Niels Bohr, a dán vegyész szerint szakértőnek lenni annyi, mint minden létező hibát elkövetni egy adott szűk területen. És persze tanulni ezekből a hibákból, tehetjük hozzá.
Bármilyen ösvényt is válassz magadnak az életben, a hibázás kockázata éppen annyira benne van, mint a siker lehetősége. Nem azoktól az ösvényektől kell félned, amelyeken sokat hibázhatsz – vannak ennél sokkal alattomosabb ösvények is. Amelyek elsőre nagyon simának és könnyen járhatónak tűnnek, de később olyan zsákutcának bizonyulnak, amelyekből nagyon nehezen lehet csak megszabadulni.
Vajon honnan tudhatod, hogy melyik ösvény milyen?
Mérlegelheted persze racionálisan és ésszerűen az ösvény előnyeit és hátrányait. Ez szükséges, azonban gyakran egyáltalán nem elégséges, hogy kiszűrd az igazán komisz ösvényeket. Lehet, hogy elcsépelt közhelynek tűnik, de a megoldás az, hogy hallgass a szívedre: vajon ott lenne ő is veled a választott ösvényen?
Az, hogy „ott van a szíved”, nem feltétlenül azt jelenti, amit némely popslágerek sugallnak: hogy az ösvény – vágyvezérelt. Ami keresi a gyönyört és elkerüli a fájdalmat. Belül tudod, hogy a szívvel rendelkező ösvény bizony gyakran félelmetes, nehezen járható, tele van akadályokkal. És mégis, azért van ott a szív, mert megnyílik benne és elfogadja azt, aminek jönnie kell.
Én magam sok olyan ösvényt választottam korábban, amire ma már nem lépnék rá másodszor, sokat hibáztam, bukdácsoltam – de ha ott volt a szívem, akkor egy percig sem bántam meg, hogy rájuk léptem.
Az ember bukdácsol, hibázik, irányt téveszt majd újra megtalál – de ha ott van a szíve az ösvényen, amin jár, akkor nem elveszett ember. Viszont hány ember van, aki gépies robotként jár szív nélküli ösvényeket, miközben belül egyre üresebbnek, egyre halottabbnak érzi magát?
Carlos Castaneda, fiatalkorom egyik kedvenc szerzője, aki megteremtette (a valószínűleg soha nem létezett, fiktív) mexikói őslakos tanító, Don Juan alakját, így fogalmazta ezt meg:
„Mielőtt rálépnél bármilyen ösvényre, tedd fel magadnak a kérdést: vajon ez az ösvény rendelkezik szívvel? Ha a válasz nem, akkor tudni fogod, hogy más ösvényt válassz. A baj az, hogy senki sem teszi fel ezt a kérdést; és amikor az ember végül rájön, hogy egy szívtelen ösvényt választott, az ösvény éppen meg akarja ölni. Ezen a ponton nagyon kevés ember képes már arra, hogy elhagyja azt az ösvényt.”
