Nem tudom, hogy itt most mire gondolt a költő: hogy szívogatnak az emberek Nógrádban (suprise), vagy hogy a rendőri lefoglalásoknak köszönhetően egyre kevesebb a fű. Ha az utóbbi, akkor el kell keserítenem a Zsaruhírek olvasóit: a kannabiszpiac nem úgy működik, mint egy padlás, ahonnan ha kivesznek egy zsákot, akkor kiürül a készlet – és annyival kevesebbet fogyaszt a család. A nemzetközi kutatások szerint a lefoglalások többnyire csak a teljes piac töredékét érintik. A kieső mennyiséget pedig a piac gyorsan pótolja: új termelők, új beszerzési források és új útvonalak jelennek meg. Még akkor is így lenne, ha nem nevetséges mennyiségeket foglalna le a nógrádi rendőrség (pár tucat grammokat), hanem komoly mennyiségeket. Ha a lefoglalások valóban megszüntetnék a kínálatot, akkor a kannabisz ára folyamatosan emelkedne, a hozzáférhetősége pedig csökkenne. Ehhez képest Európa-szerte évtizedek óta rekordmennyiségű lefoglalások történnek, miközben a fogyasztók többsége továbbra is könnyen hozzájut. Ezért van az, hogy egyre több ország elkezdte államilag szabályozni a kannabisz termesztését és forgalmazását. Mert így az államnak még mindig nagyobb a kontrollja, mintha füveseket hajkurászna – ráadásul a rendőrség a komoly bűnözőkre összpontosíthatja véges erőforrásait, az állam pedig adóbevételhez jut. A dohányzás visszaszorítása bebizonyította, hogy nem kell szükségszerűen betiltani valamit, nem kell tömegeket börtönbe zárni ahhoz, hogy egy szer fogyasztását mederben tartsuk. ‍♂️