Hogyan lehet megelőzni az egészségtelen konfliktust?
A minap írtam az egészséges és az egészségtelen konfliktus közötti különbségekről (belinkelem a poszt alá). És ígértem, hogy írok arról is, miként lehet elkerülni az egészségtelen konfliktust – Amanda Ripley könyve öt szempontot sorol fel ehhez, amik szerintem szuperhasznosak.
1) Tárd fel a belső sztorit
Miről is szól igazából a konfliktus? Tényleg arról szól, amit a felek mondanak? Egyáltalán nem mindig. Gyakran a konkrét konfliktus csupán tünete valami jóval mélyebbről jövő problémának: annak, hogy valaki(k) nem érzik úgy, hogy tisztelik és meghallgatják őket. Esetleg a valódi ok valamilyen homályban hagyott félelem vagy szorongás, sértettség vagy fájdalom. Ha csak pragmatikusan a konkrét nézeteltéréssel foglalkozol, akkor a felszínt kapargatod, és a konfliktus ki fog újulni. Ezért a valódi történetet kell felszínre hozni és kibeszélni. Jobban megérteni, hogy ki miért és hogyan jutott el az álláspontjához, mielőtt egymásnak esnétek.
2) Csökkentsd a polarizációt
Próbáld elkerülni, hogy szükségtelenül egymással szembenálló csoportokat („mi” és „ők”) képezz! Ha már csoportokra van szükség, hát jobb, ha kettőnél többet hozol létre – olyan hagyományokkal, szabályokkal, amik elősegítik a csoportok közötti vegyülést. Konkrét ügyekben két szembenálló csoport tagjai is gondolhatják ugyanazt, működhetnek együtt, ami csökkenti a polarizációt.
3) Ismerd fel a tűzgyújtókat
Tűzgyújtóknak nevezi Ripley azokat az embereket, akiknek lételemük a konfliktus gerjesztése – ugyanis a saját sérelmeiket vetítik bele, igazolást keresnek más emberek szenvedésében. Őket onnan ismered fel, hogy felélénkülnek, amikor egy konfliktus elmérgesedik. Szinte kéjelegnek és kárörvendenek rajta. Végletes gondolkodás, megalázó, lekezelő hozzáállás, megbékélés helyett bosszúvágy jellemző rájuk. A mai társadalomban sokan kimondottan „konfliktus-vállalkozóként” keresik a kenyerüket: abból élnek, hogy élezik a konfliktus emberek csoportjai között. Fontos, hogy felismerjük őket és tartsunk távolságot tőlük!
4) Végy időt magadnak
Emlékeztek a Legyek urára? Amiben fiúk egy csoportja hajótörést szenved egy lakatlan szigeten, és hamarosan kegyetlen erőszakos bűnözővé válnak? A valódi sztori, amin a regény alapult, sokkal jobban végződött. A fiúk valójában nagyon is jól együtt tudtak működni a szigeten. Tudjátok miért? Többek között azért, mert kialakítottak egy konfliktus-kezelési szabályt. Ha konfliktus alakult ki két fiú között, az egyiket a sziget egyik, a másikat a másik végébe küldték, ahol el kellett tölteniük valamennyi időt, hogy lehiggadjanak. És csak ezután találkoztak újra, hogy rendezzék a konfliktust – ami ezután már mindig sikerült békés úton. És az estét közösen, zenéléssel, énekléssel zárták le, egyfajta megbékélési szertartással. Tanulhatunk tőlük!
5) Bonyolítsd az elbeszélést
„Óvakodj az túl egyszerű történetektől,” mondta Tyler Cowen közgazdász. Ha egy konfliktust túl egyszerűnek látunk, az mindig elvakít bennünket. Ha viszont hozzáadunk a képlethez egy kis kíváncsiságot, és próbálj többet megtudni a másik félről. Az őszinte kíváncsisággal feltett kérdések mindig új horizontokat nyithatnak. Mit szeretnél, ha a másik oldal megértene rólad? Mit éreznél, ha ez a probléma holnap megoldódna? Mi az a kérdés, amit senki nem tesz fel? Mi az, amit nem tudsz?
