Uram, adj türelmet, Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és adj bölcsességet, hogy megkülönböztessem a kettőt – így szól az ima, amit sokan helytelenül Assissi Szent Ferencnek tulajdonítanak. Valójában Reinhold Niebuhr amerikai teológus, Martin Luther King egyik példaképe írta. Azóta is széles körben használják a különféle spirituális alapon álló önsegítő csoportok.
Attól függetlenül, hogy beleszőjük-e a spiritualitást meg az istenhitet vagy sem, az üzenet bölcsességéhez nem férhet kétség még egy ateista számára sem. Mert bizony gyakran ahhoz kell a legnagyobb bölcsesség, hogy lássuk, mi az, amit el kell fogadnunk, és mi az, amin változtatnunk kell. És ez nem csak a függőségre igaz, hanem egy sor más dologra is.
James Martin, egy amerikai jezsuita pap és tanár egy új verziót is készített. Ő is felfigyelt ugyanis arra a jelenségre, ami szintén gyakori – és nagyon emberi. Arra, hogy sokszor sokan temérdek energiát beleölnek abba, hogy másokat erőnek erejével megváltoztassanak. Terméketlen aggódás-spirálba kergetik saját magukat, és saját boldogságukat hozzákötik más emberek „megmentéséhez”. Mindig azzal vannak elfoglalva, hogy a másik ember mit csinál rosszul – méricskélnek, ítélkeznek. Hol önelégülten, hol önsajnálva. Ahelyett, hogy magukba néznének. És feltárnák, hogy vajon ők maguk miért nem képesek meghúzni a saját egészséges határaikat.
Íme az ima:
Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam az embereket, akiket nem tudok megváltoztatni – azaz szinte mindenkit. Hiszen én nem vagyok te, nem vagyok Isten. Legalábbis a legutóbb, amikor lecsekkoltam, még nem voltam az.
És ha már itt tartunk, Uram, kérlek adj bátorságot, hogy dolgozzak azon, amit magammal kapcsolatban kell megváltoztatnom. Ami őszintén szólva elég sok, hiszen, mivel nem vagyok Isten, nem vagyok tökéletes sem. És sokkal jobban járok, ha arra összpontosítok, hogy magamon dolgozzak ahelyett, hogy más embereket akarnék megváltoztatni. Akiket, mint bizonyára emlékszel, amúgy sem tudok megváltoztatni.
Végül, adj nekem bölcsességet ahhoz, hogy fogjam be a számat minden olyan esetben, amikor azt képzelem, hogy mindenkinél sokkal okosabb vagyok a teremben. Amikor azt hiszem, hogy senki se tudja, miről dumál, és egyedül nálam vannak a helyes válaszok.
A leginkább, Uram, ahhoz adj bölcsességet, hogy emlékezzek rá: nem vagyok te.
Ámen.
