Ha van egy kritika, amit az oldal írásaival kapcsolatban jogosnak érzek, akkor az, hogy a függőséggel küzdők hozzátartozóinak a perspektívái nem kaptak elég figyelmet. Mármint volt az oldalon erről szó, a Drogriporter Tudástárban van szócikk, volt külön Drogriporter Szabadegyetem „Mit tehet a hozzátartozó” címmel, voltak hozzátartozói beszámolók – de mégis. Nehéz visszaadni, hogy milyen poklon megy keresztül az a család, akinek az egyik tagja teljesen kivetkőzik önmagából és olyan ámokfutásba kezd, ami megkeseríti a körülötte élők életét. Milyen tehetetlennek tudja érezni magát a hozzátartozó, milyen béna kacsaként funkcionálnak az elvileg segíteni hivatott állami rendszerek. Sajnos a függőség, akárcsak némely pszichiátriai betegség, szinte soha nem egy egyén – hanem szinte mindig egy egész közösség, család szenvedését hozza magával. És egy fejlett addiktológiai és pszichiátriai ellátórendszernek legalább akkora hangsúlyt kell fektetnie az érintett közösségek mint az érintett egyének felépülésének támogatására. Ez is az elmúlt évtizedeknek egy olyan mulasztása, amiben nagy változásokra lesz szükség.