatíva. Negyedszerre, az elmúlt évben jelentősen (35%-al) csökkent a tűcsere programok lefedettsége a pénzügyi támogatások megcsappanása miatt. A 2011-es 114-ről 2012-re 74-re csökkent a kliensekre jutott évi kiosztott steril fecskendők száma. Ez jóval a UNAIDS által ajánlott évi 200 darab alatt van, 100 alatt pedig a tűcsere programok hatékonysága is kérdéses. Ha a Józsefvárosban megszűnik a tűcsere, még ennél is alacsonyabbra süllyedhet.
Abban a két európai országban, ahol néhány évvel ezelőtt hasonló folyamatok játszódtak le – Románia és Görögország – ma sajnos HIV járvány tört ki a drogfogyasztók körében. Ezekben az országokban most úgy tűnik, a kormányok végre megértették, hogy mi a megoldás, és azóta hathatós intézkedéseknek lehettünk szemtanúi a UNAIDS által javasoltak terén. Athénban nemrégen még ellenőrzött injektáló szobát is bevezettek, hogy így szorítsák vissza a fertőzéseket (olvass róla bővebben itt!) a mintegy 25 ezres intravénás drogfogyasztói populációban.
Egy a gazdasági válság sújtotta országban mindig nehéz erőforrásokat átcsoportosítani olyan területekre, mint a HIV-megelőzés. Számos példa bizonyítja azonban a világon, hogy ezt nem lehet megspórolni, mert hosszú távon nagyobb költséggel jár a tétlenkedés. A görögökön kívül ott van például egy nálunk jóval szegényebb ország, Mauritius, amelyet különösen sújtott az intravénás drogfogyasztás és a nyomában járó HIV-járvány. A UNAIDS éves jelentése mégis sikersztoriként emeli ki a mauritius-i példát, hiszen az ottani kormányzat a drogfüggők ellátásába és a tűcsere programokba fektetett pénz növelésével eredményesen visszaszorította a HIV járványt. Magyarországnak jelenleg még esélye van arra, hogy a járvány kitörését is megelőzze – ezt az esélyt nem szabad elszalasztani.
Sárosi Péter
